„Poznańi munkásfelkelés” változatai közötti eltérés

a
a (AWB)
|pozíciós térkép = Lengyelország
}}
Az '''1956-os poznańi munkásfelkelés''', más néven Poznań 1956 (lengyelül: ''Poznański Czerwiec)'' egy tömegfelkelés volt, a [[Lengyel Népköztársaság|Lengyel Népköztársaságban]]ban, 1956. június 28 és 30. között. A tüntetések során a dolgozók jobb munkafeltételeket és a kormány távozását követelték. A tüntetés a [[Cegielski Factories&usg=ALkJrhheJE-lIDYyDvk3eht6m QdEFo4BQ|Cegielski]] gyárból indult ki, s rövidesen tömeggyűléssé vált. A város központjában 28-án mindegy 100.000 fő gyűjt össze, a Közbiztonsági Minisztérium helyi kirendeltsége elé. A tömegre a Lengyel Néphadsereg mintegy 10000 katonája és nagyságrendben 400 tankja támadott rá, [[Stanislav Poplavsky]] vezetésével.
 
A halálos áldozatok száma 57 és 100 fő között volt, közöttük a tiltakozás leverésének arcává vált 13 éves [[Romek Strzałkowski]]. A felkelés hatására rövidesen távozott a hatalomból a párt addigi első titkára [[Edward Ochab]] és a vezetést [[Władysław Gomułka]] vette át, valamint a szovjet ellenőrzés az ország fölött csökkent.
== Előzmények ==
[[Fájl:Poznańskie Krzyże RB1.JPG|balra|bélyegkép|A tüntetés emlékműve]]
[[Joszif Visszarionovics Sztálin]] halála utána a keleti blokkban bekövetkezett desztalinizációs folyamat az egész blokkot megrengette. [[Nyikita Szergejevics Hruscsov]] beszédének komoly következményei voltak nem csak a [[Szovjetunió]]ban, hanem a többi szocialista országban is. A személyi kultusz időszaka alatt Lengyelországban gyakorlatban egy az egyben másolni próbálták a szovjet modellt. Az enyhülés időszaka alatt a [[Lengyel Egyesült Munkáspárt|Lengyel Egyesült Munkáspártban]]ban hosszas viták zajlottak le.
 
A lengyel antikommunista ellenállás egye erősebbé vált, különösen a [[Klub Krzywego Kola]] nevű csoport [[Varsó|Varsóban]]ban. Ezekben a csoportokban a lengyel függetlenségről vitatkoztak, kétségbe vonták az államilag ellenőrzött gazdaság hasznosságát, s felháborította őket a regnáló hatalom megvetése a [[második világháború]] lengyel ellenállóival szemben. Bár elsődlegesen ezek az értelmiségiek által lefolytatott viták voltak, de ezek a beszélgetésen elhangzottak egyre inkább teret nyertek a dolgozók között is. Mind a dolgozók, mind pedig az értelmiség között egyértelművé vált, hogy a kormányzati propaganda ellenére az életszínvonal nem javult.
 
Poznań Lengyelország egyik legnagyobb ipari központja volt. Az egyre emelkedő adók miatt már 1955 őszén elégedetlenségi hullám futott végig a város munkavállalói között. A helyi dolgozók kérései a magasabb rangú hivatalnokok ellenállása miatt nem jutottak el a döntéshozókhoz, pedig több hónapon keresztül számos alkalommal küldtek petíciót a lengyel Gépipari Minisztériumba, illetve a Párt központjába, sikertelenül.
 
1956. június 23-án 27 tagú küldöttség indult [[Varsó|Varsóba]]ba, amely küldöttség június 26-án tért vissza, azzal, hogy a miniszter ígéretet tett arra, hogy egyes igényeket teljesíteni fognak. Rövidesen viszont újabb hírek érkeztek, miszerint a miniszter visszavonta az ígéretét.
 
== A sztrájk ==
1956. június 26-án reggel 6:00-kor spontán sztrájk kezdődött, melynek elsődleges központja a Cegielski Fémművek voltak. A dolgozók mindegy 80%-a vett részt, akiket felháborított, hogy a kormány júniusban elvette a bónuszukat, valamint felemelte az elvégzendő munka mennyiségét. Miután a munkások az utcára vonultak, más gyárak és diákok is csatlakoztak a menethez.
 
9:00 és 11:00 között mintegy 100.000 ember gyűlt össze az [[Adam Mickiewicz]] téren található királyi kastély körül, amely ekkor a Párt és a rendőrség helyi központja volt. A tüntetők alacsonyabb élelmiszerárakat, béremelést és a munkakörülmények javítását követelték.
[[Fájl:Poznan1956001.jpg|balra|bélyegkép|Tankok a városközpontban]]
A tömegben a nyugtalanság 10:00 körül egyre nagyobb lett, amihez az is hozzájárult, hogy provokátorok azt a hírt kezdték el terjeszteni, hogy a tárgyalóküldöttséget letartóztatták. A helyi rendőrség nem tudta kézben tartani az eseményeket, különösen amikor a tömeg egy része erőszakosabbá vált, s megrohamozta a helyi börtönt, ahol 10:50 körül több száz foglyot szabadítottak ki, valamit némi lőfegyvert zsákmányoltak, s osztottak ki a tüntetők között.
 
