„Egyházi ének” változatai közötti eltérés

 

== A magyar egyházi népének története ==

A magyar egyházi népének története körülbelül egyidős a magyarországi kereszténység történetével. A [[Könyves Kálmán]] uralkodása idején, [[1114]]-ben megtartott esztergomi [[zsinat]] kimondta határozatbanː „''A templomban semmi se olvastassék vagy énekeltessék, amit a zsinat jóvá nem hagyott''”, és ennek megismétlése, a [[Kun László]] alatt tartott [[1279]]-es budai zsinaton azt bizonyítja, hogy már a [[11. század|11]]–[[12. század]]ban virágzott a magyar nép között a templomi ének.<ref name=hozsanna>Hozsanna, i. h.</ref>

 

Az első egyházi népénekek irodalma és zenei forrása kétségtelenül a [[gregorián ének]] és a középkori európai katolikus népének volt átformálva, alkalmazva az ősi magyar [[népzene]] ízléséhez, hagyományaihoz, sajátosságaihoz. További fejlődésében is mindig ez a három tényező (gregorián ének, európai népének, magyar népzene) hatott rá. Hosszú századokon át (11–15. sz.) szájhagyomány útján élt és terjedt. A nép az ének szövegét és dallamát hallás utján tanulta meg és hagyományozta, akárcsak a magyar népdalt. Csak a [[16. század]] elejéről találkozni az első feljegyzésekkel, de lehetséges, hogy voltak korábbi írott források, amelyek elpusztultak az idők során. A [[Winkler-kódex]] ([[1506]]), a [[Nádor-kódex]] ([[1508]]), a [[Pozsonyi-kódex]] ([[1520]]), a [[Peer-kódex]] ([[1526]]) és a [[Thewrewk-kódex]] ([[1531]]) őrzi a legrégibb magyar énekek szövegét, illetve a Nádor-kódex két dallamot is.<ref name=hozsanna/>

 

[[Telegdi Miklós]] prédikációinak I. és II. részében ([[1577]], [[1578]]) találni az első, nyomtatásban megjelent magyar népénekeket. (6 karácsonyi és 2 húsvéti ének.) Ennél mindenképpen több volt a nép gyakorlatában. Az [[1560]]-as nagyszombati zsinat a templomban csak olyan énekeket engedélyez, amelyeket már száz évvel azelőtt biztosan jóváhagytak, vagy amelyeket ezután fognak jóváhagyni. Sőt, a Telgedi-féle [[pécs]]i püspöki könyvtár [[1586]]-ból két énekeskönyvet is felsorol, a mára már elveszett ''Psalterium Hungaricum''ot és a ''Cantiones Hungaricae''t.<ref name=hozsanna/>

 

A [[17. század]] folyamán sűrűn megjelenő nyomtatott vagy kéziratos imádságos, elmélkedéses, vagy prédikációs könyvek majdnem mind tartalmaznak több-kevesebb énekszöveget is. [[Pázmány Péter]] – aki a szenténekek nagy megbecsülését és kiváló egyházzenei képzést hozott magával római tanulmányi éveiből – az [[1629]]-es nagyszombati zsinaton rendezni akarta a magyar egyházi népének ügyét, a zsinat el is határozta egy kottáskönyv kiadását. Az [[1638]]-as nagyszombati zsinat [[Lósy Imre]] érsek alatt megismételte ezt a határzoatot, de a mostoha körülmények miatt nem volt végül foganatja.<ref name=hozsanna/>

 

A ''Cantus Catholici''n kívül más jelentős nyomtatott énekgyűjtemények is megjelentek a korszakban, így [[Kájoni János]] ''Cantionale Catholicum''a ([[1676]]), [[Illyés István]] esztergomi [[kanonok]] ''Sóltári énekek és Halottas énekek'' című műve ([[1693]]), [[Náray György]] esztergomi kanonok ''Lyra coelestis''a ([[1695]]). Kéziratos énekgyűjtemény a korból a túróci ''Cantionale et passionale'' (a túróci jezsuita rendház nyomtatáshoz előkészített énekeskönyve), az ismeretlen szerzőjű ''Magyar Cantionale'' és a Kájoni János kéziratos gyűjteménye, a ''Csíkcsobotfalvi kézirat''.<ref name=hozsanna/>

 

A [[18. század]] az egyházi zene hanyatlásának korszakaː egyrészt a magyar ének a nyilvánosságtól száműzve csak titokban élt, papok és kántorok másolták és terjesztették. [[Szoszna Demeter]] énekeskönyve a ''Boldogasszony anyánk...'' ősi-szövegével ([[1715]]), [[Kovács István]] énekeskönyve az ''Ah, hol vagy magyarok...'' első szövegével ([[1763]]), a Écsi, Bajnai, Pannonhalmi, és Varsányi énekeskönyvek érdemes említésre. Ugyanakkor Bécs németesítő hatása ránehezedik a magyar egyházi népénekre. Sok német dallam, kotta, és szentének özönlött az országba, amelyek a régi magyar énekeket elkezdték kiszorítani, vagy német mintára átalakítani. Példa erre [[Bozóki Mihály]] maróti kántor ''Katolikus karbeli kótás énekeskönyve'' ([[1797]]). Fellengzős dallamú és szövegű énekein kívül a régi magyar dallamkincsből is merít.<ref name=hozsanna/>

 

A [[19. század]] a dekadencia kora. Idegen származású muzsikusok révén a bécsi német, a cseh-morva és a szláv dallamok és sajátosságok teljesen kiszorították a magyar zenei örökséget, és a templomi éneklés is idegen zenei szellem és ízlés függvénye lett. Ennek a dekadenciának a képét tükrözi vissza az [[1855]]-ben megjelent [[Tárkányi Béla]]–[[Zsasskovszky Ferenc]]-féle ''Katolikus egyházi énektár'', amely később ([[1930]]-ig) több kiadást ért el. Zeneanyaga túlnyomóan idegen eredetű vagy idegen ízlésre átformált dallam. Szövegrészében viszont sok értéket jelentenek Tárkányinak a költeményei. Egyben ez az első ének-gyűjtemény, amely az eddigiekkel szemben a dallamokhoz [[orgona]]kíséretet is adː sajnos azonban cifrázataival és kadenciáival a kántorok között rossz ízlést és gyakorlatot honosított meg.<ref name=hozsanna/>

 

 

[[1931]]-ben jelent meg a [[Harmat]]–[[Sík Sándor]]-féle ősi és újabb magyar egyházi énekkincs táűra, orgona- és énekeskönyv, amely nagy tudományos és kritikai felkészültséggel, magas művészi ízléssel és a templomi igények iránti gyakorlati érzékkel adta át a jelen kornak becses régebbi gyűjteményekből a legszebb és legszükségesebb énekeket. Kiválasztásuknál, kijavításuknál a fő szempont az egyház előírása voltː a templomban felcsendülő ének legyen 1. szent, 2. művészi, 3. egyetemes. A gyűjtemény elhagyta tehát a silányabb idegen vagy világias, cigányos, szentimentális dallamokat, a szövegeket tartalmi és magyar prozódiai szempontból részben kijavította, és a dallamoknak komoly művészi kíséretet adott. A mű egy évtized alatt 5 kiadást ért el. A budapesti eucharisztikus világkongresszus és a Boldogasszony-évnek mária-kongresszusai hangosak voltak az egységes egyházi énekléstől.<ref name=hozsanna/>