„Cion bölcseinek jegyzőkönyvei” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a ISBN link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján
56. sor:
A ''Jegyzőkönyveket'' Oroszországban a szószékekről olvasták fel. A viszonylag nagy feltűnés után csak kevés ember érdeklődött a szöveg iránt, melyről egyre többen belátták, hogy csupán egy összeesküvés-elmélet. Ez azonban az [[1917-es októberi orosz forradalom]] után megváltozott. A [[Orosz polgárháború|polgárháború]]t követő években, amikor a „[[Orosz polgárháború|fehérek]]“ a „Jegyzőkönyveket“ kezdték el tanulmányozni, hogy így értsék meg a számukra érthetetlen történéseket.
 
A balti német emigráns [[Alfred Rosenberg]] hozta őket Nyugat- és Közép-Európába, mert remélték, hogy segítségével szervezkedni lehet a [[Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt|bolsevikok]] ellen. Németországban megjelent [[Theodor Fritsch]] és [[Ludwig Müller von Hausen]] (''Gottfried zur Beek'' írói álnév alatt) fordítása, mely 22 kiadást élt meg 1938-ig. Az első kiadás 1920. januárjában jelent meg. [[Konstantin von Gebsattel]], a [[Német népi véd- és dacszövetség]] titkos vezetője (akinek a „Jegyzőkönyvek“ már 1919 márciusában rendelkezésére álltak) úgy nyilatkozott egy [[Heinrich Claß]]hoz írt levelében: „Hamisítvány-e, vagy sem, mindenesetre megfelel a valóságnak.“<ref>[[Uwe Lohalm]]ot idézve: ''Völkischer Radikalismus : Die Geschichte des Deutschvölkischen Schutz- und Trutz-Bundes. 1919 – 1923(Népi radikalizmus. A Német népi véd- és dacszövetség története)''. Leibniz-Verlag, Hamburg 1970, S. 394, Anm. 8. {{ISBN |3-87473-000-X}}.</ref> A [[Völkischer Beobachter]] nemzetiszocialista újságban megjelent Rosenberg részleges kiadása, valamint egy kommentált kiadás (előbb 1923-ban<ref>Alfred Rosenberg: ''Die Protokolle der Weisen von Zion und die jüdische Weltpolitik.(Cion bölcseinek jegyzőkönyve és a zsidó világpolitika)'' Boepple (= [[Deutscher Volksverlag]]), München 1923, 160 oldal. (Deutscher Volksverlag, 1924; Deutscher Volksverlag 1933, 143 oldal; átdolgozta: Alfred Philipp, [[Hoheneichen-Verlag]], 4. kiad. 1933; Hoheneichen-kiadó, 6. kiadás 1941)</ref>), ami publicisztikai siker volt.
 
A ''Jegyzőkönyvek'' hatásával gyilkosságokat és merényleteket is kapcsolatba hoztak a [[Weimari köztársaság]]ban. 1922-ben [[Pável Nyikolájevics Miljukov]] történész, az orosz emigránsok legfontosabb vezetője lett ilyen merénylet célpontja. A gyilkosok - [[Pjotr Nyikolajevics Sabelszkij-Bork]] és [[Fjodor Viktorovics Winberg]] - azonban nem őt ölték meg, hanem Vlagyimir Nabokovot, aki Miljukovot védte. Még több figyelmet kapott ugyanebben az évben a [[Walther Rathenau]]-gyilkosság. Az ő gyilkosai a ''Jegyzőkönyvek'' közvetlen hatása alatt cselekedtek. Rathenau az antiszemita agitáció fő célpontja volt és ''„Cion bölcseinek egyikének számított a 300 között, akik vele állítólag hatalomra jutottak“''.<ref>Ernst Piper: ''Alfred Rosenberg. Hitlers Chefideologe'', Verlag Pantheon 2007, S.72.</ref>
67. sor:
Az USA-ban [[Henry Ford]] gyártulajdonos kiadta a ''The International Jew: The world's foremost problem'' (''A nemzetközi zsidó: a világ legfontosabb problémája'') című könyvét. Ezt 16 nyelvre lefordították. Ezzel a ''Jegyzőkönyveket'' elterjesztették az egész világon; megjelent Franciaországban, Norvégiában, Dániában, Lengyelországben, Bulgáriában, Olaszországban, Görögországban és végül elérte Japánt, és Kínát is.
 
