„Hírügynökség” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a ISBN/PMID link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján |
|||
10. sor:
A három nagy európai hírügynökség között évtizedeken át harc folyt a különböző országok "megszerzéséért". [[1859]]-ben háromoldalú hírcsereszerződés született közöttük, majd [[1870]]-ben, az AP bevonásával, döntöttek a világ felosztásáról.<ref>[http://www.nyest.hu/hirek/a-vilag-elso-hirugynoksege Nyelv és tudomány]</ref> A négy nagy ügynökség szövetségbe tömörült, amely biztosította, hogy az ismert világot a legjobban lefedjék és költségeiket megosszák. A [[kartell]] lehetővé tette, hogy mindegyik ügynökség megőrizze dominanciáját az általa uralt területeken, igazi versenytársak nélkül építhesse ott hírgyűjtő hálózatát, monopolizálja a lehetséges előfizetői kört, és emellett hozzájussanak a másik két iroda által beszerzett és feldolgozott információkhoz.
Az Agence Havasé lett [[Franciaország]] és gyarmatbirodalma, [[Svájc]], [[Olaszország]], [[Spanyolország]], [[Portugália]], [[Közép-Amerika]] és [[Dél-Amerika]]. [[Egyiptom]]on a Reuters ügynökséggel osztozott. Ez utóbbi kapta meg [[Egyesült Királyság|Nagy-Britannia]] és a brit birodalom felügyeletét, illetve [[Törökország]]ot és a [[Távol-Kelet]]et. A Wolff felségterülete lett [[Németország]], [[Ausztria]], [[Hollandia]], [[Skandinávia]], [[Oroszország]] és a [[Balkán (térség)|Balkán]], míg az AP "felelt" Az [[Amerikai Egyesült Államok]]ért és [[Kanada|Kanadáért]].<ref>Pirityi Sándor, A nemzeti hírügynökség története (29. oldal) {{ISBN
A kartellszerződést [[1890]]-ben meghosszabbították, de az [[első világháború]] komoly átrendeződést hozott, a győztes hatalmakhoz tartozó ügynökségek megerősödtek, a vesztes Wolff gyengült. [[1934]]-ben az Amerikában kibontakozó konkurenciaharc a [[UPI|United Press International]] (UPI) és az AP között véget vetett az együttműködésnek.
28. sor:
A gyors hírszolgáltatás érdekében az ügynökségek mindig a legkorszerűbb infokommunikációs eszközöket vették igénybe. Ezek a kezdetekben futárok és postagalambok voltak. Az első nagy ugrást a távírókábelek lefektetése jelentette a hírközlésben.
A világon először 1844. október 6-án továbbítottak hírt távírón, amely arról számolt be, hogy Viktória királynőnek megszületett a második fia. Az Amerikai Egyesült Államokat és Nagy-Britanniát összekötő kábelt 1866-ban fektette le az Anglo-American Telegraph Company. 1875-ben már 400 ezer kilométernyi távírókábel hálózta be a földet.<ref>A technika krónikája {{ISBN
A hírügynökségek ma jellemzően az internetet, a telefonhálózatot és a műholdakat használják hírtovábbításra.
38. sor:
Az általános hírügynökség, például a [[Magyar Távirati Iroda]] az élet szinte minden területéről (belpolitika, külpolitika, gazdaság, sport, kultúra stb.) gyűjti a híreket, míg más vállalkozások csak egyes területekre specializálódnak. Utóbbira példa az amerikai [[Bloomberg L.P.]], amely gazdasági és pénzügyi információkra szakosodott.
A kezdetekben a hírügynökségek tulajdonosai vállalkozó szellemű emberek voltak, később azonban a szervezetek növekedésének finanszírozására friss tőke kellett, amelyhez újabb vállalkozókat kellett bevonni.<ref>Pirityi Sándor, A nemzeti hírügynökség története (24. oldal) {{ISBN
A hírügynökség tulajdonosa lehet az állam is. Diktatúrában az állami hírügynökség része a politikai hatalomnak, demokráciában az állami tulajdonú hírügynökség [[közszolgálat]]i feladatot lát el.
48. sor:
A [[19. század]]i európai hírügynökség előfizetői a korai időkben általában magánszemélyek (üzletemberek, diplomaták) voltak, a lapok csak később ismerték fel a friss információk jelentőségét. Az Amerikai Egyesült Államokban ez másként volt, hiszen az első ügynökséget a napilapok hozták létre. Az idő múlásával a magánszemélyeket szinte teljes egészében kiszorították az újságok, rádiók és televíziók.
A trend az 1990-es években ismét változott, az előfizetők között újra megjelentek a magánszemélyek, elsősorban a gazdasági szereplők. A Reuters bevételeinek mindössze hét százaléka származott sajtótermékektől az 1990-es évek közepén.<ref>Pirityi Sándor, A nemzeti hírügynökség története (26. oldal) {{ISBN
== A hírek jellemzői ==
67. sor:
== Források ==
* Pirityi Sándor, A nemzeti hírügynökség története {{ISBN
* Bochkor Jenő, Hírügynökségi újságírás
* Donald Read, The power of news
* Graham Storey, Reuter's century
* Oliver Gramling, AP - The story of news
* Oliver Boyd-Barrett, The international news agencies {{ISBN
* [http://www.nyest.hu/hirek/a-vilag-elso-hirugynoksege Nyelv és tudomány]
* [http://www.apa.at APA]
| |||