„Carl von Linné” változatai közötti eltérés

1728-ban került át a híres [[uppsala]]i egyetemre, ahol [[Olof Rudbeck]] tanítványa lett (később a helyettese, azután az utóda). Az orvoslás mellett foglalkozott növénytannal és néprajzzal is (különösen a [[lappokSzámik|lappokéval]]éval). 1730-ban nevezték ki demonstrátornak, ekkor végezte első botanikai kutatásait a növények [[szexualitás]]áról. Az ivari rendszer alapján tervezte meg az uppsalai kert katalógusát. 1732-ben az Uppsalai Tudományos Társaság megbízásából tanulmányútra ment [[Lappföld]]re, hogy ott az ásványokat, a növényeket és az állatokat vizsgálja. Innen már jó nevű természettudósként tért vissza. Tanulmányozta a bányászok [[szilikózis|tüdőbetegségeit]] és a szociális higiénia egyéb vonatkozásait is.

1733-ban ismerkedett meg Johan Moræus doktor lányával, akit feleségül vett. A gazdag Moræus ehhez azt kötötte ki, hogy Linnaeus az orvosi diplomáját [[Hollandia|Hollandiában]] szerezze meg. Az eljegyzés után, 1735-ben át is utazott Hollandiába, táskájában a ''[[Systema Naturae]]'' rövid kéziratával. Ebben vázolja a természet [[osztályozás]]ának elveit és kategóriáit. Hollandiában gyorsan szerzett barátokat és pártfogókat; [[Leiden]]ben meglátogatta Hermann Boerhaavét (akinek tanításait ő közvetítette Svédországba). 1735 közepén avatták orvosdoktorrá [[Harderwijk]]ben. Tagja lett az ottani orvosi társaságnak, megismerkedett többek között [[Gerhard van Swieten]]nel is. Kinyomtatta a „Systema''Systema Naturae”Naturae'' című alapművének első változatát.

Ezután három évig utazgatott Angliában és Franciaországban. 1738-ban Stockholmban telepedett le orvosként, majd a tengerészeti kórház főorvosa és udvari orvos lett. 1739-ben vette feleségül Sara MoreátMoræát. 1739-ben meghívták az éppen akkor alapított Svéd Tudományos Akadémia első elnökének.

1740-ben lett az uppsalai egyetemen az elméleti és a gyakorlati orvostan tanára, 1741-ben nevezték ki az anatómia és a gyakorlati orvostudomány professzorává. 1742-ben már a botanikát, a gyógyszertant („materiamateria medica”medica), a [[táplálkozástudomány|dietetikát]] és a [[szemiotika|szemiotikát]] is előadta. Ugyanekkor bízták meg az uppsalai egyetem botanikus kertjének igazgatásával. Ekkor kezdte alkalmazni a kettős nevezéktant a növények elnevezésére, majd 1758-tól az állatokéra is. 1746-ban és 1749-ben kutatóutakon vett részt, miközben életföldrajzi megfigyeléseket is rögzített. 1747-ben lett a király háziorvosa.