„Dorogi hőerőmű” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a ISBN link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján |
||
36. sor:
Az erőmű a mai helyén 1916-ban épült fel egy 3000 [[lóerő]]s turbinával. 1919-ben 5500 LE gépegységgel és egy [[Kazán (berendezés)|kazánnal]] bővítették. Ennek köszönhetően 1924-re teljesen átvette a régi erőmű szerepét. 1925-ben egy 10000 lóerős turbó[[generátor]]t helyeztek üzembe, és 35000 V-os távvezetékkel kötötték össze a [[lábatlan]]i [[cement]]gyárral. Ennek köszönhetően a környék 30 települését tudta ellátni villamos árammal. 1930-ban az áramelosztást a ''Hungária Rt.'' vette át. 1935-ben újabb kazánt, 1936-ban a második 5500 lóerős turbinát helyezték üzembe. Az 1940-es években végrehajtott fejlesztések nem jelentettek érdemi fejlődést. A [[második világháború|háborúban]] az erőmű jelentős károkat szenvedett a [[A Dorogi-medence szénbányászatának története|bányákkal]] együtt. A károkat gyorsan felszámolták. A háború után az ''Állami Villamosenergia Szolgáltató Nemzeti Vállalat'', majd jogutódja az ''Észak-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat'' (ÉDÁSZ) vette át az áramelosztási feladatokat. 1948-ban államosították és a ''Dorogi Hőerőmű Vállalat'' nevet kapta. Az [[államosítás]]sal párhuzamosan kooperációs távvezetékkel kötötték össze Tatával (a [[tatabánya]]i erőművekkel), növelve az áramellátás biztonságát. 1960-ban [[Esztergom-Kertváros|Esztergom-Kenyérmezőn]], Dorog és [[Tokodaltáró]] között felépült a környék legnagyobb [[transzformátor]]állomása, ennek köszönhetően az erőmű közvetlen rácsatlakozott az országos hálózatra.
Távhőszolgáltatói tevékenységet 1950-től végez, akkor még főleg üzemeket, majd később közintézményeket látott el. Dorogon ekkor kezdték meg a városi gőz- és forróvíz vezetékhálózat kiépítését. Később a [[Panelház|panelosítás]] miatt a '60-as, '70-es és '80-as években a hálózat hossza a többszörösére nőtt, és a környék településein is kiépült ([[Esztergom]], [[Tokodaltáró]]). Ma 3800 dorogi és esztergomi [[lakás]] (~9000 ember) és a legtöbb dorogi középület távhő- és melegvíz-ellátása mellett a nagyipari fogyasztók (pl. [[Richter Gedeon Nyrt.]] dorogi gyáregysége) hőellátását is biztosítja.<ref>{{cite web |url=http://www.prometheus.hu/pdf/dalkia_eves_jelentes_a4_allo_06_03_hu.pdf |title=A Dalkia Energia Zrt. éves jelentése, 2009|accessdate=2010-07-13 |format= |work= }}</ref> A legjelentősebb bővülés az 1980-as évek végén történt, 1989-ben épült ki a véglegesen 1990-ben átadott dorogi [[Schmidt Sándor lakótelep]] 750 lakását ellátó Lenin úti (ma Köztársaság út) földalatti távhővezeték.<ref>[[Tittmann János]]: Dorog 20 éve város, p. 31-32, Dorog Város Kulturális Közalapítványa, 2004, {{ISBN
Az erőmű által termelt [[salak]]ot 1920-ig [[lóvasút]]tal szállították a mai művelődési ház előtti [[tó]] feltöltésére. 1953-tól csillékkel, majd kötélpályán szállították az ódorogi völgyben található meddőhányóhoz. Pernyéjét a '70-es, '80-as években egy tóban tárolták a várostól északkeletre. Ipari vizét 1912-ig a művelődési ház előtti tóból biztosították, majd a [[Duna|Dunából]] és az erőmű mellett fúrt kutakból. Hulladékvizét a [[Kenyérmezői-patak]]on keresztül a Dunába engedik, illetve a környékbeli családi házak kertjeinek, és az Erőmű lakótelep környéki parkosított terület locsolására használják.
| |||