„Kiss (együttes)” változatai közötti eltérés

A névválasztás után az együttes logójának a megtervezése következett. A jellegzetes rúnákkal díszített logót Ace Frehley tervezte,<ref name="KISS életmű I." /> amely nagymértékű hasonlóságot mutat a [[Németország]]ban illegálisnak minősülő [[náci]] SS szimbólummal. Ezért a viták elkerülése végett, Németországban, 1979 óta egy módosított változatban szerepel az albumokon az együttes logója. Azonban nemcsak a logó, hanem maga az együttes neve is megütközést keltett sokakban. Pletykák kezdtek keringeni arról, hogy a KISS kifejezés egy titkos mozaikszó, olyan kifejezések rövidítése, mint a ''Knights In Satan's Service'' és a ''Kids In Satan's Service'', de később bebizonyosodott, hogy ezek a feltételezések hamisak.<ref name="simmons">Simmons, Gene (2001). ''Kiss and Make-up''. Crown. {{ISBN |0-609-60855-X}}</ref><ref>{{cite web|url=http://www.snopes.com/music/hidden/kiss.asp |title=Snopes.com |publisher=Snopes.com |date= |accessdate=2011-10-11}}</ref> Az első koncertjükre 1973. január 30-án került sor [[New York]] [[Queens]] kerületében. Az előadás a Popcorn klubban (a későbbi Coventry Club) került megrendezésre,<ref name="1973: az indulás" /> mindössze három fizető néző előtt.<ref name="factmanbio1" /> Ezen a koncerten még arcfestés nélkül léptek fel. A jellegzetes kinézetükkel először 1973. március 9-én és 10-én léptek fel a New York-i Amityvilleben. 1973. június 17. és 23. között<ref name="1973: az indulás" /> az Electric Lady Stúdiosba vonultak, hogy rögzítsék első demófelvételüket. Az anyag producere [[Eddie Kramer]] lett, aki korábban olyan sztárok mellett lett elismert producer, mint [[Jimi Hendrix]] és a [[Led Zeppelin]]. Az anyagra a ''Deuce'', a ''Cold Gin'', a ''Strutter'', a ''Watchin' You'' és a ''Black Diamond'' című dalok kerültek fel. Ezek közül a ''Watchin' You'' a második, ''Hotter Than Hell'' című albumra került fel később, míg a másik négy az első albumon kapott helyet. A dalok demóváltozata némi eltérést mutat a későbbi albumverziókhoz képest. A ''Cold Gin'' egy [[Jam (zene)|dzsemelősebb]] verzióban hallható, míg a ''Watchin' You'' énektémái kezdetlegesebb, éretlenebb formát mutatnak.<ref name="1973: az indulás" /> Az együttes rajongóinak a körében ez a demófelvétel számít a legnagyobb értéknek.<ref name="1973: az indulás" /> A demófelvétel és az 1973 nyarán adott koncertek révén felfigyelt az együttesre [[Bill Aucoin]] menedzser, aki akkoriban egy ''Flipside'' nevű tévés popműsor igazgatója is volt.<ref name="1973: az indulás" /> Az együttesnek felajánlotta, hogy elvállalja a menedzselésüket, de a KISS először visszautasította az ajánlatot. Aucoin erre megfenyegette a zenekart, hogy sosem fognak lemezszerződést kapni.<ref name="1973: az indulás" /> Az együttes végül elfogadta Bill Aucoint menedzsernek (1982-ig intézte a zenekar ügyeit), cserébe két héten belül lemezszerződéshez kellett juttatnia őket. Ezt követően felvette a kapcsolatot a Buddah Records kiadónál dolgozó [[Neil Bogart]]tal, aki éppen egy saját kiadó megalapítását tervezte.<ref>Leaf and Sharp, ''Behind the Mask'', pp. 145–146.</ref> Az együttes első demója elnyerte a tetszését, ezért elsőként a KISS-t szerződtette le az Emerald City Records névre keresztelt kiadójához. A négy lemezre szóló szerződést azonban csak 1973. november 1-jén írták alá, az akkor már [[Casablanca Records]] néven működő kiadóval.<ref name="1973: az indulás" />

