„Kvietizmus” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
{{részben nincs forrás}}
A '''kvietizmus''' (a [[Latin nyelv|latin]] ''quies'', „nyugalom” szóból) a [[misztika]] egyik irányzata, mely szerint az Istennel való egyesülés alapja a teljes passzivitás és a minden iránti közömbösséggel megszerzett belső nyugalom (innen az elnevezés).
: Tágabb értelemben kvietistának számít minden olyan [[spiritualitás]], amely minimálisra csökkenti az emberi tevékenységet és kezdeményezést, s mindent Isten akaratára bíz. Szűkebb értelemben a kereszténységen belül bizonyos 17. századi szerzők tanítását jelöli. <ref>Akadémiai lexikonok: Világvallások → kvietizmus; 2008</ref>
A kvietizmus 1650 után a spanyol, francia,és itáliai földön terjedt, fő szerzője az 1663-tól Rómában élt pap, Molinos. Szélsőséges képviselői szerint a teljes Istenre hagyatkozás állapotában minden vallásos gyakorlatot (kötött imádság, önmegtagadás, vezeklés) mint az egyesülés akadályát el kell hagyni; a teljes közömbösség fölmenti az embert minden erkölcsi felelősség alól.
|