„Jean Racine” változatai közötti eltérés

1667-től 1674-ig bezárólag szinte minden évben ír egy sikeres drámát. Ezután két év maradt ki, 1675-1676, majd 1677-ben jelentkezett életének legjelentősebb drámájával, a Phaedra cíművel. Ez időtájtólidő tájtól Jean Racine és XIV. Lajos király kapcsolata elhidegült. Racine visszavonult az udvartól, példás családi életet élt és történetírói munkásságot folytatott, míg nem 1689-ben és 1691-ben egy-egy igen figyelemre méltó vallásos drámával jelentkezett, az [[Eszter (Racine)|Eszterrel]] és az Atáliával. Élete végén kibékült fiatal korának tanító mestereivel, a janzenistákkal, a janzenisták nagyra értékelték Racine Phaedra c. drámáját. Racine meghagyta, hogy a Port-Royalban temessék el. Ott el is temették 1699-ben, majd 1711-ben földi maradványait több más hírességével együtt (pl. [[Blaise Pascal|Pascal]]) a Saint-Étienne-du-Mont templomban helyezték el. A janzenisták üldöztetése, szétszórása miatt változtatták meg Jean Racine nyughelyét, ezzel mintegy szimbolikusan a katolikus abszolút monarchiához tartozónak ítélve őt, holott épp a janzenizmus és az abszolút monarchia berendezkedésének morális elemzése tette őt Franciaország nagy drámaírójává.