„Thiniszi kor” változatai közötti eltérés

A thiniszi királyok biztos ideológiai támaszt is igyekeztek teremteni maguknak, uralkodói neveik a déli és északi mitológia szinkretizmusát mutatják. Eme egységesítés ugyan felülről indult, s a mítoszok legkorábbi formái ellentmondásosak, mégis jó alap lett a szakrális királyság tekintélyének megerősítéséhez. Az egyiptomiak nem kedvelték a ''determináltság'' elképzeléseit, főképp a Középbirodalmat megelőző időkben - bár voltak sorssal kapcsolatos vonatkozásai egyes isteneknek, mint például a ''Hathórok''-nak (a többes szám itt jelképes). Az istenek és a Sors közti viszony gyakran változott. A másvilághit ismert legrégebbi dokumentumai azt mutatják, hogy a lelkek haláluk után a csillagok közé igyekeztek kerülni. A király lelke egyenesen a Pusztulást Nem Ismerők, azaz a cirkumpoláris csillagok társa lett. A másvilág leggyakoribb jele, a körbe zárt csillag is ezidőbőlez időből származik. Ezen elképzelés későbbi formája szerint az uralkodó lelke a Napbárkába száll. Az Óbirodalom közepéig, nevezetesen az [[V. dinasztia]] koráig úgy tűnik, a Másvilág, illetve az istenek társasága csak az uralkodót illette meg, ettől kezdve fokozatosan a királyi család, a tágabb előkelőség, majd a közemberek is reménykedhettek a Túlvilágra jutásban. Csak később, a szinkretizált mitológia hatására került a Másvilág a föld alá, mint [[Ozírisz]] (Uśire) alvilági birodalma. Az I. és II. dinasztia alatt jelentős fejlődés figyelhető meg a kerekszobrászatban, amely talán a mítoszok egységesítésének köszönhető, illetve a folyamat része, hiszen legtöbbjük mitikus tematikájú.