„Rock” változatai közötti eltérés

A rockzene hangzását meghatározza az [[elektromos gitár]] alkalmazása, ami az ötvenes években, a rock and roll előretörésekor vált népszerűvé.<ref>J. M. Curtis, ''Rock Eras: Interpretations of Music and Society, 1954-1984'' (Madison, WI: Popular Press, 1987), {{ISBN |0-87972-369-6}}, pp. 68-73.</ref> Rockban az elektromos gitárt általában [[basszusgitár]]ral kísérik, ami szintén ekkor jelent meg (először a [[Dzsessz|jazzben]] alkalmazták),<ref>R. C. Brewer, "Bass Guitar" in J. Shepherd, ed., ''Continuum Encyclopedia of Popular Music of the World: Volume II: Performance and Production'' (New York, NY: Continuum, 2003), {{ISBN |0-8264-6322-3}}, p. 56.</ref> valamint [[dobfelszerelés]]sel, ami magában foglal különböző dobokat és cintányérokat.<ref>R. Mattingly, "Drum Set", in J. Shepherd, ed., ''Continuum Encyclopedia of Popular Music of the World: Volume II: Performance and Production'' (New York, NY: Continuum, 2003), {{ISBN |0-8264-6322-3}}, p. 361.</ref> A három alapvető hangszer gyakran kiegészül billentyűs hangszerekkel (például [[zongora|zongorával]] vagy [[Hammond-orgona|Hammond-orgonával]], esetleg [[szintetizátor]]ral).<ref>P. Théberge, ''Any Sound you can Imagine: Making Music/Consuming Technology'' (Middletown, CT, Wesleyan University Press, 1997), {{ISBN |0-8195-6309-9}}, pp. 69-70.</ref> A rockzenét játszó csapatokat [[szleng]] kifejezéssel ''bandáknak'' vagy ''rockbandáknak'' nevezik, és általában 3-5 személy játszik bennük. A rock tradicionális felállása a quintett, ahol szerepel egy énekes, egy szólógitáros, egy ritmusgitáros, egy basszusgitáros és egy dobos, néha billentyűs illetve egyéb hangszeres.<ref>D. Laing, "Quartet", in J. Shepherd, ed., ''Continuum Encyclopedia of Popular Music of the World: Volume II: Performance and Production'' (New York, NY: Continuum, 2003), {{ISBN |0-8264-6322-3}}, p. 56.</ref>

Más könnyűzenei stílusokkal (pl. [[Dzsessz|jazz]]) szemben a rock zeneileg sokszor jóval egyszerűbb mind dallam, mind harmóniavezetés, mind ritmika szempontjából. Rockban az akkordok sokszor egyszerű hármashangzatok, fordítások nélkül, így nem ritka a kvint- és oktávpárhuzam, ami a klasszikus [[összhangzattan]]ban tiltott. A rockszámok általában egyszerű, 4/4-es, egyenes (nem szinkópált) alapokra íródnak repetitív, monoton 2-4-es dobkísérettel, ami a második és negyedik leütést hangsúlyozza.<ref name="Ammer2004">C. Ammer, ''The Facts on File Dictionary of Music'' (New York, NY: Infobase, 4th edn., 2004), {{ISBN |0-8160-5266-2}}, pp. 251-2.</ref> A dallamok sokszor modális skálákon alapulnak, gyakori a dór, mixolíd, ión és eol-skála. A leggyakoribb akkordmenetekben terc-, kvárt- és kvintlépések találhatók, néha disszonanciával.<ref name=Ammer2004/> A hatvanas évek óta a rockdalok gyakran a ''verze-refrén'' formát követik, ami korábban a [[blues]] és a [[folk]] sajátja volt.<ref>J. Covach, "From craft to art: formal structure in the music of the Beatles", in K. Womack and Todd F. Davis, eds, ''Reading the Beatles: Cultural Studies, Literary Criticism, and the Fab Four'' (New York, NY: SUNY Press, 2006), {{ISBN |0-7914-6715-5}}, p. 40.</ref> Azonban a rock rengeteg különböző zenei stílussal keveredett, ezért mára a fent leírtaktól nagyban eltérőek lehetnek a rockszámok.<ref>P. Wicke, ''Rock Music: Culture, Aesthetics and Sociology'' (Cambridge: Cambridge University Press, 1990), {{ISBN |0-521-39914-9}}, p. x.</ref>

* Jávorszky Béla Szilárd – Sebők János: A rock története I. (Budapest, Glória Kiadó, 2005, {{ISBN |963-9587-09-5}})