„Maximilian Eugen von Stein” változatai közötti eltérés

[[1848]] nyarán [[Hrabovszky János]] altábornagy, szlavóniai és szerémségi főhadparancsnok szárnysegéde lett. Részt vett a [[Délvidéki szerb felkelés (1848)|délvidéki harcokban]]. A [[június 12.|június 12-e]]i [[karlócai ütközet]]ben ténylegesen ő irányította a magyar csapatokat [[Ðorđe Stratimirović]] szerb felkelői ellen, miután Kräutner császári ezredes megtagadta a magyar alkotmányhoz hű csapatok további irányítását.<ref>[[Hermann Róbert]]: ''Az 1848–1849-es szabadságharc nagy csatái'', Budapest, 2004, {{ISBN |963-327-367-6}}, ''A karlócai ütközet'', 59–66. o.</ref> Október 12-én, október 1-jétől visszamenőleges hatállyal őrnaggyá léptették elő és a [[Kiss Ernő (katona)|Kiss Ernő]] parancsnoksága alatt álló bánáti hadtest vezérkari főnökének nevezték ki. December 15-étől előbbi beosztásában már alezredesként szolgált.

A Bánság kiürítése után, [[1849]] január 23-ától [[Debrecen]]ben a hadügyminisztérium táborkari osztályának beosztott tisztje lett. Ő volt a debreceni katonai rendőrség vezetője és így a hadifogoly osztrák tisztek felügyelője is. Februárban rövid ideig a [[Délvidék]] kiürítése után Szegeden visszamaradt hadosztály vezérkari főnöke volt, majd március 13-án, március 1-jei hatállyal ezredessé léptették elő és [[Vetter Antal]] utódaként a hadügyminisztérium táborkari osztályának főnöke – mai szóhasználattal vezérkari főnök – lett. Jó szervezőnek bizonyult, de modora miatt népszerűtlen volt tiszttársai körében. Többször gyanúsították árulással. A [[Habsburg–Lotaringiai-ház]]zal való kiegyezést szorgalmazókkal rokonszenvezett. [[Klapka György (tábornok)|Klapka György]] emlékiratai szerint a trónfosztás után felajánlotta a [[békepárt]]iaknak, hogy ''„Kossuthot éjnek idején fogságba ejti s egy szakasz lovassággal a török határra átszállítja.”'' A terv a ''„békepártot annyira megrémítette, hogy jobbnak látták minden további alkudozást megszüntetni vele.”''<ref>[[Klapka György (tábornok)|]]: ''Emlékeimből'', Sajtó alá rendezte: [[Katona Tamás (történész)|Katona Tamás]]. Budapest, 1986, {{ISBN |963-153-182-1}}, 558. o. Klapka György jegyzete</ref> Április közepén Steint leváltották beosztásából és eltávolították a kormány székhelyéről, Debrecenből is.

A [[segesvári csata]] előtt hadosztályának Nagyszeben felé kellett elterelő támadást végrehajtania, így a csata másnapján, augusztus 1-jén serege [[Szerdahely (Románia)|Szerdahelyen]] állt. Itt érte [[Gusztáv Hrisztianovics Hasford|Hasford]] orosz altábornagy hadosztályának nagy erejű támadása, mely csapatait [[Szászsebes]] felé nyomta vissza. Bem augusztus 5-én a [[Vöröstoronyi-szoros]]ig üzte Hasford hadosztályát és ismételten utasította Steint, hogy csapataival vonuljon Nagyszeben felé. Stein azonban késlekedett és augusztus 6-án a [[nagycsűri ütközet]]ben Bem csapatai döntő vereséget szenvedtek a váratlanul Nagyszeben előtt megjelenő [[Alekszandr Nyikolajevics Lüders|Lüderstől]]. Bem csapatainak maradványai Szászsebesnél egyesültek Stein hadosztályával. [[Augusztus 7.|Augusztus 7-én]] Bem átadta az így létrejött mintegy hatezer főnyi seregtest parancsnokságát Steinnek és a fővezérség átvételére a Bánságba indult. A visszamaradt csapatok [[augusztus 12.|augusztus 12-én]] Szászsebesnél súlyos vereséget szenvedtek Lüders hadtestétől, mire Stein [[Déva|Dévára]], majd a dévai várban augusztus 14-én bekövetkezett robbanás után [[Dobra (Hunyad megye)|Dobrára]] vonult vissza. Dobrán Bem ismét átvette Steintől a parancsnokságot és Déváig nyomult előre, de be kellett látnia, hogy a megmaradt csapatoktól nem lehet további ellenállást várni, ezért átadta a parancsnokságot [[Beke József (ezredes)|Beke József]] ezredesnek és [[augusztus 17.|augusztus 17-én]] Steinnel együtt Törökországba menekült.<ref>[[Hermann Róbert]]: ''A nyári hadjárat (1849. június-augusztus)'', in: Bona Gábor (szerkesztette): ''A szabadságharc katonai története'', Budapest, 1998, {{ISBN |963-327-301-3}}</ref>

* [[Supka Géza]]: ''1848 – 1849'', Budapest, 1985, {{ISBN |963-140-317-3}}