„Lengyelország három felosztása” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
46. sor:
[[Fájl:Rzeczpospolita Rozbiory 2.png|bélyegkép|300px|A második felosztás (1793)]]
 
1790-ben, amikor a politikai légkör reménytelenül elromlott Lengyelország számára, Poroszország – halálos ellensége – szövetségkötést kényszerített ki. A lengyel–porosz paktumot 1790-ben írták alá. A feltételek olyanok voltak, hogy a következő két felosztást előrevetítették. Ezt követően a [[nagy szejm]] (1788–1792) által 1791-ben megalkotott [[Lengyelország májusi alkotmánya|Május 3-i Alkotmányalkotmány]] – mely a második korszerű polgári alkotmány volt a világon – alkotmányos monarchiát teremtett, biztosította a [[Hatalmi ágak szétválasztása|hatalmi ágak elválasztását]] és egymástól való függetlenségét (jogalkotói, végrehajtói és bírói hatalom), alkotmányos jogokat biztosított a polgárságnak, és kiküszöbölte a Repnyin-alkotmány visszaéléseit. Mivel Lengyelország ismét reformokat mert hozni Oroszország engedélye nélkül, a cárnő megharagudott, és megtámadta az országot 1792-ben.
 
A májusi alkotmány elfogadása az unió által azonnali agresszív válaszlépést váltott ki szomszédaiból, akik tartottak az unió megújulásától. A kialakult háborúban az oroszbarát mágnások, a targowicai konföderáció Ausztria semleges magatartása mellett harcot indítottak az alkotmányt védelmező lengyel erőkkel szemben. Elárulva porosz szövetségeseik által az alkotmányhoz hű erők vereséget szenvedtek. A második és a harmadik felosztásra a következő két évben sor került, és ezzel az unió sorsa is megpecsételődött. A második felosztás alkalmával Oroszország és Poroszország egymást segítette hozzá elegendő terület szerzéséhez, így Lengyelország határain belül az 1772-es lakosságnak már csak egyharmada maradt.