[[1981]] januárjában, Európában megjelent egy az eredeti tagság szólólemezeiről összeválogatott ''Greatest Hits'' válogatásalbum. A kiadványnak egy német, ausztrál és argentin változata is napvilágot látott, eltérő borítóval és számlistával.<ref name="Diszkó után jött a progresszió!">{{cite web |url=http://passzio.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=4789 |title= A KISS története - 1981: Diszkó után jött a progresszió! |accessdate= 2012-03-14|publisher = passzio.hu |language=magyar}}</ref> Ezt követően a következő album megírása következett, amelynek Bob Ezrin lett a producere. Az album felvétele 1981 márciusában vette kezdetét, és szeptemberben fejeződött be. Az anyag rögzítése elsősorban az Ace In The Hole stúdióban, az A&R és a Record Plant stúdiókban zajlott, de ezeken kívül még legalább 5-6 helyen készültek felvételek.<ref name="Diszkó után jött a progresszió!" /> Az album ''[[Music from "The Elder"]]'' (Japánban ''Great Decisive Battle of The Underworld'') címmel jelent meg 1981. november 16-án. Az együttes megérezte, hogy az utolsó két album populárisabb hangvétele nem aratott osztatlan sikert, ezért elhatározták, hogy egy teljesen más irányba indulnak el. Eredetileg az egész lemez Simmons ötlete volt, és egy filmzenét szerettek volna írni. Egy forgatókönyv el is készült, a film címe pedig ''War of The Gods'' lett volna.<ref name="Diszkó után jött a progresszió!" /> Amikor ezt az ötletet elvetették, felmerült, hogy a Broadway számára készítsenek egy három felvonásból álló színpadi művet, amelynek már címet is adtak (''Keepers of the Light of Truth'').<ref name="Diszkó után jött a progresszió!" /> Frehleynek nem tetszett az ötlet, hogy ismét Bob Ezrinnel dolgoznak, annak meg főleg nem örült, hogy egy [[koncept album]] kiadását tervezték a többiek.<ref name="Diszkó után jött a progresszió!" /> A lemez borítóján Stanley keze, és a New Yorkban található Park Avenue-n lévő Metodista templom bejárata látható.<ref name="Diszkó után jött a progresszió!" /> A ''Dark Light'' dalban Anton Fig dobolt, míg az ''I'' című dalban [[Allan Schwartzberg]].<ref name="Diszkó után jött a progresszió!" /> A ''The Oath'', a ''Dark Light'' és az ''Escape from the Island'' című dalokban a producer Bob Ezrin játszik basszusgitáron és [[billentyűs hangszerek]]en.<ref name="lendt">Lendt, C.K. ''Kiss and Sell: The Making of a Supergroup'', Billboard Books, 1997. {{ISBN |0-8230-7551-6}}</ref><ref name="leaf">Leaf, David and Ken Sharp. ''Kiss: Behind the Mask: The Official Authorized Biography'', Warner Books, 2003. {{ISBN |0-446-53073-5}}</ref> Egyes dalok megírásában Ezrin, Anton Fig, és Tony Powers is besegített, míg [[Lou Reed]] a ''Dark Light'', ''A World Without Heroes'' és a ''Mr. Blackwell'' megírásában segédkezett.<ref name="Diszkó után jött a progresszió!" /> Az albumon a gitársávok alul lettek keverve, ezért Frehley sokat vitatkozott a producerrel és a zenekarral.