Wikipédia

„Roberto Rossellini” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
port.hu sablonnal
a ISBN/PMID link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján
26. sor:
 
== Pályafutása ==
Roberto Rossellini az [[1930-as évek]]ben kezdett az olasz filmgyártásban dolgozni, elsősorban rövidfilmeket készített. Ebben az időszakban szinte kizárólag a [[fasizmus|fasiszta]] ideológiának megfelelő alkotásokat forgattak a [[Cinecittà]]ban. Elsősorban hazafias filmek, az afrikai hadműveletekről szóló alkotások, történelmi filmek, antikommunista művek és vígjátékok készültek. Ez utóbbiaknak saját alműfajuk alakult ki, az úgynevezett fehér telefonos filmek. A kor mozgóképeinek története általában hazug és életidegen volt, a szerepeket a nagy sztárkultusz miatt ismert színészekre osztották, az alkotások környezete színpadias, művi volt, a rendezést elnyomta a csillogó berendezés.<ref>Új Oxford filmenciklopédia, 367. oldal {{ISBN |978-9639-587-44-1}}</ref>
 
Rossellinit, ellentétben a kor befutott rendezőivel, az ideológiáktól kötetlen valóság érdekelte, amelyet a díszletek között felvett filmek nem tudtak visszaidézni. Már ''A fehér hajó'' című [[1941]]-es, egy tengeri csatát megörökítő filmjét is eredeti helyszínen, amatőr szereplőkkel forgatta.<ref name="filmtett.ro">Vincze Teréz, {{cite web | url = http://www.filmtett.ro/cikk/1401/filmtortenet-tizennegy-reszben-x-vissza-a-valosaghoz-i-az-olasz-neorealizmus-tortenete | title = Filmtörténet tizennégy részben (X.)| accessdate = 2010-11-30}}</ref> Az 1940-es évek elején belekezdett a ''Teherkikötő'' forgatásába, de a munkát a politikai válság miatt kénytelen volt abbahagyni.<ref>Carlo Lizzani, Az olasz film története 1895-1979 134. oldal {{ISBN |963-2810-61-9}}</ref>
 
Roberto Rossellini csillaga [[1945]]-ben ragyogott fel, amikor az olasz társadalom, belefáradva [[Benito Mussolini]] diktatúrájába és a háborúba, nyitottá vált a korábbi társadalmi-politikai berendezkedés filmes kritikájára és a szembenézésre önmagával. Az áttörést, amellyel Rossellini egyszerre híressé, az olasz filmművészet pedig világszerte csodálttá vált, a [[Róma, nyílt város]] hozta el. Ez az [[1945]]-ös film jelentette az új filmes nemzedék végleges szakítását a Cinecittà hamis csillogásával.
37. sor:
A rendező célja az igazság megjelenítése volt, ezért filmjeit nem műtermekben, hanem valós helyszíneken, lakásokban, koszos sikátorokban, kikötőkben, a természetben forgatta. Színészei közül sokan kezdők vagy amatőrök voltak. A létező helyszínek, az amatőrök allűröktől mentes játéka, a történetek realizmusa, tárgyilagos ábrázolása hitelessé tette filmjeit.
 
A ''Róma, nyílt város''t ugyan az olasz kritika elutasította,<ref>88 és ½ híres film, 103. oldal {{ISBN |963-1173-21-6}}</ref> de Itáliában és világszerte is nagy sikert aratott. [[Olaszország]]ban [[1945]]-[[1946]]-ban erre az alkotásra adták el a legtöbb mozijegyet.<ref name="ReferenceA">Új Oxford filmenciklopédia, 454. oldal {{ISBN |978-9639-587-44-1}}</ref>
 
Rossellini filmjei, csakúgy, mint a neorealizmus más alkotásai, szociálisan érzékenyek, olyan problémákat járnak körül, amelyek ismerősek voltak a kor embereinek. Alkotásait áthatotta a [[humanizmus]], szeretett volna pozitív példát mutatni az egyén és a társadalom közötti egyensúly megtalálására. Így beszélt hitvallásáról: ''"mielőtt valaki rendező, festő vagy bármi más lehetne, az egyetlen valódi mesterséget, az emberséget kell elsajátítania"''.<ref>88 és ½ híres film, 101. oldal {{ISBN |963-1173-21-6}}</ref>
 
A háború után készült első filmjeinek középpontjában az emberi szenvedés állt. Igaz ez a Róma, nyílt város utáni első filmjére, a ''Paisá''ra is ([[1946]]), amely hat dokumentarista epizódon keresztül követi a szövetséges csapatok előrenyomulását [[Szicília]] felől [[Nápoly]]on és Rómán át a [[Pó]] deltájáig. A rendező elsősorban az olasz emberek és az amerikaiak katonák, a különböző világszemléletek és kultúrák találkozásának akart emléket állítani. Rossellini hőse ebben a filmben is a mindennapi ember, legyen az partraszálló amerikai katona vagy római kurtizán.
 
