„Veliki Šušnjar” változatai közötti eltérés

kiegészítések
(új lap)
 
(kiegészítések)
 
== Fekvése ==
[[Sziszek]] városától légvonalban 20, közúton 32 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 13, közúton 17 km-re délre a Báni végvidék középső részén, a Zrinska gora északi lejtőin, Vlahović, Dodoši és Grabovac Banski között fekszik. A domborzat itt megy át hegységből dombságba. Hat fő településrésze Janatovići, Bogojevići, Bunčići, Marčići, Milobratovići és Pilipovići az itt élt családok neveit viselik.
 
== Története ==
BetelepülésénekAz itt talált leletek alapján a település már a vaskorban lakott volt, határában a [[hallstatti kultúra]] nagyméretű erődített településének maradványai kerültek elő. Šušnjar betelepülésének előzményeként az [[1683]] és [[1699]] között felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. Ezután a török uralom alatt maradt Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok érkeztek a felszabadított területekre. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. Šušnjar benépesülése is a [[17. század]]ban kezdődött, majd több hullámban a [[18. század]]ban is folytatódott. [[1696]]-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után [[1704]]-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely [[katonai határőrvidék]] része lett. [[1745]]-ben megalakult a [[Petrinya]] központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. aA falu temploma 1764-ben épült.
 
[[1881]]-ben megszűnt a katonai közigazgatás és [[Zágráb vármegye]] Glinai járásának része lett. 1857-ben 802, 1910-ben 972 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. [[1918]]-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később [[Jugoszlávia]] része lett. A [[II. világháború]] idején a [[Független Horvát Állam]] része volt, de lakossága fellázadt a fasiszta hatalom ellen. Sokan csatlakoztak a partizán egységekhez. A faluba benyomuló usztasák házait a templommal együtt felgyújtották. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. Ennek következtében újabb kivándorlás indult meg. Sok fiatal települt át a jobb élet reményében a közeli városokba, Glinára és Petrinyára. A délszláv háború előestéjén lakosságának 98%-a szerb nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de szerb lakossága a [[Krajinai Szerb Köztársaság]]hoz csatlakozott. A kis számú horvát lakosságot elűzték. A falut 1995. augusztus 6-án a [[Vihar hadművelet]]tel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 117 lakosa volt.
 
== Népesség ==
 
== Nevezetességei ==
[[Szent Lázár|Lázár]] feltámasztása és [[Keresztelő Szent János]] tiszteletére szentelt pravoszláv templomaparochiális fatemploma [[1764]]-ben épült a falu feletti Lazarevo Brdo nevű magaslaton. 1941-ben az usztasák felgyújtották,. deAz később1970-es újatévekben építetteka [[Buzeta|buzetai]] Vasilie Muždek irányításával új, melyetkisebb 1991-benkápolnát szentelteképítettek fela helyére. Ennek ma csak betonalapjai láthatók a szintén elpusztult helyi temetőben.
 
== Jegyzetek ==
*[http://www.zpusmz.hr/PPUG%20PETRINJA/PDF/Tekst%20PPUG%20Petrinja.pdf Petrinja község rendezési terve] {{hr}}
*[http://eparhija-gornjokarlovacka.hr/Glinsko-L.htm A felső-károlyvárosi pravoszláv püspökség honlapja] {{sr}}
*[http://snv.hr/file/attachment/file/banija-compressed.pdf Snv:hr: Filip Slikan: Kulturno historijski spomenici Banije Zagreb, 2008.] {{hr}}
 
{{DEFAULTSORT:Veliki Susnjar}}