„A nyomorultak (regény)” változatai közötti eltérés

{{cselekmény}}

A [[hős|főhős]], Jean Valjean alakja kapcsolatot teremt a többi szál hősei között is. Jean Valjeant szülei halála után nővére, Jeanne neveli, akinek hét gyermeke van. Miután nővére megözvegyül a huszonöt éves Jean Valjean támogatja nővérét és nővére gyermekeit. Egy télen, mikor a gyermekek éheznek kenyeret lop; elfogják. Jean Valjeant "éjjel, lakott házban elkövetett betöréses lopás" címén öt év [[gályarabság]]ra ítélnek. [[1796]]-ban kezdi meg letölteni büntetését, de négy szökési kísérlete miatt csak [[1815]] [[október]]ében, 19 év raboskodás után szabadul.<ref>Az [[gálya|evezős gályák]] megszűntek a [[18. század|XVIII. század]] elején, a gályarab kifejezés azonban megmaradt. A cselekmény idején azokat a nehéz [[kényszermunka|kényszermunkára]] ítélt fegyenceket nevezték gályaraboknak, akik a [[toulon]]i kikötő kimustrált [[hajó]]in berendezett [[börtönbüntetés|börtönökben]] töltötték büntetésüket. (Forrás: A nyomorultak / Victor Hugo ; fordító Lányi Viktor, Révay József, Szekeres György; Budapest : [[Európa Könyvkiadó]], 1996

 

Szabadulása után éhesen vándorol az országban, de sehol sem kap munkát, mert a törvény kötelezi rá, hogy kérdésre felfedje fegyenc múltját. Úgy tűnik, nincs számára más út, csak a már valaha megkezdett bűnözői élet. Digne városának [[püspök]]e, Myriel, akit tiszteletből Bienvenu úrnak hívnak, megvendégeli őt egy éjszakára. Jean Valjean még az éjjel ellopja a püspök ezüst evőeszközeit és eltűnik, de a hatóságok elfogják és visszahurcolják a püspökhöz. Bienvenu úr azonban azt hazudja, hogy önként adta Jean Valjeannak az evőeszközöket, ráadásként két ezüst gyertyatartóját is a volt fegyencnek ajándékozza, így megmentve őt a visszaesőknek járó gályarabságtól. Ezután Jean Valjean egy kisfiútól - Kicsi Gervaistől - ellopja a kétfrankos pénzérméjét. Tettén megbotránkozik. Visszaemlékezve a püspök jóságára Jean Valjean megtér, elhatározza hogy életét a jócselekedeteknek szenteli.

 

== Stílus és szerkezet ==

Maga a romantikus irányzat pedig Hugo szerint nem volt más, mint „liberalizmus az irodalomban”,<ref name=ir145/> a forradalmi eszmék és hevület megjelenése a művészetben.

''A nyomorultak'' nem követi az Hugo koráig uralkodó [[klasszicizmus|klasszicista]] szabályokat. A hősök egy-egy emberi tulajdonság megtestesítői, kissé talán eltúlzottak, valamilyen értelemben ideálisak. A cselekményben feltárul az író társadalomszemlélete, humanizmusa és a jóléti különbségekkel szemben megfogalmazott állásfoglalása.