„Szittya Emil” változatai közötti eltérés

|műfaj=vers, próza, művészetkritika, festészet

'''Szittya Emil''' ([[Budapest]], [[1886]]. [[augusztus 18.]] – [[Párizs]], [[1964]]. [[november 26.]]) költő, író, művészetkritikus, festő. [[Kassák Lajos]] és [[Blaise Cendrars]], valamint a kor [[avantgárd]] művészeinek az egyik szellemi mestere. [[Fernand Léger|Léger]], [[Marc Chagall|Chagall]], [[Henri Rousseau]] [[művészettörténet]]i fölfedezője volt. Születési neve : ''Adolf (AvramAvraham) Schenk''.

[[1906]] és [[1907]] között az svájci [[Ascona|Asconá]]ban létrejött ''Monte Verità'' művésztelepen tevékenykedett. [[1906]]-tól kezdődően többnyire [[Párizs]]ban csavarog. [[1909]] júliusában [[Stuttgart]]<nowiki/>ban összetalálkozik a Párizsba Budapestről gyalog induló [[Kassák Lajos]]<nowiki/>sal, akit végigkalauzol [[Németország]], [[Belgium]] és [[Franciaország]] tájainvárosain, miközben koldulással és különféle szélhámos trükkökkel a létfenntartásukat is biztosítja. Ő az, aki Kassákot bevezeti a képzőművészetbe. Minderről Kassák az ''Egy ember élete'' című önéletrajzi regényében részletesenolvashatunk beszámolrészletesen.<ref>Kassák Lajos. ''Egy ember élete''. I–II. Budapest, 1983. I.: 342–433.</ref> Október második felében érkeznek Párizsba, ahonnan Kassák nem egészen egy hónap elteltével hazautazik. Szittya Párizsban marad, és [[1911]] és [[1912]] között [[Blaise Cendrars|Blaise Cendrars-ral]] együtt megalapítja a ''[[Les Hommes Nouveaux]]'' című német-francia nyelvű, avantgárd folyóiratot. [[1914]] és [[1918]] között [[Zürich]] és Budapest között ingázik. Zürichben mások mellett megismerkedik [[Vlagyimir Iljics Lenin|Lenin]]nel, [[Karl Radek]]kel és [[Lev Davidovics Trockij|Lev Trockijjal]], valamint [[Tristan Tzara|Tristan Tzará]]<nowiki/>val, [[Hugo Ball]]<nowiki/>al és [[1916]]-ban egyik alapítója lesz a zürichi ''Cabaret Voltaire'' elnevezésű [[dadaizmus|dadaista]] klubnak. Ekkoriban a ''Mistral'' címen poliglott dadaista folyóiratot szerkeszt. Budapesten [[1915]]-ben pénzt szerez Kassák számára a [[A Tett|Tett folyóirat]] elindításához, de Kassák hamarosan megszakítja vele a kapcsolatot, mert azt gyanította róla, hogy rendőrspiclirendőrségi besúgó és provokátor.<ref>Kassák Lajos. ''Egy ember élete''. I–II. Budapest, 1983. II.: 236–254.</ref> [[1918]]-ban belekeveredett a [[Károlyi Mihály (miniszterelnök)|Károlyi Mihály]] lejáratását célzó, úgy nevezett Konsten-ügybe,<ref>Lásd egyebek mellett: A leleplezett kémszövetkezet. A Károlyi ellenes hajsza részletei. ''Pesti Napló,'' 1918. május 17. 5-6.</ref> amely magyarországi kapcsolatainak teljes megszakadásához vezetett, és így emigrációba kényszerült. [[1919]]-ben először [[Bécs]]<nowiki/>be, majd [[Berlin]]<nowiki/>be ment, [[1927]]-től haláláig Párizsban élt. Szerkesztője és rendszeres szerzője volt különféle modern művészeti folyóiratoknak, számos kismonográfiát írt, egyebek mellett [[Henri Rousseau]]-ról, [[Chaim Soutine|Chaïm Soutine]]-ról, [[Albert Marquet]]-ról, [[Pablo Picasso|Picassó]]<nowiki/>ról. Szociológiai munkákat és regényeket is írt. Közeli barátai közé tartoztak a 20. századi zene megújítói is : [[Igor Stravinsky|Stravinsky]], [[Darius Milhaud]], [[Arthur Honegger]], [[Erik Satie]]. [[1940]] és [[1944]] között részt vett a [[francia ellenállás|francia ellenállási mozgalomban]]. [[1961]]-ben ismerkedett meg [[Franz Jung]]gal. Írói, kritikusi művei mellett képzőművészeti munkássága is jelentős.<ref>[[Rockenbauer Zoltán]]: Szittya Emil és a képzőművészet. In: ''Enigma,'' 2017. 90. sz. (Passuth Krisztina 80). 89-104.</ref> (Hazai gyűjteményes tárlatára [[1989]]-ben került sor a [[Kassák Lajos Emlékmúzeum|Kassák Múzeum]]<nowiki/>ban.) Tüdőbajban halt meg Párizsban.