[[Fájl:Rzeczpospolita Rozbiory 2.png|bélyegkép|jobbra|300px|A második felosztás (1793.)]]
1790-ben, amikor a politikai légkör reménytelenül elromlott Lengyelország számára, Poroszország, – halálos ellensége – szövetségkötést kényszerített ki. A lengyel–porosz paktumot 1790-ben írták alá. A feltételek olyanok voltak, hogy a következő két felosztást előrevetítették. Ezt követően a [[nagy szejm]] (1788-17921788–1792) által 1791-ben megalkotott [[Lengyelország májusi alkotmánya|Május 3-i Alkotmány]] – mely a második korszerű polgári alkotmány volt a világon – alkotmányos monarchiát teremtett, biztosította a [[Hatalmi ágak szétválasztása|hatalmi ágak elválasztását]] és egymástól való függetlenségét (jogalkotói, végrehajtói és bírói hatalom), alkotmányos jogokat biztosított a polgárságnak, és kiküszöbölte a Repnyin-alkotmány visszaéléseit. Mivel Lengyelország még egyszerismét reformokat mert hozni Oroszország engedélye nélkül, a császárnő ismét megharagudott, és megtámadta az országot 1792-ben.
A májusi alkotmány elfogadása az unió által azonnali agresszív válaszlépést váltott ki szomszédaiból, akik tartottak az unió megújulásától. A kialakult háborúban az oroszbarát mágnások, a targowicai konföderáció Ausztria semleges magatartása mellett harcot indítottak az alkotmányt védelmező lengyel erőkkel szemben. Elárulva porosz szövetségeseik által az alkotmányalkotmányhoz hű erők vereséget szenvedtek. és aA második és a harmadik felosztásra a következő két évben sor került, és ezzel az unió sorsa is megpecsételődött. A második felosztás alkalmával Oroszország és Poroszország egymást segítette hozzá elegendő terület szerzéséhez, így Lengyelország határain belül az 1772-es lakosságnak már csak egyharmada maradt.