Nagyjából 11:00 körül a tömeg megrohamozta és kifosztotta a kommunista párt helyi központját. A tüntetés ekkor kezdett zavargásba átcsapni, s ekkor dördültek el az első lövések. A tömeg ekkor különféle kormányzati épületeket támadott meg, s egyre több fegyverhez jutott.
 
11:00 körül jelentek meg a városban a tankok, illetve a néphadsereg egyes különítményei azzal a célból, hogy a kormányzati épületeket megvédjék. A katonák és a tüntetők között között baráti beszélgetések zajlottak le, sőt sok katona át is állt a tüntetők oldalára. [[Konsztantyin Konsztantyinovics Rokosszovszkij]] lengyel honvédelmi miniszter ennek hatására az összes lengyel csapatot riadókészültségbe helyezte.
 
[[Konsztantyin Konsztantyinovics Rokosszovszkij|Rokosszovszkij]] elküldte helyettesét, [[Stanislav Poplavsky|Stanislav Poplavskyt]]t, hogy vessen véget a tüntetésnek minél hamarabb, s megakadályozza azt, hogy olyan jellegű események történjenek, mint az 1953-as keletnémet felkelés közben, melyet nem fojtottak el "időben" ezért a felkelés eszkalálódott.
[[Fájl:Poznan1956002.jpg|bélyegkép|Egy sérült mentése]]
14:00-kor a helyi repülőtérre orosz tisztek érkeztek, akik átvették a parancsnokságot. 16:00 és másnap reggel 5:00 között bevetésre került a 10. lengyel páncéloshadosztály, 19. lengyel páncéloshadosztály, a 4. lengyel gyalogos hadosztály és az 5. lengyel hadosztály, összességében mintegy 10.000 katona. A csapatoknak azt mondták, hogy német provokátorok ellen kell küzdeni, akik a Poznańi Nemzetközi Vásárral kapcsolatosan jutottak be az országba. A katonák mintegy két órán keresztül vonultak át a városon, erődemonstációt mutatva, s gyakorlatilag körbezárták azt.
 
A letartóztatások 21:00-tól kezdődtek el. Az elfogott személyeket a repülőtérre vitték, ahol brutális módon hallgatták ki őket. A tüntetések június 30-ig tartottak. Június 19-én reggel 7:30-kor a lengyel miniszterelnök rádióbeszédében statáriumot hirdetett, melyben közölte, hogy aki nem teszi le a fegyvert, az a legsúlyosabb következményekkel számolhat.
 
== Következmények ==
Augusztus 8-ig 746 személyt vettek őrizetbe, akikből 22 ember állt bíróság elé. Hamarosan perek indultak, s a perbe fogottakat [[Stanisław Hejmowski]] ügyvéd védte, aki nyíltan arra hivatkozott a per során, hogy a kormány intézkedései vezettek oda, hogy ártatlan civilek haltak meg, védőbeszéde miatt több embert is felmentettek és 10 embert elítéltek 2-6 év közötti börtönbüntetésre.<ref>{{cite web |url= http://www.internationalviewpoint.org/spip.php?article1078|title= 50 éve tört ki a Pozńan-i munkásfelkelés|accessdate=2016-10-03 |format= |work=}}</ref> A politikai enyhülés hatása volt, hogy a hatóságok nem tettek kísérletet arra, hogy kényszerítse a vádlottakat arra, hogy olyat vallják, hogy nyugati befolyás miatt indították volna a tüntetést, de ez az álláspont a kormány hivatalos álláspontja lett éveken át.
 
A tüntetések hatására az addigi rezsim elveszítette Moszkva bizalmát, s változásként új vezetőként [[Władysław Gomułka]] került a hatalom élére, s nevéhez kötődik az un. Gomułka-i olvadás. Ennek hatása miatt nem születtek súlyos, különösen halálos ítéletek. Ettől függetlenül évekig nem lehetett a poznańi eseményekről beszélni.
 
Ma sok történész úgy gondolja, hogy Poznań 1956 fontos mérföldkő volt a lengyel történelemben, előkészítette a kommunizmus bukását. Ezt más történészek amiatt vitatják, hogy a tüntetéseknek nem volt antikommunista jellege. A munkások az [[Internacionálé (dal)|Internacionalét]] énekelték, s kenyeret követeltek.
 
=== Megemlékezése ===
278 852

szerkesztés