„Kalmar” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
20. sor:
Az 1611–13-as svéd-dán háború során a város történetének legsúlyosabb csapásait szenvedte el. A várat ostromló dán csapatok feldúlták a várost. A város közelében csatára is sor került a felmenteni érkezett svéd csapatokkal, ami dán győzelemmel végződött. Három hónapos ostrom után a vád megadta magát. Krister Some várkapitányt a svéd uralkodó és a közvélemény árulónak tartotta, és ő ezután dán szolgálatba is állt.
A vár és a kiégett város két évig volt dán kézen. A lassan újra felépülő várost 1647-ban tűzvész sújtotta. Ekkor döntést hoztak a város új helyre költöztetéséről a közelben, amely munka 1657-ig tartott. Az új városfalakon belül szabályos, sakktábla-szerű alaprajzot követően építették fel a házakat. A várat is jelentősen megerősítették. Kalmar erőd-város lett Svédország akkori déli határán. A svéd nagyhatalmi terjeszkedés nyomán azonban a határ hamarosan jóval délebbre került, így a város sokat vesztett jelentőségéből. Utoljára az [[1670-es évek]]ben volt a város tűzvonalban, az [[északi háború (1674–1679)]] idején.
A vár bejáratához közel, a városi parkban látható egy vasmacska, a a közeli tengerrészből emeltek ki mit 1904-ben. Ez a ''Nyckeln'' vagy [[Kalmar Nyckel]] nevű vitorlás hadihajóhoz tartozott, ami 1679-ben, dán ágyútűzben süllyedt el. Ez a hajó arról volt nevezetes, hogy korábban, 1637-38-ban a [[Fågel Grip]] vitorlással együtt több fordulóban is szállított svéd emigránsokat az akkor alapított észak-amerikai svéd gyarmatra, Új-Svédországba (Nya Sverige).
E háború végével a svéd flotta főhadiszállását 1689-ben Kalmarból délebbre, az újonnan alapított [[Karlskrona]] városába helyezték át. [[1786]]-ben királyi rendeletben szüntették meg a város erődítmény jellegét, és 1792-ben felszámolták a város helyőrségét. A vár előtti kis [[Grimskär]] sziklaszigeten kiépített erődítmény is elvesztett katonai jelentőségét. 1797-ben kitárták a város kapuit és az, történelmében először, nyílt város lett, bár a városi hatóság elvileg egészen 1860-ig fenntartotta magának a jogot minden, a városba érkező áru és személy ellenőrzésére. 1822-ben bontásra ítélték a Kvarholmen szigeten épült város körüli falakat és erődítményeket.<ref>{{bokref |redaktör=[[Gunnar Carlquist|Carlquist, Gunnar]] |år=1933 |titel=[[Svensk uppslagsbok]]. Bd 14 |utgivningsort=Malmö |utgivare=Svensk Uppslagsbok AB |sid=1016}}</ref>
==Nevezetességei, látnivalói==
| |||