„Eperjes (Szlovákia)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a ISBN link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján
58. sor:
A virágzó várost többször feldúlták története során: [[1441]]-ben a lengyelek, a [[17. század]] elején [[Giorgio Basta|Basta]] és [[Belgioioso]], [[1672]]-ben [[Thököly Imre]] hadai, egy évre rá Wolkra gróf martalócai. [[1673]]-ban [[I. Lipót magyar király|I. Lipót]] megfosztotta városi jogaitól, falait leromboltatta. Ettől kezdve a város szabadsága megszűnt. [[1683]]-ban lengyel támadást vert vissza. [[1684]]. [[szeptember 17.|szeptember 17-én]] Schulz tábornok a város mellett verte szét a [[kurucok]] táborát, a várost pedig hétheti ostrom után megegyezéssel megszállta, majd szavát szegte. [[1687]]-ben [[Caraffa]] tábornok kegyetlenkedett a városban: több mint 300 embert kínoztatott meg és 24 gazdag polgárt nyilvánosan kivégeztetett, hogy vagyonukat megszerezhesse. Ezután [[1696]]-ban tűzvész pusztított. [[1701]]-ben [[II. Rákóczi Ferenc]]et, miután Solari császári tábornok a [[sáros]]i várban elfogta, bebörtönzése előtt Eperjesen őrizték. [[1704]]-ben a kurucok 17 havi ostrom után foglalták el. Ekkor játszotta át a várost [[Fleischer János]] tanácsúr (az eperjesi [[Fleischer család]] őse) a magyaroknak. A vitézlő fejedelem visszaadta a város jogait.
 
[[1710]]-ben pestisjárvány tört ki, minek során a zömmel magyar és német lakosság nagy része elhunyt. A protestáns lakosság életét nagyban megnehezítette az erőszakos rekatolizáció. Újabb szláv elemek betelepülése morva és lengyel területekről a 18. század közepétől erősödött fel.<ref>Szekrényessy Attila: Eperjes története képekben (2013) {{ISBN |978-80-8062-481-1}})</ref> [[1751]]-ben hadifelszerelését elszállították, majd erődítményeit fokozatosan lebontották, csak néhány falszakasz és egy torony maradt meg. 1831-ben itt volt a [[koleralázadás]] egyik központja. [[1849]]-ben itt bontott zászlót Hurban vezetésével a szlovák felkelők csapata [[Kossuth Lajos|Kossuth]] ellen. A [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|szabadságharc]] [[Téli hadjárat (1848–49)|téli hadjáratának]] végén a [[branyiszkói ütközet]] után itt csaptak össze [[Görgey Artúr]] hadai a császári csapatokkal. [[1887]]-ben újra tűzvész pusztított, a város majdnem teljesen leégett. A [[trianoni békeszerződés]]ig [[Sáros vármegye]] székhelye volt.
 
Az első világháború során [[1915]]-ben az oroszok megközelítették a várost. 1919. június 16-án a magyar [[Tanácsköztársaság]] hadserege visszafoglalta Csehszlovákiától, és még aznap itt kiáltották ki a [[Szlovák Tanácsköztársaság]]ot, amelyet az [[intervenció]]s csapatok rövidesen levertek. Az első bécsi döntés nem érintette. 1939. március 13-án letartóztatták a Hlinka-gárda és a helyi magyarság vezetőit. A Hlinka-gárda tüntetésére sortüzet adtak le.<ref>Budapest Hírlap 1939. március 14.</ref>
134. sor:
* E. Toranová 1965: Prešovský zlatnícky cech v 16.-19. storočí, Sborník Slovenského národného múzea LIX - História 5, 51-76.
* Gömöry János 1994: Eperjes és az Evangélikus Kollégium története.
* [[Szekrényessy Attila]]: Eperjes története képekben-História Presova v obrázkoch (szlovák.magyar) 2013. {{ISBN |978-80-8062-481-1}} (Eperjes város eddigi legteljesebb magyar nyelvű leírása)
* [[Mészáros András]] 2003: Az eperjesi evangélikus kollégium a magyar művelődéstörténetben. Fórum Társadalomtudományi Szemle V/4, 49-54.
* [[Gayer Veronika]] 2014: Az eperjesi Városi Polgári Párt és Flórián Károly az 1920-as években. In: Gabdzilová, S. – Simon, A. (Eds.): Prístupy k riešeniu národnostnej otázky v medzivojnovom Československu. Komárno, 124–136.