„Lactantius” változatai közötti eltérés

''A keresztényüldözők halála'' című művében arról számol be, hogy a keresztények milyen üldöztetésnek voltak kitéve Diocletianus alatt – az üldözőket azonban utolérte az isteni bosszú. Az írás műfaja vitatott: egyesek történeti munkaként, mások politikai pamfletként tekintenek rá. Az előbbi álláspontot erősíti, hogy pontosan számol be egyes politikai eseményekről, illetve pontosan idéz dokumentumokat (pl. [[milánói edictum]]). A pamfletjelleg mellett szól viszont, hogy a keresztényüldöző császárok kapcsán használt jellemzések (született kegyetlenség, isteni és emberi törvények megvetése, iszonyú kínhalállal való lakolás) visszaköszönnek más, kifejezetten pamflet jelleggel írt római munkákban. A rossz császárok tetteinek bemutatásával Lactantius kiemeli a keresztény császárok jó tulajdonságait, akik Istenfélelmük miatt elnyerik Krisztustól a győzelmet.

 

 

{{idézet2|Milyen boldogság létezhet Istenben, ha mozdulatlan nyugalomban tesped szüntelenül, ha süket a könyörgők szavára, ha vak tisztelőinek áldozatára? Mi más lehet Istenhez annyira méltó, őt annyira megillető, mint a gondviselés? Ha viszont semmivel sem törődik, semmiről sem gondoskodik, elveszíti minden Istenségét|Lactantius, 109. old.}}