„Peter Brook” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a ISBN link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
12. sor:
Brook az 50-es és 60-as években sokat vendégeskedett [[Párizs]]ban és [[New York]]-ban, ahol több mint félszáz drámát, hét operát és több filmet is rendezett. [[1961]]-ben rendezte meg a [[Lear király]]-t, [[Paul Scofield]]dal a címszerepben; ez az előadás a korszak Shakespeare-színjátszásának megújító eseménye lett. A társulat [[1963]]-as vendégjátéka idején nagy hatást tett a magyar színjátszásra is. Később elkészült a Lear filmváltozata. Brook színházi látásmódjára nagy hatással volt [[Antonin Artaud]] [[kegyetlen színház]]a, de azok a kísérleti színházak is, amelyek meghatározták a modern kori színjátszást, így [[Jerzy Grotowsky]], [[Bertolt Brecht]] vagy [[Vszevolod Emiljevics Meyerhold|Vszevolod Meyerhold]] teátruma. Ezenfelül nagy hatást gyakorolt rá [[G. I. Gurdjieff]], [[Edward Gordon Craig]] és [[Matila Ghyka]] munkássága is.
[[1962]]-ben egy francia rendezővel együtt csatlakozott a [[Peter Hall (rendező)|Peter Hall]] vezette stratfordi Shakespeare Színházhoz társigazgatóként, a társulat később felvette a [[Royal Shakespeare Company]] nevet. A kísérleti színházi társulat nevéhez fűződik [[Peter Weiss]] [[Marat/Sade]] művének színre vitele. [[Jean-Paul Sartre]] a produkciót fordulópontnak nevezte egy új színháztípus felé vezető úton. Brook hangsúlyt helyez a látvány, a színpadtér és a fénydramaturgia megújítására. Ebben támaszkodik az ókori színjátszásra csakúgy, mint a modern korira. Fontosnak tartja az üres teret, amelyet fontos alapnak tekint. Esztétikáját az 1968-ban megjelent [[Az üres tér]] c. könyve foglalja össze. Ebben a színházesztétika alapműben saját tapasztalataira hagyatkozva áttekinti kora színházát és általános tézisekkel, valamint gyakorlati útmutatással egyaránt szolgál. Brook azt a fajta színházat favorizálja, amely eltünteti a határt a néző a színpad közt és amely mintegy bevonja a nézőt, részesévé teszi a darabnak. Ugyanakkor azt is fontosnak véli, hogy a mű reflektáljon a modern ember problémáira.
Sikeres rendezése volt még Shakespeare: [[Vihar (Shakespeare)|Vihar]] c. műve, továbbá a [[Szentivánéji álom]], amellyel ellátogatott több országba, köztük Budapestre is a 70-es években. Ebben az előadásban egyszerre tud érvényesülni két eszménye Brook-nak, a nyers és a szent, azaz a szent költészetet és az Erzsébet kori Anglia nyers világát. Ugyancsak ehhez az időszakhoz köthető a szufi mese, [[A madarak tanácskozása]] előadása, amelyet improvizációkkal adtak elő mozgással, madárhangutánzással, afrikai dalok felhasználásával. [[1974]]-ben a párizsi [[Bouffes du Nord]] épülete lett Brook székhelye, amely ma is működik, befogadó színházi jelleggel is. Ide kötődik [[Alfred Jarry]]: [[Übü király]] című komédiájának bemutatója. Itt készültek mintegy 10 éven keresztül az indiai hőseposz, a [[Mahábhárata]] színházi bemutatójára is. Végül egy kilencórás darab, majd egy hatórás film született ennek eredményeként. Brook a műalkotás kedvéért nemzetközi stábbal dolgozott, mert mint mondta: "Ha kicsiben sikerül megvalósítani az egységet, akkor van remény."
| |||