„Verseghy Ferenc (költő)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Életpályája: Archaikus számnév
Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés
32. sor:
 
== Életpályája ==
Atyját, Verseghy Ferencet, aki sóházi tiszt volt, korán elvesztette. Anyja újraházasodott, mostohaapja jómódú uradalmi számadó volt, aki támogatta alsófokú tanulmányait. Később az egyház taníttatta. Az iskoláit [[1766]]-ban [[Pest (történelmi település)|Pesten]] kezdte, s [[1769]]-től [[Eger]]ben folytatta, ahol [[1771]]-ben a papnövendékek közé vették fel. [[1777]]-ben azonban kilépett, és egy évet a [[Buda (történelmi település)|budai]] egyetemen töltött, s akkor Jenő néven belépett a [[pálosok|pálos szerzetesrendbe]]. A [[teológia|teológiát]] [[Nagyszombat (település)|Nagyszombat]]ban végezte, ahol fiatal növendéktársait [[héber nyelv|héber]] és [[görög nyelv]]ben oktatta, s [[1781]]. [[április 22.|április 22-én]] fölszentelték. A budai egyetemen [[1782]]-től felsőbb matematikát és teológiát hallgatott. [[1783]]-ban filozófiai doktorrá, [[1784]]-ben pedig a hittudományok borostyánosává avatták. Volt szerzetében tanulmányi felügyelő, majd [[Pest (történelmi település)|Pesten]] hitszónok volt, akinek beszédeire távolabbról is eljártak. Amikor a rendeket [[1786]]-ban eltörölték, áthelyezték tábori [[Káplán|káplánnak]]; az [[orosz-török háború]] alkalmával a főhadiszálláson megbetegedett, kénytelen volt lemondani hivataláról, s magát negyedfélhárom és fél évig Pesten és Budán kezeltetni, míg végre felgyógyult. [[1789]]-ben és [[1792]]-ben cenzori állásért folyamodott a [[Helytartótanács]]hoz, kérvényében széles körű nyelvtudására hivatkozott.
 
Háromszáz forint nyugdíjából éldegélt, s már jelentékeny sikerrel belevegyült az irodalmi mozgalmakba, amikor [[1794]]. december 11-ére virradóra a [[Martinovics Ignác|Martinovics-ügyben]] elfogták, amiért a Martinovics-féle kátét (''Az ember és a polgár kátéja'' - Catéchisme de l'homme et du citoyen) terjesztette, s a [[Francia himnusz|Marseillaise-t]] lefordította. [[1795]]-ben a [[Hétszemélyes Tábla]] halálra ítélte, ezt azonban kilenc évi várfogságra változtatták. [[Kufstein]]ben, [[Graz]]ban és [[Brno|Brünnben]] töltötte fogsága idejét. [[1803]]. augusztus 28-án kiszabadult és [[Szapáry János]] gróf nádori főudvarmester leányának nevelője lett; a gróf kieszközölte neki elvesztett szerzetesi nyugdíjának visszaadását is, és [[1806]] végén beajánlotta [[József nádor]]hoz magyar nyelvgyakorló mesternek.