A Paisá forgatásán [[Federico Fellini]] is dolgozott. Így emlékezett vissza Rossellinire: ''"Tiszta szemmel hagyatkozott rá a valóság ellentmondásaira, természetes módon kapta el a távolságtartó közöny és a félszeg odaadás közti nehezen kitapintható és könnyen összetéveszthető pontot, s ez tette lehetővé, hogy a valóságot a maga teljességében fogja meg és rögzítse, egyszerre lásson kívülről és belülről, fényképezze a levegőt a dolgok körül, fedje fel az élet megragadhatatlan, titkos, mágikus lényegét".''<ref>Federico Fellini, Mesterségem a film {{ISBN |963-2820-59-2}}</ref>
 
A háborús trilógia harmadik darabja a [[Berlin]]ben játszódó ''Németország, nulla év'' ([[1947]]). A film főhőse egy gyerek a porrá rombolt [[Németország]]ban. Rossellini ebben a filmjében is a szenvedést (a németek szenvedését) mutatja be, nem pedig a gátlástalan ellenség földjét.
54. sor:
Roberto Rossellini [[1949]]-ben szakad el az irányzattól, amikor elkészítette első olyan filmjét, a ''Stromboli''t, amelyben leendő felesége játszotta a főszerepet. Az Ingrid Bergman svéd színésznővel forgatott négy filmjében (''Stromboli'', ''Itáliai utazás'', ''Európa '51'', ''Nem hiszek már a szerelemben'') már nem a külső valóságot, hanem az annál jóval nehezebb megragadható belső valóságot, a lélek rezdüléseit vetíti a vászonra. Rossellini és Bergman házassága rosszul sikerült, a svéd színésznő nem tudott beilleszkedni Olaszországban, a férje pedig sok tekintetben nem fogadta el őt. Az előbb említett négy film mintha ennek a helyzetnek a kivetülése volna: a főhős az idegen környezetben magányosan, zárkózottan, érzelmeit magába fojtva élő nő és rideg férje.<ref>Bikácsy Gergely, {{cite web | url = http://www.filmvilag.hu/cikk.php?cikk_id=136 | title = Vulkán, jégcsap, könnyek| accessdate = 2010-11-29}}</ref> Kiemelkedő alkotása még ennek a korszakának a ''Ferenc, Isten lantosa'', amely egy idealisztikus világ látomása.
 
Ebben a filmjében egyszerre van jelen a dokumentarizmus és a misztikus ideológia. A ''Ferenc, Isten lantosa'' című filmjéből Rossellini a mindennapi valóságot kizárta. A film ''"stílusa ezért egységes. A példabeszédek síkjára helyezett valóságnak (...), riportszerűségnek és ideológiának, messianizmusnak és dokumentarizmusnak ez a keveréke kétségkívül kevésbé kétértelmű és provokatív, és a film tisztasága olyan elbűvölő, hogy ezek a sajátságai az olasz filmművészet legegyénibb alkotásává avatják"'' - fogalmazott Carlo Lizzani filmtörténész.<ref>Carlo Lizzani, Az olasz film története 1895-1979 161. oldal {{ISBN |963-2810-61-9}}</ref>
 
Az [[1950-es évek]]ben forgatott filmjeit Olaszországban elutasították, ám [[Franciaország]]ban a fiatal filmes nemzedék, az [[Új hullám (film)|új hullám]] példaképe lett. Hazai sikerét az [[1959]]-es ''Rovere tábornok'' hozta meg, amely az ellenállás témáját dolgozta fel sajátos szemszögből. Ez a film az 1959-es [[Velencei Nemzetközi Filmfesztivál]]on megosztott fődíjat kapott.
 
== A televízió ==
Az 1960-as évektől kezdve Roberto Rossellini a televíziózás felé fordult. Számos filmet készített, köztük a ''XIV. Lajos hatalomra jutása'' című alkotást a francia tévének [[1966]]-ban. Később a nyugati világ művészeiről, feltalálóiról, filozófusairól forgatott. Ezek közé tartozik a ''Szókratész'' vagy a ''Cosimo Medici kora''. Ebben az időszakban "szokott rá" a svenkekre és rászűkítésekre, aminek az volt a célja, hogy általuk semlegesen mutassa be a történéseket.<ref>Thompson-Bordwell, A film története, 395. oldal {{ISBN |978-9639-651-45-6}}</ref>
 
== Főbb alkotásai ==
84. sor:
== További információk ==
{{Commonskat}}
* Új Oxford filmenciklopédia {{ISBN |978-9639-587-44-1}}
* Carlo Lizzani, Az olasz film története 1895-1979 {{ISBN |963-2810-61-9}}
* 88 és ½ híres film {{ISBN |963-1173-21-6}}
* Thompson-Bordwell, A film története {{ISBN |978-9639-651-45-6}}
* [https://www.youtube.com/watch?v=NV6_Q0jQ7_o Részlet a Paisàból]
* {{PORT.hu-person|9339}}
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Roberto_Rossellini”