<ref name="Diszkó után jött a progresszió!" /> Eric Carr pedig nemcsak új dobosként mutatkozott be, hanem zeneszerzőként is, mivel az ''Escape From The Island'' és az ''Under The Rose'' megírásában ő is részt vett. Az album zeneileg teljes elkanyaródás volt a korábbi munkáikhoz képest. A zenekar elkészítette legkomolyabb hangvételű lemezét,<ref name="1980: a sikertelenségben a macska rókává változik" /> és a korábban jellemző „bulizós” rock and roll/hard rock dalok helyett a nagyzenekari betétekkel és [[progresszív rock]] elemekkel operáló szerzemények kerültek előtérbe. Az album egy misztikus történetet mesél el, amelyet zeneileg vad, hard rock hangzással,<ref name="Kiss életmű III" /> és komor hangulattal támasztottak alá.<ref name="Diszkó után jött a progresszió!" /> A lemez hangzásvilágát helyenként olyan hangszerek díszitik, mint a [[Kürt (hangszer)|kürt]], a [[hárfa]], vonósok és [[szintetizátor]]ok.<ref>Gill, ''Focus'', p. 460.</ref> Az albumot a megjelenésekor filmzeneként mutatták be, de mivel film soha nem készült hozzá, a hallgatók nehezen tudták követni a történetet. A koncepciója mitológiai hősökön és karaktereken alapul.<ref name="kissfactman bio2">{{cite web |url=http://kissfactman.tripod.com/kiss2.html |title=Az együttes története a kissfactman.tripod.com oldalon |accessdate= 2012-03-20|publisher = kissfactman.tripod.com |language=angol}}</ref> A lemezről ''[[A World Without Heroes]]'', az ''I'' és a ''The Oath'' dalokat adták ki kislemezen, de sikert egyik sem ért el. Az ''I'' és ''A World Without Heroes'' című dalokra videoklippeket is forgatott a zenekar. Az album progresszív, komoly hangvételére sem a rajongók, sem a szakma nem volt felkészülve,<ref name="Diszkó után jött a progresszió!" /> ezért teljes megdöbbenést váltott ki megjelenése idején, és máig az együttes legvitatottabb anyagának számít.<ref name="Kiss életmű III" /> A kritikusok el sem akarták hinni, hogy egy KISS albumot hallanak, és hamar úgy kezdték el emlegetni, mint a [[Pink Floyd]] ''[[The Wall]]'' albumának egy populárisabb változatát.<ref name="Diszkó után jött a progresszió!" /> A ''Rolling Stone'' két pontosra értékelte,<ref name="Rolling Stone kritikák" /> de a későbbi kritikák is megoszló véleményt tükröznek. A ''Metal Nightfall'' és a ''Vista Records'' három pontot adott a lemezre,<ref>[http://www.vistarecords.proboards.com/index.cgi?board=albumreviewsanddiscussion&action=display&thread=132 Vista Records review]</ref><ref>[http://metal.nightfall.fr/index_439_-music-elder.html Metal Nightfall review]</ref> míg az ''Allmusic'' csak kettőt. Az utóbbi magazin írója Greg Prato egyes szerzeményeket kínosnak, míg az album nagy részét teljesen jellegtelennek nevezte.<ref name="allmusic-MFTE">{{cite web |url=http://www.allmusic.com/album/music-from-the-elder-r11049/review |title=Music From the Elder kritikája az allmusic.com oldalon. |accessdate= 2012-03-20|publisher = allmusic.com |language=angol}}</ref>

