„Velence (Olaszország)” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
írásjelek
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
wikisebben
36. sor:
 
== Földrajz ==
=== A helyszín: Velence, a lagúna királynője ===
{{széles kép|Venedig panorama.jpg|1600px|}}
[[Fájl:Velencei lagúna térképe (magyar).jpg|balra|bélyegkép|336px|A velencei lagúna térképe]]
 
Velence létrejötte mind a természet, mind az ember munkájának köszönhető, ám a környezeti feltételeket a természeti tényezők alakították ki: a lagúnák és szigeteik a [[Würm-glaciális|legutóbbi jégkorszak]] hatalmas folyamáradatainak és a tenger munkájának állandó összecsapásából származnak. Az [[Alpok]]ból lezúduló, gleccserek által szaggatott kövek, törmelékek elérték a tengert, amit az [[Adriai-tenger|Adria]] hullámai a part előtt teregettek el – így a nyílt tenger és a partok lapályaiba nyúló sekélyebb tengerrész között hosszú szigetek és nagy turzások jöttek létre. Így született meg a lagúna, melyamely 6–10 km szélességben ékelődik a nyílt tenger és a szárazföld közé.
 
A lagúna a part felé mindinkább elmocsarasodik, ez az ún. ''holt lagúna''. A másik részében viszont érvényesül a tenger kismértékű apály-dagály hatása, és mivel így vize együtt él az Adriával, nem mocsarasodik el. Ez utóbbi az ''élő lagúna'' – s ebből született, nőtt ki Velence. A ''holt lagúna'' csak tavaszi áradások idején áll víz alatt, míg az ''élő lagúna'' egész esztendőben.<br />A középkorban számos apró sziget benépesült, s kisebb települések jelentek meg, kolostorokkal, épületekkel. Mára már ezek nagy része egyáltalán nem látható. Csupán néhány sziget maradt lakott, ahová magánhajón vagy menetrend szerinti közlekedési eszközökkel lehet eljutni.
54. sor:
Míg 1966-ban 200&nbsp;cm-rel, addig [[2000]]-ben 144&nbsp;cm-rel emelkedett az átlagos fölé a lagúna vízszintje. Csak egyetlen esztendőben, 1996-ban több mint 100 alkalommal öntötte el a 80&nbsp;cm-es vagy ennél is magasabb ''acqua alta'' („magas víz”) a Szent Márk teret illetve Velence alacsonyabban fekvő részeit.
 
Velence két állandó veszélyforrása ma az eliszaposodás és az acqua alta. A [[20. század]] második felében a környék vegyi üzemeinek, kőolaj-finomítójának környezetszennyezése és a közlekedési eszközök légszennyezése miatt egyre gyorsuló ütemben zajlik a város építészeti emlékeinek pusztulása, süllyedése.
 
A [[lagúna]] vízállását állandó megfigyelés alatt tartják, közvetlen fenyegetés esetén szirénák szólalnak meg a városban. A Szent Márk téren ''(Piazza San Marco),'' a megállóknál és a forgalmas helyeken járópallókat fektetnek le. Gumicsizma nélkül szinte lehetetlenné válhat a gyalogos közlekedés.
65. sor:
'''Csatornák építése'''
 
A Velence körül épített csatornák egy része a 14–15[[14. századbólszázad|14]]–[[15. század]]ból származik. Az Adriába csak három csatornán engedték be az iszapban gazdag folyók vizét a közelben, s az is állandó ellenőrzés alatt folyt. 1501-ben létrejött egy bizottság, a Magistrato alle Acque, amely máig ellenőrzi a lagúnába jutó iszap mennyiségét.
 
'''[[Murazzi]]'''
 
A legújabb korig hatásos védekezőrendszert hozatott létre a Köztársaság, amikor [[1782]]-ben felhalmozott isztriai terméskövekből 15 kilométernyi, ún. „murazzit”, azaz falat alkottak, amely megbízható hullámtörőként működött majdnem 200 esztendőn át. [[1966]]. november 4-én azonban a rendszer felmondta a szolgálatot, s ekkor óriási áradás lepte el a várost. A történelmi központ 1,404&nbsp;m magasságig került víz alá.
 
'''Kormányvédelem'''
87. sor:
4: kiszorított víz]]
 
A terv szerint 79 üreges gátmodul láncolata készül el, amelyek együttesen meggátolják, hogy a víz Velence három tengeri bejáratánál (Lido–San NicolóNicolò, Malamocco, Chioggia) bejuthasson a lagúnába. A védőláncot alkotó modulok egyenként 20 &nbsp;m széles, 20–30 &nbsp;m hosszú, illetve 4–5 &nbsp;m vastag, üreges fémtartályok. Alaphelyzetben a modulok a tengerfenéken kialakított betonágyazatban fekszenek. Ha a tengerszint a különösen magas dagály és/vagy a széljárás következtében jelentős mértékben emelkedik, akkor a tartályokból sűrített levegővel kinyomják a tengervizet, így azok mintegy 30 perc alatt, csaknem függőleges helyzetbe fordulva, ideiglenes gátat alkotnak. A magas vízállás elmúltával ismét beengedik a tengervizet a modulokba, amelyek súlyuknál fogva visszafordulnak fekvő helyzetükbe. A rendszer része a lagúna legszélesebb Lido–San NicolóNicolò bejáratánál kialakított mesterséges sziget.
 
''„Az [[1988]]-ban született »Mózes-terv« mozgatható (szükség esetén a vízszint fölé magasítható) gátakkal zárná el a lagúnát az Adriától, de ez több milliárd dolláros beruházást igényelne, s a környezetvédők szerint megzavarná a lagúna ökológiai egyensúlyát”'' – olvashatjuk a Britannica Hungarica világenciklopédiában (39. old.). A terv anyagi források miatt váratott magára. Emellett több ellenzője is akadt. A város lakói évek óta tüntetésekkel kívánják felhívni a figyelmet e projekt megvalósíthatatlanságára vagy káros hatásaira.
 
''„…a kormány hozzáfogott a MOSE (Modulo Sperimentale Elettromeccanico), a ''Mózes-terv'' nevű velencei árvízvédelmi program megvalósításához, amelynek keretében 78 mobil töltést építenek összesen mintegy 2két kilométer hosszúságban a lagúnák bejárata körül. A munkálatok [[2003]]-ban kezdődtek, és a tervek szerint [[2012]]-ben fejeződnek be. Velencét [[1993]] és [[2002]] között több mint ötven áradás sújtotta, s a város 23 centimétert süllyedt a 20. században”'' – jelentette a National Geographic híradása 2006 decemberében. 2014 végére a munkálatok oroszlánrésze le is zajlott, de még 2017-ig vannak teendők vele.
 
'''További a lagúna illetve a műemlékek megmentését szolgáló intézmények:'''
* Velence Veszélyben Alapítvány (British Centre, Campo San Luca),
* Világ Műemlékei Alapítvány (Venezia, Castello 3701.),
* Centro Europeo di Formazione degli Artigiani (San Servolo szigete).