„Lucrețiu Pătrășcanu” változatai közötti eltérés

[[1944]]. [[augusztus 24.|augusztus 24-étől]] az [[első Sănătescu-kormány]]ban államminisztere volt, s egyben az igazságügy-miniszteri tárcát is irányította ([[szeptember 8.|szeptember 8-áig]]). Ezt követően a [[második Sănătescu-kormány|második Sănătescu-]], valamint a [[Rădescu-kormány]] és az első három Groza-kormány igazságügy-minisztere [[1944]]. [[november 4.]] és [[1948]]. [[február 23.]] között.<ref>[http://documentare.rompres.ro/guverne.php GUVERNELE ROMANIEI] URL hozzáférés – 2008. augusztus 25.</ref> Ebbéli minőségében vezette [[A nemzeti árulás pere|a nemzeti árulás perét]] 1946-ban, amikor is [[Ion Antonescu]] marsallt és 10 társát halálra ítélte a népbíróság bírájaként. [[1948]]-ban – a [[Román Kommunista Párt|kommunista párt]] és a [[Szociáldemokrata Párt (Románia)|szociáldemokrata párt]] „egyesülési kongresszusán” ([[1948]]. [[február 21.|február 21]]–[[február 23.|23]].) jelentették be Pătrășcanu kizárását a pártból és házi őrizetbe helyezését. Pătrășcanut, az egykori ügyvédet, aki a két világháború között a [[Balkán]] legjelentősebb kommunista teoretikusának számított, és a román kommunista mozgalom legnépszerűbb és legképzettebb vezetője volt, a [[Román Munkáspárt]] (RMP) [[1948]]. [[június 10.|június 10-i]] ülésén liberális szövetségi politikája és „ellenforradalmi teóriái” (többek között a nehézipar fejlesztésének romániai gyakorlatát bíráló álláspontja) miatt ismételten elítélték, és egy nagyszabású [[románia]]i koncepciós per fővádlottjának „szemelték ki”.<ref>Hunya Gábor et. al.: ''Románia 1944–1990. Gazdaság- és politikatörténet.'' Atlantisz Kiadó, Budapest, 1990. 218-219. p. – {{ISBN |963-02-7967-3}}</ref> 1954. áprilisában kivégezték.