Következő stúdióalbumuk felvételei 1982 júliusában kezdődtek és augusztusig tartottak a Record Plant Stúdióban. Az anyag producere Stanley és Simmons mellett Michael James Jackson lett. Az album ''[[Creatures of the Night]]'' címmel jelent meg 1982. október 13-án. A felvételekre nem sikerült megtalálniuk az új gitárost, így több zenészt is alkalmaztak a felvételek során. A ''Danger''ben [[Jimmy Haslip]], míg a ''Creatures of the Night''ban [[Mike Porcaro]] kezelte a basszusgitárt. A gitárrészeket pedig olyan zenészek játszották fel, mint Steve Farris, [[Robben Ford]], [[Bob Kulick]] és [[Vinnie Vincent]]. A legtöbb dalban Vincent szerepelt, akinek a játéka öt dalban hallható.<ref name="Kiss életmű III" /> A dalszerzésben Stanley és Simmons mellett részt vett Adam Mitchell, de egyes dalokban feltűnik még [[Mikel Japp]], [[Bryan Adams]] és [[Jim Vallance]] neve is.<ref name="az utolsó arcfestékben eltöltött Ace nélküli év!" /> A lemez legismertebb szerzeményei a ''[[Creatures of the Night (dal)|Creatures of the Night]]'' és az ''[[I Love It Loud]]'' lettek, melyek kislemezen is napvilágot láttak. Az ''I Love It Loud''ra videoklippet is forgattak, amelyben még Ace Frehley szerepelt. Az album visszatért az együttes rock and roll alapú hard rock zenéjéhez, de a korábbi albumoknál keményebb, rockosabb formában.<ref name="az utolsó arcfestékben eltöltött Ace nélküli év!" /> A rajongók lelkesen fogadták az albumot,<ref name="az utolsó arcfestékben eltöltött Ace nélküli év!" /> amelynek tempói és vadsága révén a [[heavy metal]] jelzővel kezdték illetni a zenekart.<ref name="Kiss életmű III" /> Az albumról nemcsak a rajongók, de a kritikusok is pozitív véleménnyel vannak (bár a ''Rolling Stone'' 1 pontot adott rá<ref name="Rolling Stone kritikák" />). A ''Metal Nightfall'' négy pontot rá az ötből,<ref>{{cite web |url= http://metal.nightfall.fr/index_438_-creatures-night.html |title=KISS: CREATURES OF THE NIGHT (1982) |work=metal.nightfall.fr |accessdate=8 August 2011}}</ref> csakúgy mint az ''Allmusic'', mely kifejtette, hogy a zenekar újjászületett a lemez révén, amely a ''Love Gun'' óta a legjobb alkotásuk lett.<ref name="allmusic-COTN">{{cite web |url=http://www.allmusic.com/album/r11064 |title=Creatures of the Night kritikája az allmusic.com oldalon. |accessdate= 2012-03-20|publisher = allmusic.com |language=angol}}</ref> Az albummal hiába tértek vissza a rajongók által elvárt irányhoz, kereskedelmileg meg sem közelítette az 1970-es évek közepén kiadott albumok sikerét. A Billboard 200 listán csak a 45.,<ref name="az utolsó arcfestékben eltöltött Ace nélküli év!" /> míg az [[UK Albums Chart]]on a 22. helyig sikerült jutnia.<ref>{{cite web|url=http://www.chartstats.com/albuminfo.php?id=7035|title=UK Albums Chart history|accessdate=2009-07-15|archiveurl=http://archive.is/oI0Es|archivedate=2013-01-02}}</ref> A lemez sikertelenségét jól mutatja, hogy csak 1994-ben sikerült elérnie az aranylemez státuszt. Az album kiadása után 1982 decemberében jelentették be, hogy az együttes új gitárosa [[Vinnie Vincent]] (Vincent John Cusano) lett, aki a legtöbb dal gitársávjait feljátszotta a lemezre. Vincent 1981-ben tűnt fel a [[Heat]] ''Still Waiting'' című albumán, mint session zenész.<ref name="az utolsó arcfestékben eltöltött Ace nélküli év!" /> 1982-ben Peter Criss ''Tears'' című szólólemezén is felbukkant, ahol a ''Let Me Rock You'' számot írta meg Crissel.<ref name="az utolsó arcfestékben eltöltött Ace nélküli év!" /> Játékstílusa szöges ellentétben állt Frehley gitározásával. Míg Frehley a lazább, [[blues]]orientált játék híve volt, addig Vincent amolyan modern hangzású, technikás „gitárhős” karakter volt.<ref name="az utolsó arcfestékben eltöltött Ace nélküli év!" /> Érkezésével keményebb és modernebb hangzású és energikusabb lett az együttes.<ref name="Kiss életmű III" /> Vincent eredetileg a születési nevét kívánta használni a zenekarban, de Simmons megvétózta a döntését, lévén a hangzása túl „etnikai”.<ref name="Simmons, p. 187">Simmons, ''Kiss and Make-up'', p. 187.</ref> Ezt követően Vincent a „Mick Fury” név felvételét javasolta, de ez sem volt megfelelő Simmons számára. A basszusgitáros javaslatára felvette a Vinnie Vincent nevet, míg Stanley kitalálta neki a „The Wiz”,<ref name="Simmons, Gene 2001 Page 187">Simmons, Gene (2001). KISS AND MAKE-UP. Arrow Books. {{ISBN |978-0-09-943614-0}} (Page 187 lines 17-18)</ref><ref name="Simmons, Gene 2001 Page 192">Simmons, Gene (2001). KISS AND MAKE-UP. Arrow Books. {{ISBN |978-0-09-943614-0}} (Page 192 lines 3-4)</ref> vagy ismertebb nevén az „Egyptian Warrior” karaktert.<ref name="Leaf 2003 103">{{cite book |last= Leaf |first= David |coauthors= Ken Sharp |title= Kiss: Behind the Mask: the Official Authorized Biography |publisher= Warner Books |year= 2003 |month= |isbn= 0-446-53073-5 |page= 103}}</ref> Az Anh-harcosként ismertté vált gitáros arcfestésében egy [[egyiptom]]i ankh jel szerepel a szemei között.<ref name="Simmons, p. 187"/> Az együttes hivatalos életrajza szerint az „Egyptian Warrior” név a személyiségére és a sminkjére utal, míg a „The Wiz” becenév a virtuóz gitárjátékára.<ref>{{cite book |last= Leaf |first= David |coauthors= Ken Sharp |title= Kiss: Behind the Mask: the Official Authorized Biography |publisher= Warner Books |year= 2003 |month= |isbn= 0-446-53073-5 |page= passim}}</ref>

