„Narvai kultúra” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
4. sor:
A narvai kultúra emberei nem jutottak nagyobb mennyiségű [[kovakő]]höz, ezért meg kellett őrizniük, illetve cserekereskedelem során kellett ahhoz hozzájutniuk. Példának okáért rendkívül kevés számú kovakő nyílhegy maradt fenn innen, továbbá a kovakövet gyakorta újra felhasználták. A narvai kultúra főleg helyben hozzáférhető anyagok felhasználásán alapult, mint, amilyenek például a csontok, szarvak, a [[csillámpala]] voltak. A kereskedelem jelenlétének bizonyítékául a régészek rózsaszínű kovaköveket találtak, melyek a [[Valdaj-hátság]] területéről kerültek elő, továbbá számos, a narvai kultúrára jellemző edény került elő a [[neman kultúra]] elterjedési területéről, míg a narvai kultúra elterjedési területéről nem kerültek elő a neman kultúrához tartozó jellegzetes tárgyi emlékek. A csontok, valamint szarvak jelentős használata meglehetősen jellemző a narvai kultúra anyaghasználatára. A csonteszközök használata a korábbi kunda kultúra idejéből eredeztethető, amely a kőkor során az egyik legjobb bizonyíték arra, hogy a kultúrák közti folytonosság megtalálható és létező dolog.
Temetkezési szokásaik közé tartozott az, hogy a halottaikat a hátukon fekve temették el, néhány temetkezési tárgy kíséretében. A narvai kultúrában már felhasználták a kereskedelem során hozzájuk került [[Borostyán (fosszília)|borostyánköveket]], melyek közül a Litvániában fekvő [[Juodkrantė]] falu közeléből került elő néhány száz darabból álló leletegyüttes. Az egyik leghíresebb kézműves emlék ebből a korból a [[Šventoji]]ban, Litvánia területén talált faragott ünnepi alkalmakkor használt szarv, ami egy nőstény [[vapiti]] koponyájából nőtt ki.
Az emberek elsődlegesen horgászattal, vadászattal, valamint gyűjtögetéssel foglalkoztak. A neolitikum közepétől kezdve az állattartás is kezdett megjelenni. Nem nomád életmódot folytattak az itt élők, hanem hosszabb időszakokat töltöttek el az általuk megépített településeken, amit az egy egy kisebb területről bőségesen előkerült kerámiadarabok, továbbá korabeli szemétdombok is mutatnak. Ezen felül a horgászatukat segítő szerkezetek maradványai kerültek elő a helyi vizekből, ami szintén a letelepedést és a hosszabb időben egy helyen folytatott életvitelüket bizonyítja. A kerámiakészítésük hasonló jellegzetességeket mutat, mint a fésűs kerámiakultúra, de sajátos jellemzői vannak. Az egyik legjellemzőbb ezek közül az volt, hogy az agyagból gyártott kerámiáik anyagát gyakorta csigaházak összetört darabjaival vegyítették el. A kerámiákon 6-9 cm széles agyagcsíkok voltak, valamint minimális díszítés volt azok pereménél. Edényeik gyakorta szélesek és nagyok voltak, gyakran szélességük és magasságuk megegyezett egymással. Ezek alja lekerekített, vagy hegyes volt és csak a legkésőbbi korszakból származó kerámiáiknál jelent meg a lapos alj.
| |||