„Szentendrei sorozatgyilkosság” változatai közötti eltérés

[[1947]]. [[augusztus 17.|augusztus 17]]-én egy hattagú csoport kirándult a [[Szentendre|Szentendréhez]] közeli [[Bölcső-hegyenhegy]]en. A Kékvíz[[Lajos-forrás]]tól nem messze található Kékvízű-forrásnál (ma [[Pomáz]] külterülete) megálló csoport egy félmeztelen fiatalemberre lett figyelmes, akivel szóba elegyedtek. A fiatalember egyáltalán nem beszélt [[magyar nyelv|magyarul]]. A túlélőknek a rendőrségen felvett, későbbi vallomásai szerint azt állította, hogy német [[Schutzstaffel|SS-katona]], aki egy [[Magdeburg]] környéki hadifogolytáborból szökött meg és társaival [[Magyarország]]ra jött kóborolni. Ezután – ugyancsak a fennmaradt vallomás szerint – a magyarországi viszonyokról kezdett érdeklődni, majd minden előzmény nélkül fegyvert rántott elő, és megpróbálta a társaság két tagját agyonlőni. A támadás során Benke Lajos holtan rogyott össze, és a felesége is életét vesztette; az első korabeli sajtóhírek arról szóltak, hogy az asszony szívrohamot kapott, de a boncolásnál az ő testén is találtak lőtt sérülést, ami a halálát okozhatta.<ref>Egy, a tömeggyilkosság témájával foglalkozó 2017-es cikk, amelynek szerzői helybeli visszaemlékezőket, leszármazottakat is megszólaltattak, az elhunyt családfőt következetesen Denke néven említi; a Szarvas–Faragó kiadású, 2005-ben megjelent Pilis-térkép szintén Denke Lajos-emlékművet említ.</ref> A kiránduló társaság többi tagja – a korabeli sajtóhírek szerint Kiss Gyula és nőismerőse, Palánkay Ilona, valamint Pribil Károly vízvezeték-szerelő és neje – túlélték a váratlan támadást, egyikük védekezésképpen [[fokos]]ával a merénylő felé sújtott, mire az elmenekült. A megriadt kirándulók a szentendrei rendőrkapitányságra mentek, és jelentették az esetet.<ref>''Németországból szökött SS-banditák borzalmas gyilkosságsorozatot követtek el Szentendre környékén''; '''Dunántúli Napló'''; 1947. augusztus 19. p1.</ref><ref>''Gyilkosságsorozat Szentendrén''; '''Magyar Országos Tudósító''', 1947. augusztus 18.</ref>