* Gebert, Gordon G.G. and McAdams, Bob (1997). ''Kiss & Tell''. Pitbull Publishing LLC. {{ISBN |0-9658794-0-2}}.

* Gebert, Gordon G.G. (1999). ''Kiss & Tell More!''. Pitbull Publishing LLC. {{ISBN |0-9658794-1-0}}.

* Gill, Julian (2005). ''The Kiss Album Focus (3rd Edition), Volume 2''. Xlibris Corporation. {{ISBN |1-59926-358-0}}.

* Gill, Julian (2005). ''The Kiss & Related Recordings Focus: Music! the Songs, the Demo, the Lyrics And Stories!''. Xlibris Corporation. {{ISBN |1-59926-360-2}}.

* Gill, Julian (2006). ''The Kiss Album Focus (3rd Edition), Volume 3''. Booksurge Publishing. {{ISBN |0-9722253-5-8}}.

* Lendt, C.K. (1997). ''Kiss and Sell: The Making of a Supergroup''. Billboard Books. {{ISBN |0-8230-7551-6}}.

* Sherman, Dale (1997). ''Black Diamond: The Unauthorized Biography of Kiss''. Collectors Guide Publishing Inc. {{ISBN |1-896522-35-1}}.

* Simmons, Gene, Paul Stanley, and Waring Abbott (2002). ''Kiss: The Early Years''. Three Rivers Press. {{ISBN |0-609-81028-6}}.

* Tomarkin, Peggy (1980). ''Kiss: The Real Story, Authorized''. Delacorte Press. {{ISBN |0-440-04834-6}}.

* Moore, Wendy (2004). ''Into the Void... With Ace Frehley''. Pitbull Publishing LLC. {{ISBN |0-9658794-4-5}}.