Két évvel nagykorúvá válása előtt apját, a franciák által támogatott [[II. Piero de’ Medici|Pierót]] ([[1471]]–[[1503]]) –, [[Lorenzo de’ Medici|Lorenzo il Magnifico]] ([[1449]]–[[1492]]) fiát – a köztársaságpártiak elűzték [[Firenze|Firenzéből]]. A [[II. Gyula pápa]] vezetése alatt álló [[Szent Liga (1511)|Szent Liga]] spanyol segítséggel [[1512]]-ben legyőzte a lázadókat, így a városállamban helyreállt a [[Medici-család|Medici]]ek uralma. [[X. Leó pápa|X. Leó]] ([[1475]]–[[1521]]) –, a [[Medici-család|Medici]]-pápa –, fontosnak tartotta, hogy rokonai hatalmát erősítse, ezért hamis vádak alapján elmozdította trónjáról [[Urbino]] törvényes urát – [[Francesco Maria della Rovere|Francesco Maria della Roverét]] ([[1490]]–[[1538]]) – és helyébe '''Lorenzó'''t ültette,<ref name="b">Fodor Ágnes, A. et al.: Uralkodók és dinasztiák. Magyar Világ Kiadó, [Budapest], 2001. 465. p.</ref> aki [[1516]] májusában vonult be Urbinóba. A trónfosztott uralkodó nem egészen egy éven belül visszatért, hogy spanyol segítséggel szerezze vissza birtokát. Az Urbino környéki hegyekben lefolytatott rövid, de kemény hadjáratok sok pénzükbe kerültek a firenzeieknek és a pápának. A csatározások tartós elégedetlenséget szültek, Lorenzo pedig olyan súlyos sebet kapott egy [[szakállas puska|szakállas puskától]], hogy teste-lelke lassanként elsorvadt. A pápa pillanatnyilag elégedett volt. Lorenzót Urbino hercegének és [[Pesaro]] urának nyilvánították és úgy látszott, jó úton van afelé, hogy a pápa által megálmodott nagy és egyesített közép-itáliai [[Medici-család|Medici]]-birodalom ura legyen.<ref name="c">Hibbert, Christopher: A Medici-ház tündöklése és bukása. Holnap Kiadó, Budapest, 1993. 211. p.</ref>
