„Mo Ti” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
{{személy infobox}}
'''Mo Ti''' ([[Kínai írás|kínai]]: 墨翟) vagy '''Mo-ce''', ''Mo-ci'' (墨子; szó szerint: Mo mester; latinos változat: Miciusz; kb. Kr. e. 470 - kb. Kr. e. 391) a [[Ókori Kína|korai Kína]] ''"száz filozófusa"'' közé tartozó meghatározó személyiség. A [[motizmus]] alapítója és névadója. Ez az iskola a [[Han-dinasztia]] koráig létezett, és úgy látszik, azután teljes egészében meghátrált a diadalmas [[konfucianizmus]] előtt. {{refhely|Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás}}
Klasszikus szövegeken alapuló oktatásban részesült; és talán egy ideig [[Konfuciusz]] híve volt; ám határozottan szembeszegült a [[konfucianizmus]]sal, mert elítélte az Éggel ([[Tien]]) és a szellemi lényekkel kepcsolatos [[Agnoszticizmus|agnosztikus]] hozzáállását, és helytelenítette, hogy nagy szerepet szán a szertartásoknak. {{refhely|Akadémiai lexikonok: Világvallások A-Zs; 2009}}
6. sor:
=== Filozófiája ===
Tanítása szerint az embernek minden létező iránt szeretetet (''aj'') kell tanúsítnia, nemcsak családtagjait és a várhatóan hasonló érzületttel felé fordulókat kell szeretnie. A Mo-ce tanításában központi jelentőségű szeretet horizontján minden létező egyenlő mértékben méltó a szeretetre. Mo-ce szerint kerülendők a szélsőséges cselekedetek, mindenekelőtt a háborúskodás. Mindez összhangban van a [[Tien]] akaratával, aki tettekre váltott szeretetet követel (''Mo-cenél az Ég személyes valóság''). {{refhely|Akadémiai lexikonok: Világvallások A-Zs; 2009}}
Mo Ti azt tanította: az ég mindentudó, mindenható, mindenütt jelenlevő személyes lény, aki szeret és gyűlöl. Ő a világ erkölcsi rendjének forrása, a
szellemek és démonok, akik részt vesznek a világ kormányzásában, éppúgy alattvalói, mint az emberek. Szereti az embereket, és azt akarja, hogy azok is szeressék egymást. Ezt az emberszeretetet egyetemesen kell gyakorolni, tehát nem szabad csak a családhoz tartozókra vagy a honfitársakra korlátozni. Ebből a szemléletből következik, hogy a gyakorlati etika célja nem lehet más, mint hogy minden embert vagy legalábbis a lehető legtöbbet közülük boldoggá tegyen. Ez csak akkor lehetséges, ha háborúk és más efféle vállalkozások megszűnnek, és ha felhagynak minden felesleges luxussal, ideszámítva a művészeti alkotásokat, a muzsikát, a díszes szertartások bemutatását, mert ily módon a legszegényebbek sem nélkülözik majd a szükséges élelmet. {{refhely|Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás}}
Mo Ti az égről vallott elképzeléseivel kétségkívül közel áll az európai teizmushoz. Mégsem lehet a nyugati vallások értelmében vett teistának
nevezni. Hiszen nem tanítja, hogy az ég a világot a semmiből teremtette, hogy minden földi fölé emelkedetten kívül áll a világon, hanem csupán egy
mindent átható isteni lényt lát benne, amely a kozmoszt irányítja. Ha hitéből nem is hiányzik a jóságos ég iránti érzelmi hevület, azt azonban elkerüli,
hogy a legfőbb istenre olyan egyéni vonásokat aggasson, amelyek a hinduk, keresztények és mohamedánok szerint a konkrét vallási kapcsolat
előfeltételei. Az általa javasolt egyetemes emberszeretet sem tisztán humanitárius eszmény; más színezete van, mint a legtöbb nagy vallás
esetében, ugyanis hasznossági megfontolások teszik indokolttá.{{refhely|Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás}} Mo Ti teista-szocialisztikus tanításait tanítványai, az ún. „motisták” fejlesztették tovább.
{{fő|Motizmus}}
| |||