Wikipédia

„Karthágó” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a kékít
a ISBN/PMID link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján
31. sor:
|szöveg pozíciója = left
}}
'''Karthágó''' ([[föníciai nyelv|föníciai]] ''qrt ḥdšt, vagyis qart-ḥadšat'',<ref>Irad Malkin: ''A Small Greek World'', Oxford University Press, 2011. {{ISBN |978-0-19-973481-8}}</ref> ''új város'', [[ógörög nyelv|görögül]] Καρχηδών, azaz Karkhédón, [[latin nyelv|latin]] Carthago) ősi város [[Észak-Afrika|Észak-Afrikában]], a Tuniszi-tó keleti partján, közel [[Tunézia]] fővárosához, [[Tunisz]]hoz. Ma népszerű turisztikai célpont. Az ókorban a város lakói a [[föníciai nyelv]] helyi változatát, a [[pun nyelv]]et beszélték, de ma már [[arab nyelv]]en beszélnek. Lakosainak száma 21276 (2013).
 
== Karthágó alapítása ==
108. sor:
Hannibál támadása, a veresége ellenére is, a rómaiakat Karthágó elpusztítására ösztönözte. Egy befolyásos szenátori csoport, [[Marcus Portius Cato Maior]] vezetésével uszított a város végső elpusztítására. Római biztatásra [[Masinissa]] [[numidia]]i király állandóan zaklatta a karthágói ültetvényeket, de Róma nem adott engedélyt Karthagónak a háborúra, mikor azok mégis fegyvert fogtak a numidiaiak ellen, [[Róma]] hadat üzent. Mikor a karthágóiak elfogadták a békefeltételeket, a rómaiak azt követelték tőlük, hogy rombolják le városukat és a sivatag belsejében a tengertől 10 mérföld távolságra építsenek új várost. Ekkor határozták el magukat a karthagóiak a végsőkig való ellenállásra. Tudták, rájuk a „[[Vae victis (szállóige)|vae victis]]” – a „jaj a legyőzötteknek” elv érvényes. Nem remélhetnek kegyelmet, legfeljebb megalázó rabszolgaságot a rómaiaktól, ami helyett inkább a biztos halált választották.
 
A római támadást a [[Zamai csata|zamai]] győző [[Publius Cornelius Scipio Africanus]] fiának fogadott fia, [[Publius Cornelius Scipio Aemilianus Africanus|Publius Cornelius Scipio Aemilianus Africanus Minor (később Numantinus)]] vezette. 200 ezer lakosból 50 ezer élte túl a kegyetlen támadást, az élve maradtakat római rabszolgának adták el. A hősies ellenállás ellenére a várost földig rombolták. A legenda, miszerint sóval hintették be a város romjait, egyetlen ókori forrásban sem található meg, ez a szokás ismeretlen volt a rómaiak számára. Csupán a [[Biblia]] két részén, Mózes ötödik könyvében (29, 22) és a Bírák könyvében (9, 45) jelenik meg, mint azok büntetése, akik elfordulnak az Úrtól. Karthágó kapcsán ez csak a Kr. u. 2. században került elő, és elterjedése valószínűleg a középkori krónikásokhoz köthető, akik szívesen vettek át jeleneteket a Szentírásból.<ref>Hahner Péter: 100 történelmi tévhit avagy amit biztosan tudsz a történelemről - és mind rosszul tudod, Animus Kiadó, Budapest, 2010, {{ISBN |978-963-9884-95-3}}; 24. old.</ref>
 
== Karthágó a Római Birodalomban ==
120. sor:
 
=== Irodalom ===
* M’hamed Hassine Fantar: ''Carthage. La cité punique''. Alif – Les éditions de la Méditerranée, Tunis 1995, {{ISBN |9973-22-019-6}}.
* Bénichou-Safar, Hélène : ''Le tophet de Salammbô à Carthage – essai de reconstitution'' , Roma , École Française de Rome , 2004
* Hugoniot, Christophe : ''Rome en Afrique – de la chute de Carthage aux débuts de la conquête arabe'' , Paris , Flammarion , 2000
* Croizy-Naquet, Catherine : ''Thèbes, Troie et Carthage – poétique de la ville dans le roman antique au XIIe siècle'' , Paris , Champion , 1994
* Decret, François : ''Carthage ou l'empire de la mer'' , Paris , ´Ed. du Seuil, 1977
* Ferjaoui, Ahmed : ''Recherches sur les relations entre l'Orient phénicien et Carthage'' , Fribourg, Suisse , Éd. Univ. [u.a.] , 1993 , {{ISBN |3-7278-0859-4}}
* B. H. Warmington: ''Karthágó'', Gondolat, 1967
* Hahn István – Máté György: ''Karthágó'', Corvina, 1972
* Németh György: Karthágó és a só, Korona Kiadó Kft., 2002, {{ISBN |978-963-9376-46-5}}
 
== Kapcsolódó szócikkek ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Karthágó”