A ''Jegyzőkönyvek'' kiadója elleni, 1933 és 1935 közötti [[Bern]]ben tartott bírósági perek nem segítettek. 1935 májusában a bírák ugyan a ''Jegyzőkönyveket'' plágiumnak és rágalmazó irodalmi műnek nyilvánították, pénzbüntetésre ítélték a kiadót, de ezt az ítéletet 1937 novemberében formai hibák alapján a fellebviteli bíróság törölte. Az alperes kártérítési igényét azonban elutasították a következő indoklással: „Aki aljas hecciratokat forgalomba hoz, annak magának kell viselnie az abból keletkező költségeket.“<ref>Norman Cohn: ''"Die Protokolle der Weisen von Zion" Der Mythos der jüdischen Weltverschwörung'' (Cion bölcseinek jegyzőkönyvei a zsidó világ-összeesküvés mítosza), Elster Verlag 1998, {{ISBN |3-89151-261-9}}, 236. o.</ref>
 
1938-ban a [[Muzulmán Testvéreknek]] egy konferenciáján (''Iszlám parlamenterek konferenciája Palesztina érdekében'') a "Jegyzőkönyvek" arab fordítását és Hitler "Mein Kampf" c. könyvét osztották szét. Ezzel kezdődött el a pamflet karrierje az iszlám világban.
78. sor:
Bizonyos [[ezoterika|ezoterikus]] körökben az antiszemitizmus részben illegális publikációit a pult alól árulják, például [[Jan van Helsing]] ''A huszadik század titkos társaságai'' c. könyve ([[Jan Udo Holey]] írói álneve). Holey 1995-óta a háromkötetes munkában - melyet 1996-ban betiltottak, de addig és azután is még kelendő volt - terjesztette a ''Jegyzőkönyveket'', ezúttal azonban ezoterikus-okkult interpretációban. Emellett a szélsőjobboldali összeesküvés-elméleteknek szinte valamennyi gonosztevőjét felsorolta: [[Illuminátus rend|illuminátusok]], [[Szabadkőművesség|szabadkőművesek]], űrlények stb. Ebben a revizionista történelem-felfogásban Hitler ''„Cion bölcseinek“'' bábjaként jelenik meg. Vagyis így a zsidók maguk a felelősei a [[holokauszt]]nak.
 
[[Stefan Erdmann]] ezoterikus író a „Jegyzőkönyvek“ szövegét egy megvalósítandó új világrend bizonyítékaként kezeli és állítja, ezek „nem vonhatók kétségbe“ sőt ezeket “nagyrészt már meg is valósították”. [[Johannes Rothkranz]] teológus hasonlókat ír könyvében „A Cion bölcseinek jegyzőkönyvei - megvalósultak!“<ref>Johannes Rothkranz: ''Die "Protokolle der Weisen von Zion" - erfüllt!'', I. kötet (kétkötetes mű), Anton Schmid, Durach 2004 {{ISBN |3-938235-01-2}}.</ref> A Hunhír magyar honlap ugyanezt az állásfoglalást osztja, ("az első radikális portál") de összetéveszti [[Herzl Tivadar]]: "A zsidó világgyarmat programja" című könyvét a "Jegyzőkönyvekkel". A jegyzőkönyvek valódiságának egyik "legerősebb érve" szerinte is a keletkezésük (1897) óta már valóságosan bekövetkezett események.<ref name="foundation">{{cite web|title= A Hunhír magyar honlap állítólagos legerősebb érve|url=http://www.hunhir.hu/index.php?pid=hirek&id=7504|date=2008-01-04|accessdate=2008-01-04}}</ref>
 
