„Gustave Flaubert” változatai közötti eltérés

Az irodalomnak akart élni, de mielőtt munkához látott, előbb útra kelt. Bejárta [[Olaszország]]ot, [[Egyiptom]]ot és [[Kis-Ázsia|Kis-Ázsiát]]. Négy évig volt úton; azután hazatért, s visszavonult birtokára, a [[Rouen]] közelében lévő [[Croisset]]-ba. Itt valóságos remeteségben élt, s majdnem öt évig dolgozott, éjjel-nappal, első regényén, a ''Bovaryné''n. Ez a regény 1856. október elsejétől december tizenötödikéig a ''Revue de Paris'' című folyóiratban jelent meg. Ahogy az utolsó közlemény is elhagyta a sajtót, az ügyészség a ''Revue de Paris'' szerkesztőjét, nyomdászát és Flaubert-t perbe fogta, azon a címen, hogy regényük sérti az erkölcsiséget és a vallásos érzést. Időközben [[Alphonse de Lamartine|Lamartine]] is elolvasta a regényt, s írt az ismeretlen szerzőnek, hogy nagyon szeretne vele megismerkedni. Flaubert meglátogatta az agg költőt, s mikor az elmondta, hogy nagyon hosszú idő óta semmit se olvasott, ami oly mélyen meghatotta volna, mint a ''Bovaryné'' c. regény, Flaubert megemlítette, hogy perbe fogták. Lamartine azt felelte neki: ''"Mindenesetre csodálatos, hogy ez megtörténhetett, de legyen nyugodt: nincs francia bíró, aki önt elítélje, mert ez szégyene volna hazánknak és szégyene korunknak."'' Lamartine jóslata beteljesedett: a tárgyalást 1857. január 31-én és február 7-én tartották meg; és Sénard, a volt igazságügyminiszter védőbeszéde után a három vádlottat fölmentették. Franciaország megmenekült attól a szégyentől, hogy bírái megbélyegezzék azt a könyvet, mely százada irodalmának egyik dicsőségévé vált, és tényleg első úttörője volt a Goncourt- és Zola-féle naturalista iskolának.