„Bizánci művészet” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 145.236.49.5 (vita) szerkesztéséről Pasztilla szerkesztésére
Porribot (vitalap | szerkesztései)
a link egyértelműsítés AWB
4. sor:
[[Fájl:Ayasofya-Innenansicht.jpg|bélyegkép|Hagia Szophia]]
 
A hatodik században épült legnagyobb értéke a [[Hagia Szophia]], a Szent Bölcsesség temploma. Építészei tökéletesítették a [[kupola|kupolás]] épületek Keleten szokásos formáit. A nyugaton uralkodó hosszhajós bazilikával szemben középponti elrendezésű hosszhajós kupolás templomokat emeltek. A római zárt kupolaterektől eltérően megoldották a függőkupolás térzáró szerkezetek építését. Az [[egyház]]i hatalom nagyszerű kifejezője volt a hatalmas, pillérekkel négy helyen alátámasztott, kupolás, központi elrendezésű építmény, melyhez egy-egy félkupolával fedett tér csatlakozott. Ezeket ismét kisebb félkupolák bővítették. A [[baldachin]]os oltárok, domborműves szószékek, a kupola arany hátterű [[mozaik]]díszítésének keleties pompája, s a padlózat színes burkolása a bizánci császári hatalom, és az isteni bölcsesség épületévé avatják.
 
[[Fájl:Meister von San Vitale in Ravenna 003.jpg|bélyegkép|balra|Justinianus császár ajándéka]]
[[I. Justinianus]] idejében [[Ravenna|Ravennában]], a bizánci hatalom fő [[Olaszország|itáliai]] színhelyén is sok templomot építettek. A leghíresebb közülük a San Vitale templom, nyolcszög alapú épület. Az oltár két oldalán két, jól megvilágított mozaik látható. Az egyik [[Theodóra bizánci császárnő|Theodóra császárnőt]] és kíséretét ábrázolja amint aranyserleget ajándékoz a templomnak, a másik oldalon pedig [[I. Justinianus]] nyújtja ajándékát, egy aranytálat. A ruházat bő redője alatt teljesen elenyészik a test formája. Az alakok körülötti földet egyszínű háttér helyettesíti.
 
Később az egyenlő szárú [[görög kereszt]] alakú kupolás [[templom]] vált általánossá. A kupolán vágott ablakok a természetes fényt szolgáltatták. Az épületek keskenyebbek és magasabbak. A külső térhatás is fontos lett. A falak tagoltabbak, s az építőanyag is változatosabb: tégla, kő, habarcs s mindez úgy kombinálva, hogy a homlokzat minél színesebb legyen. A [[11. század|11]]–[[12. század]]ban épült [[Velence (Olaszország)|velencei]] Szent Márk templom a bizánci és nyugati művészet legszebb eredményeit egyesíti.
 
A stílus a [[11. század|11.]] és a [[12. század]]ban eljut [[Oroszország]]ba, és önálló stílus jön létre, melyet a négyzetes alaprajz, a ferde tető és a [[kupola]] jellemez. Az orosz reneszánsz bizáncias szellemű alkotása [[Vaszilij Blazsennij-székesegyház]]. Hasonló szellemiségű templom található [[Pokrov]]ban és [[Fili]]ben.
17. sor:
A szobrokat ellenezte a kereszténység, de a festett képre vonatkozólag megoszlottak a vélemények. Volt, aki azt mondta, hogy a kép nagyon is hasznos, mert eszébe juttatja a híveknek, amit a gyülekezetben tanultak. Gergely pápa azzal érvelt, hogy a hívek nem tudnak írni és olvasni, és a kép alkalmas eszköze a tanításnak. ''"Ami az olvasni tudóknak az írás, a tanulatlan szemlélőknek ugyanez a festészet.''
 
Az ikonfestészet tilalma a képrombolás idején még jobban megerősítette a keleti hatást. Amikor ez a tilalom megszűnt, az alakok továbbra is stilizáltak maradtak. A festett jelenetek szimmetrikusak, a háttér aranyozott, az alakok pszichikailag elmélyültek.
 
A [[11. század]] közepén épült [[ohrid]]i [[Szvetla Szofia]]-templom freskói is jó állapotban maradtak fenn. Külön kiemelhetők az északi és déli fal [[fríz (építészet)|frízei]], ahol a kiterjesztett szárnyú, térdelő angyalok láthatók, amint szigorú ünnepélyességgel hódolnak a kis [[Jézus]]t tartó [[Szűz Mária|Szűz Máriának]]. Az ohridi freskók szimbolikusak, az alakok stilizáltak, aránytalanok, és komorak. A sötét tónusú [[kolorit]] hangsúlyozza a személyeket, a háttér sík és absztrakt.
 
