„Munkanélküliség” változatai közötti eltérés

A közgazdászok túlnyomó többsége egyetért abban, hogy piacgazdasági rendszerekben a munkanélküliség bizonyos mértéke természetesnek mondható. Számos ember dönt úgy önszántából, hogy állást változtat – ezek a személyek néhány hétre vagy hónapra munkanélkülivé válhatnak, de létbiztonságukat ez a rövid állapot nem veszélyezteti. Ugyanez az úgynevezett ''súrlódásos'' (frictional) ''munkanélküliség'' érintheti a szakképzésből éppen kikerült fiatalokat is. Másrészt, a gazdaságban megfigyelhető strukturális átalakulások (például a fejlett országokban a [[mezőgazdaság]] visszaszorulása, ugyanakkor egyes [[szolgáltatásHarmadlagos szektor | szolgáltatások]]ok – [[informatika]], [[távközlés]] stb. – gyors fejlődése) is eredményeznek kisebb-nagyobb munkanélküliséget, ami egészen addig fennmarad, amíg a leépülő területekről elbocsátottakat át nem képzik, és nem alkalmazzák máshol ''(strukturális munkanélküliség).'' A „természetes munkanélküliségi rátát” a közgazdászok többnyire 5 és 6% közé helyezik.