Elterjedt a zsidók világhódító programjában való hit az arab és muzulmán országokban is az ottani antiszemiták útján. Ugyanakkor azonban a ''Jegyzőkönyvek'' leleplező kritikája mindeddig alig ismert.<ref>[http://ondes-guinee.info/News-Ondes.444.0.html?&cHash=a3a134133b&tx_ttnews%5BbackPid%5D=70&tx_ttnews%5Btt_news%5D=4444 Michael J. Friedman in: Les ondes de guinee]</ref> 1970-ig az arab világban legkevesebb kilenc új kiadása jelent meg a ''Jegyzőkönyveknek''. Ma a kiadások számát legkevesebb hatvanra becsülik. Az interneten is megtalálhatók a szövegek.
99. sor:
* Will Eisner: ''Az összeesküvés. Umberto Eco előszavával'', Budapest, Ulpius-ház, 2007
* Kiš, Danilo: ''Királyok és bolondok könyve'' (A holtak enciklopédiája. Budapest, 1990. 129–173.)
* [[Hadassa Ben-Itto]]: ''Die "Protokolle der Weisen von Zion" - Anatomie einer Fälschung.'' Aus dem Englischen von Helmut Ettinger ... [et al.], Aufbau-Verlag Berlin 1998 {{ISBN |3-351-02470-3}}
* [[Wolfgang Benz]]: ''Die Protokolle der Weisen von Zion. Die Legende von der jüdischen Weltverschwörung''. C. H. Beck, München 2007 {{ISBN |978-3-406-53613-7}} oder {{ISBN |3-406-53613-1}}
* Eric Stephen Bronner : ''Ein Gerücht über die Juden. Die Protokolle der Weisen von Zion und der alltägliche Antisemitismus''. Propyläen Verlag, Berlin 1999, {{ISBN |3-549-05780-6}}.
* [[Norman Cohn]]: ''Die Protokolle der Weisen von Zion. Der Mythos der jüdischen Weltverschwörung''. Köln 1969, Kiepenheuer & Witsch, Neuauflage: Baden-Baden 1998, Elster Verlag, {{ISBN |3-89151-261-9}}. Originalausgabe: ''Warrant for Genocide: The Myth of the Jewish World Conspiracy and the „Protocols of the Elders of Zion“'' New York 1966.
* [[Umberto Eco]]: ''Fiktive Protokolle'', in: ders.: Im Wald der Fiktionen. Sechs Streifzüge durch die Literatur, München 1994, S. 155-184. Vorabdruck unter dem Titel: Eine Fiktion, die zum Albtraum wird. Die Protokolle der Weisen von Zion und ihre Entstehung, in: Frankfurter Allgemeine Zeitung vom 2.&nbsp;Juli 1994.
* [[Will Eisner]]: ''Das Komplott – Die wahre Geschichte der Protokolle der Weisen von Zion'', als Comic („Graphic Novel“), DVA, Sept. 2005, {{ISBN |3-421-05893-8}}. (Mit einer Einführung von Umberto Eco und einer Gegenüberstellung von [[Maurice Joly|Jolys]] Buch und den ''Protokollen''.)
* Michael Hagemeister: Die „Protokolle der Weisen von Zion“ und der Basler Zionistenkongress von 1897, in: Heiko Haumann (Hg.): Der Traum von Israel. Die Ursprünge des modernen Zionismus, Weinheim 1998, S. 250-273
* Armin Pfahl-Traughber: ''Die Protokolle der Weisen von Zion. Der Nachweis der Fälschung und die tatsächliche Entstehungsgeschichte'' In: ''Judaica. Beiträge zum Verständnis des jüdischen Schicksals in Vergangenheit und Gegenwart'' 46. Jg. 1990, H. 1, S. 22-31
* Jeffrey L. Sammons (Hg): ''Die Protokolle der Weisen von Zion. Die Grundlage des modernen Antisemitismus. Eine Fälschung''. Text und Kommentar. 2. Aufl. 2001. Wallstein, Göttingen 1998 {{ISBN |3-89244-191-X}}
* Michael Tilly: ''Die „Protokolle der Weisen von Zion“ und der Mythos der jüdischen Weltverschwörung'' In: ''Sachor. Beiträge zur jüdischen Geschichte'' 19, 2000, S. 67-75
* Cesare G. De Michelis: ''The Non-Existent Manuscript: a Study of the Protocols of the Sages of Zion'', University of Nebraska Press, 2004 {{ISBN |0-8032-1727-7}}
* Cesare G. De Michelis: ''La giudeofobia in Russia'', [[Bollati Boringhieri]] ed., Torino 2001
* Bernstein, H.: ''The Truth about “The Protocols of Zion”.'', New York 1971.