A [[nerezi]] Szent Pantaleon-monostortot [[1164]]-ben [[I. Alexiosz bizánci császár|Alexiosz Komnénosz]], [[I. Mánuel bizánci császár|I. Mánuel]] unokafivére építtette [[Szkopje]] mellett. Kicsi, de a [[Bizánci császárok listája|Komnénosz]] császárok idejéből értékes freskókat rejt. A freskódísz valószínűleg a Konstantinápolyból jött művészek alkotása. Új szellemet tükröz, a kompozíció ritmusa, hajlékony vonalvezetése, a vonal a hajat, a szakállat, a drapéria redőit, az alakokat teszi kifejezőbbé, és a valósághű ábrázolás a korabeli társadalom szorongását és veszélyérzetét kifejező, mértéktartó drámai feszültséggel párosul. [[Szent Pantaleon]] háromlevelű lóherét formázó keretben, kék háttér előtt áll, orvosi ládával a kezében.
33. sor:
Az öt kenyér és a két hal csodája [[520]]-ban készült [[Ravenna|Ravennában]]. Ezek a mozaikképek telt, meleg színeikkel csodálatosan ragyogtak, fényük betöltötte az egész templomot. A háttér csupa arany, már ez is kiemeli az eseményt a valóságból. A középpontban Jézus áll, néma nyugalommal. Nem a szakállas Krisztus, hanem a hosszú hajú ifjú, amilyennek az őskeresztények képzelték. Köntöse bíborszínű, karját áldva terjeszti szét. Mellette a két apostol a kenyereket és a halakat nyújtja, hogy végbevihesse a csodát. Az új művészet alkotásaiban kétségtelenül van valami merevség, ridegség. Az öt alak nagyon kezdetleges. Pedig ez a mester jól ismerte a görögök eredményeit, pontosan tudta, hogy kell a redőket elhelyezni, ha a test formáit is éreztetni akarja alatta. Tudta, hogy kell különböző színű köveket összekeverni, hogy megkapjuk a test és a sziklák színét. Jelezni tudta az árnyékokat a földön, a rövidülés problémáit is könnyen megoldotta. Ami kezdetlegesnek látszik, az nagyon is tudatos: a művész lehető legegyszerűbben közli mondanivalóját. Az ábrázolás egyiptomi elvét újítják fel, az egyház szigorúan megköveteli a világosságot és az érthtőséget. De ezek a formák nem a primitív művészet alakjai, hanem azok, amiket a görög festészet teremtett meg.
[[Fájl:Saint Apollenaris.jpg|bélyegkép|bal|S. Apollinare Nouvo egyik mozaikképe]]
Az istenanya nem lehetett akármilyen fiatal asszony gyermekével, még ha azt ugyancsak szépen is festették meg. Ikonnak, szentképnek csak a hagyományos típusokat fogadták el. De ez a konzervativizmus lassanként alakult ki. A művészek teremtették meg az ókeresztények egyszerű illusztrációiból a hatalmas képeket, melyek a bizánci templomok falát díszítik. Ha ezeket a mozaikokat nézzük a [[Balkán-félsziget|balkáni]] országok vagy [[Olaszország]] templomaiban, nem tagadhatjuk, hogy amit a keletrómaiak végbevittek, elég jelentős dolog.
 
A [[szicília]]i [[Monreale]] katedrális mozaikképét 1190 előtt készítették [[bizánc]]i művészek. Szicília a nyugati egyházhoz tartozott, amit abból is látunk, hogy az ablak mellett álló szentek egyike az angol [[Thomas Becket]] [[canterbury]] érsek. Becket meggyilkolása egész [[Európa|Európát]] megrázta. Ez a legrégibb, ránk maradt képmása. De leszámítva ezt a nyugat-európai vonatkozást, a [[mozaik]]kép alkotója pontosan ragaszkodott a [[bizánc]]i hagyományokhoz. A templomba gyűlt emberek szemtől szememben állnak [[Jézus]] alakjával, aki áldásra emelt kézzel várja őket. Lejjebb [[Szűz Mária]] trónol, mint egy királynő, mellette két arkangyal és szentek ünnepélyes sora.
 
Az ikon közvetítő szerepet tölt be az égiek és a földi világ között, így szorosan hozzátartozik az ortodox liturgiához. A híres ikont, a Vlagyimiri Istenanyát egy kijevi herceg renndelte [[Konstantinápoly]]ban, majd a vlagyimiri székesegyháznak ajándékozta. A festmény volt minden későbbi, a Szeretetteljes Szűzanyát ábrázoló ikon ihletője.
 
Az orosz művészet legkiemelkedőbb alkotásai az ikonok. Nagy, tiszta színű szinte teljesen árnyékmentes területek, kifejezetten hullámvonalas stílust alkalmaznak. A legjobb orosz ikon- és freskófestő [[Andrej Rubljov (festőművész)|Andrej Rubljov]].
{{-}}
 
46. sor:
 
== Domborművek ==
A bizánci szobrászatot csak domborművek képviselik. Irracionális téralakítás, lebegő, testetlen alakok jellemzik. Főként [[elefántcsont]]ból dolgoztak.
 
Fennmaradtak különálló domborművek és [[diptichon]]ok is. A [[Mihály arkangyal]]t ábrázoló és az Oráns Máriát ábrázoló művek talán legjellegzetesebb példái a bizánci szobrászatnak.
53. sor:
 
== Iparművészet ==
Iparművészetük termékeivel előszeretettel kereskedtek. Egész Európában kedveltek voltak a bizánci selyemszövetek, melyeknek gyakori díszítőeleme a körökkel körülvett görögkereszt. A selyemhernyót még Justinianus telepítette az országba, ez egyeduralmat biztosított Bizáncnak, míg Nyugaton is el nem lesték a selyemkészítés fortélyait.
 
Új ötvöstechnikát is kitaláltak, ez émail cloisonné vagyis a [[rekeszzománc]]os technika a festészethez hasonló hatásokat ér el. Ilyen technikával készült a [[Szent Korona]] is.
 
== Források, hivatkozások ==