„Szuzuki Kimijosi” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KobeatBot (vitalap | szerkesztései)
a Apró módosítások AWB
Budoka (vitalap | szerkesztései)
36. sor:
|címei =
|csapat =
|edző = Yokokawa Kintaro<br />Yamaguchi[[Jamagucsi GogenGógen]]
|aktív évek = 1941–napjainkig
|nevezetes tanítványai = [[Tonte Gyula]]<ref>http://www.jikishinkageryu.eu/hu/inst.html</ref><ref>https://www.youtube.com/watch?v=2HlWVlIG9xw</ref><ref>http://www.jikishinkan.de/Dojo.html</ref>, [[Baranyi György]]<ref>http://www.jikishinkageryu.eu/hu/inst.html</ref>, [[Büki Gyula]]<ref>http://www.sv-tora.de/karatetrainer.php</ref><ref>http://www.jikishinkan.de/Dojo.html</ref>
|nevezetes tanítványai =
 
<!-- EREDMÉNYEI -->
68. sor:
|állampolgárság= <!-- Wikidata: p27 -->
}}
'''Szuzuki Kimijosi''' ([[Tokió]], [[1934]]. [[január 1.]]) [[japán]] származású, [[Magyarország]]on élő harcművész. A [[kasima sinden dzsikisin kage-rjú]] [[kendzsucu]] és a [[gódzsú-rjú karate]] stílusok mestere. A [[kasima sinden dzsikisin kage-rjú]] [[kendzsucu]] stílusban a legmagasabb - menkyo kaiden - fokozattal rendelkezik, míg a [[gódzsú-rjú karate]] stílusban 6. dan fokozatú mester.<ref>http://www.asahi.com/ajw/articles/AJ201701010020.html</ref>
 
== Élete ==
1934. január 1-jén született Tokióban, egy polgári család második gyermekeként. Édesapja fotóművész, egy ideig [[New York]]ban is élt, ahol jól menő fotóstúdiót üzemeltetett. 1932-ben hazatért Tokióba, ahol jóval szerényebb körülmények között folytatta a munkát. Anyai nagyapja, [[Makita Sigekacu]] neves harcművész volt.<ref>https://www.youtube.com/watch?v=2HlWVlIG9xw</ref><ref>http://www.pecsma.hu/hirzona/vendegsegben-a-mecseki-szamurajnal-2/</ref><ref>http://jikishinkageryu.eu/hu/ujsag6.html</ref> Szuzuki mester 1957-ben egyetemi végzettséget szerzett fotóművészeti szakon. Először három éven át fotóriporteri munkát végzett japán napilapoknál, majd a családi hagyományokat követve, bátyjával közösen, a stúdiót üzemeltette.<ref>Hyundai magazin (2012/1) 46-49. oldal</ref> 1986-ban találkozott először magyar művészekkel, akik [[Japán]]ba látogattak. Az ő meghívásukra érkezett előbb [[Budapest]]re, majd később [[Pécs]]re.<ref>https://www.pecsiujsag.hu/pecs/hir/helyi-hireink/huszonot-eve-el-a-mecsek-oldalban-suzuki-kimiyoshi-egy-igazi-szamuraj</ref> Itt ismerkedett meg későbbi feleségével és 1992-ben végleg letelepedett a városban. Egy lánya és egy unokája van, akik Tokióban élnek.<ref>http://www.jikishinkageryu.eu/hu</ref>
 
== Harcművészeti pályafutása ==
Hatéves korában szülei a környékükön lévő [[sintó]] szentély kertjében kialakított tradicionális [[kendó]] ([[kendzsucu]]) iskolába íratták, ahol Jokokava szenszeinek, Makita Sigekacu egykori barátjának tanítványa lett. Barátaival együtt mellette Szuzuki mesterhez is járt, aki [[Cselgáncs|dzsúdót]] oktatott nekik. A [[második világháború]] után az amerikai megszállók betiltották Japánban a [[budó]] minden ágát, ezért csak egymás között, titokban tudtak tovább gyakorolni.<ref>http://108magazin.hu/78/eletmod/harcmuveszet/kard.html</ref> A budóiskolákat csak [[1953]]-tól nyithatták ki a mesterek, ekkor kereste fel a híres [[Gódzsú-rjú karate|gódzsú-rjú]] nagymester, [[Jamagucsi Gógen]] (1909–1989) központi [[dódzsó]]ját és jelentkezett tanítványnak. Még ebben az évben felvették a Tokiói Művészeti Egyetem fotóművész szakára is. Az 1. danra 1955-ben vizsgázott le. [[Ójama Maszutacu]] (1923–1994), a [[Kjokusin karate|kjokusinkai]] [[karate]]-stílus alapítója is egy ideig az ő dódzsójukba járt. Amikor Ójama mester megnyitotta az első dódzsót [[Tokió]]ban, Szuzuki Kimijosit és néhány magasabb fokozatú társát kérte fel, hogy segítsenek neki az első lépések megtételekor. Ekkor jó kapcsolat alakult ki közöttük.<ref>http://www.jikishinkageryu.eu/hu</ref><ref>https://www.youtube.com/watch?v=Ux9F6ocGm84</ref>
 
[[Jamagucsi Gógen]] megbízásából 1959-től tanított a Honbuban, és ekkor került jó barátságba a fiával, Gosival (1942–), aki apja halála után az iskola nagymestere lett. 1960-tól a gódzsú-rjú mellett elkezdte az [[aikidó]]t tanulni, [[Tada Hirosi]]{{wd|Q705084}} (1929–) [[szenszei]]től. Ezekben az években Japánban a kendzsucut nagyon kevesen gyakorolták. A fiatalok inkább a sportszerűbb kendót választották. Az idős tanítók is lassan kihaltak. [[Jamagucsi Gosi]] [[sihan]] kérésére 1991-ben találkozott [[Rebicek Gerd]]del, a gódzsú-rjú karate magyarországi meghonosítójával. [[Pécs]]ett [[1992]]-ben egy japán kulturális rendezvényen három japán barátjával közösen tartott egy bemutatót. Ennek hatására kezdetben néhány szomszédbeli diák kereste fel és az otthonában kezdte el tanítani őket.<ref>Katana magazin 2003/4.szám, 2004/1. szám; "Kihidai László: Köztünk élő történelem" című cikk</ref> <ref>http://www.baranyanet.hu/magazin/2001_3/nezopont.htm</ref>[[Sinbukan]] gódzsú-rjú dódzsóját 1993-ban nyitotta meg, a [[kendzsucu]] oktatását pedig [[1998]]-ban kezdte el Pécsett. A Magyarországon végzett harcművészeti munkásságát 2017-ben [[Magyar Bronz Érdemkereszt|állami kitüntetéssel]] ismerték el, a díjat [[Áder János]] köztársasági elnök adományozta, és [[Balog Zoltán (politikus)|Balog Zoltán]] emberi erőforrás miniszter adta át, 2017. augusztus 18-án.<ref>http://magyaridok.hu/belfold/allami-kitunteteseket-adtak-nemzeti-unnep-alkalmabol-2099806/</ref><ref>https://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A17H0322.KE&timeshift=fffffff4&txtreferer=00000001.TXT</ref><ref>http://www.kozlonyok.hu/nkonline/MKPDF/hiteles/MK17133.pdf</ref>
 
== Források ==