„Gnoszticizmus” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
42. sor:
* a [[Preegzisztencia|preegzisztens]] ember vagy [[lélek]] eszméje. E szerint eredetileg az ember magasabb rendű lény volt és méltóságban felülmúlta az angyalokat is. Minden emberben megvan most is az isteni szikra ([[Transzcendencia|transzcendens]] én), amelyet a gnózis lobbanthat fel benne. <ref>Marton József: A keresztény ókor, 96. old, 2004, Mentor Kiadó</ref>
 
A gnoszticizmusbangnoszticizmus feladta a leckét azzal, hogy a gonoszt az isteni szférába helyezte el, nem pedig az emberi lényben, ugyanakkor összekapcsolta az anyagi világgal.{{refhely|Everett Ferguson: A kereszténység bölcsője, 257-258. old.}}

Ebben az eszmeáramlatban többféle dualizmus létezett, mint például etikai (jó és rossz), eszkatológiai (ez a világ és az eljövendő világ) és pszichológiai (test és lélek). Ehhez kapcsolódott az Elrejtőzött Isten és a Teremtő Isten közötti distinkció is.{{refhely|Everett Ferguson: A kereszténység bölcsője, 257-258. old.}} A [[Démiurgosz]] elnevezéssel illették a másodrendű istenséget, aki a látható világot teremtette meg. Az igazi, jó Istenről azt állították, hogy az egy másik isten, aki nem vett részt ebben a teremtő aktusban és rezzenetlenül felette áll a kozmikus iparosmunka elfajzott világán. <ref>Richard Smoley: Tiltott hit</ref>
 
A gnoszticizmus nem hangsúlyozta a kozmikus vagy testi természet jövőbeni [[Eszkatológia|eszkatológiá]]ját. [[Isten országa]] belső országot jelentett. Mint a személyes [[üdvösség]] vallása, azt tanította, hogy a lelki ember már most átéli valóságos állapotát, és amikor meghal azonnal átmegy a [[Pléróma|plérómá]]ba. {{refhely|Everett Ferguson: A kereszténység bölcsője, 257-258. old.}}