„Villamos vontatás” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
B.Zsoltbot (vitalap | szerkesztései)
10. sor:
Ebből következik, hogy az egyszerűbb és olcsóbb üzemű járművekből és a kiépítendő energiaellátó rendszerből álló villamos vontatás annál a forgalomsűrűségnél válik gazdaságosabbá a dízel vontatáshoz viszonyítva, ahol a két elem együttes beruházási és üzemeltetési költsége olcsóbb az adott feladathoz szükséges dízeljárművek összköltségénél. A részletes számításokat természetesen a tényleges járműárak, beruházási és üzemeltetési költségek ismeretében lehet alkalmanként és vonalanként elvégezni a várható forgalom-nagyság függvényében.
[[Fájl:Kando mozdony.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|A [[MÁV V40]] sorozatú, gyors- és személyvonati Kandó mozdonya]]
Elsősorban [[Kandó Kálmán]] fejlesztői munkássága, számos szabadalma eredményeképpen [[1932]]-ben valósággá vált a [[Budapest–Hegyeshalom–Rajka-vasútvonal|hegyeshalmi vonalon]] [[Budapest]] – [[Komárom (Magyarország)|Komárom]] között a 16 000 V-os 50 Hz-es felső vezetéki táplálású üzemszerű villamos vontatás beindítása. Kandó helyesen ismerte fel, hogy a vasúti villamos vontatást az ország egységes energiarendszerén belül kell megvalósítani. Az 50  Hz-es egyfázisú váltakozó feszültséget a mozdonyban háromfázisúvá alakítva táplálják a vontatómotorokat. Így a vasút külön villamos rendszert nem igényel, mindössze egyetlen munkavezetéket kell létesíteni.
:{{fő|Fázisváltó}}
A nagyvasúti villamos vontatás 3 párhuzamos technikai útvonalon indult el és ezek a megoldások ma is együtt élnek az európai vasúthálózaton (is). A városi közlekedésben a [[19. század|XIX. század]] utolsó éveiben tért hódító egyenáramú rendszer (a városi [[villamos]]) nagyvasúti alkalmazásának határt szab az alkalmazható felsővezetéki feszültség (1500 V, illetve állandóan sorba kapcsolt motorok esetén 3000 V), amely a megengedhető határok között tartandó feszültségesés miatt igen sok stabil átalakítót, alállomást igényel. Természetesen a nagyon sok (egyszerű villamos berendezésű) járművet igénylő városi közlekedésben a mai napig ezt a megoldást alkalmazzák. Megmaradtak a korábban kiépített nagyvasúti egyenáramú hálózatok is (például [[Lengyelország]]ban, [[Olaszország]]ban, [[Szlovénia|Szlovéniában]], [[Hollandia|Hollandiában]] stb.) de a mai, korszerű járművek már itt is jórészt váltakozó áramú motorokkal készülnek.