„II. Fülöp Ágost francia király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Harc Richárd és János ellen: http://www.memo.fr/MEMOPOI.aspx?ID=17f60a60-db08-4227-9c01-61a0740bf566 |
|||
54. sor:
A szicíliai veszteglés során a két király viszonyát több feszültség terhelte, mivel az Oroszlánszívű Fülöp ellenében lepaktált [[Tankréd szicíliai király|Tankréd királlyal]], ráadásul ekkor bontotta fel eljegyzését Fülöp féltestvérével, Alix-szal (akiről egyébként azt rebesgették, hogy apja, II. Henrik szeretője volt).<ref>Steven Runciman: A keresztes hadjáratok története. Budapest, Osiris, 2002. p. 671</ref> A francia uralkodó igyekezett kibékülni Richárddal és Tankréddal, de amint lehetett, távozott a szigetről: [[1191]]. [[március 30.|március 30-án]] hajózott ki, és miután [[Türosz]]ban fogadta [[Montferrati Konrád]], [[április 20.|április 20-án]] megérkezett [[Akkó]] alá, amit ostromolni kezdett – igaz, csak ostromgépekkel, mivel embereit kímélni akarta az angolok megérkezéséig. Richárd csak egy [[Rodosz (sziget)|rodoszi]] és [[Ciprus (sziget)|ciprusi]] kitérőt követően, [[június 8.|június 8-án]] csatlakozott az ostromlókhoz, akiknek már nagy szükségük volt az erősítésre és az energikus vezérre. [[Szaladin]] többször megtámadta a keresztesek táborát, de megverni nem tudta őket, csak Akkó elestét halasztotta el.
Végül a hónapok óta húzódó harcokban kimerült védők, miután visszaverték a francia és angol sereg támadásait, [[július 12.|július 12-én]] kapituláltak. A visszafoglalt városban hatalmi villongások kezdődtek a német sereget vezető [[V. Lipót osztrák herceg|Ausztriai Lipót]] és Richárd között, amelyek végeztével Lipót dühösen távozott, a városban maradt hívei pedig a francia király oldalára álltak. Fülöp azonban elunta a betegeskedést, illetve Richárd ciprusi hódítása és a flandriai örökség kapcsán is nézeteltérésbe keveredett az angol uralkodóval, akiről még azt is feltételezte, hogy összeesküvést sző ellene.<ref>Steven Runciman: A keresztes hadjáratok története. Budapest, Osiris, 2002. p. 679</ref> (Az ellentétnek érzelmi oka is lehetett: míg Fülöp nem túlzottan erős testalkatú, borzas hajú, ráadásul fél szemére vak volt, az angol király kifejezetten daliás és jóképű, amellett hősies és népszerű volt.)<ref>Érdemes megjegyezni, hogy – elsősorban irodalmi alkotásokban (így [[James Goldman]] többször is megfilmesített, [[Az Oroszlán télen]] című drámájában) – többször felmerül az a nézet, hogy Fülöp és Richárd homoszexuális kapcsolatban állt egymással. Erre egyetlen forráshely utal a kortárs [[Roger of Hoveden]]től, aki részt vett a keresztes hadjáraton is. Az említett bekezdésben a francia király és a még herceg Richárd közti nagy szeretetről és ágyuk megosztásáról van szó, azonban ezt többnyire nem szokták bizonyító erejűnek elfogadni, hangsúlyozva az ágy férfiak közti megosztásának (politikai) barátságot jelölő középkori toposzát.</ref> Richárd hiába marasztalta: miután megígérte, hogy távollétében nem háborgatja annak birtokait, a francia király [[július 31.|július 31-én]] [[Türosz]]ba utazott, majd [[augusztus 3.|augusztus 3-án]] hajóra szállt. A francia sereg egy része [[III. Hugues de Bourgogne|III. Hugues burgundi herceggel]] az élén a Szentföldön maradt. Fülöp út közben [[Róma|Rómában]] is megállt, hogy pápai jóváhagyást kérjen a visszatéréshez, amit meg is kapott. [[1191]]. [[december 27.|december 27-én]] ért vissza Párizsba.
=== A flandriai örökség ===
| |||