„MÁV 220 sorozat” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →A sorozatgyártás és a mozdonyok fénykora: egyértelműsítés - Arad |
linkek javítása |
||
58. sor:
==Kifejlesztése==
A [[Magyar Királyi Államvasutak|MÁV]] első gyorsvonatait a ''II. osztályú'' (később ''[[MÁV 238 sorozat|238 sorozat]]ú'') 1B [[tengelyelrendezés]]ű személyvonati mozdonyai továbbították. Ezek legnagyobb sebessége 55 km/h, mely hamarosan kevésnek bizonyult és ráadásul ennél a sebességnél is nyugtalanul futottak. A teljesítményük is egyre kevésbé felelt meg. A MÁV első gyorsvonati mozdonyai, az [[1873]]-ban elkészült 2'B tengelyelrendezésű ''I. osztályú'' (később ''[[MÁV 259 sorozat|259 sorozat]]ú'') mozdonyok már forgalomba állításukkor is gyengének bizonyultak. Átmenetileg néhány ''II. osztályú'' mozdonyt alakítottak át nagyobb sebességre alkalmassá téve (''IIb. osztály'', később ''[[MÁV 240 sorozat|240 sorozat]]''), de ez túl költséges és a kazán méreteinek változatlansága miatt semmiképpen sem végleges megoldás lehetett csak. Így [[1879]]-ben döntés született egy, a célnak megfelelő típus beszerzéséről. Az új, jóval nagyobb teljesítményű gyorsvonati mozdony a [[Bécsújhelyi Mozdonygyár]] által az osztrák [[Kaiser Franz-Josephs-Bahn]] (KFJB) részére szállított és ott igen jól bevált [[
==Szerkezete==
A mozdonyok a [[Kaiser Franz-Josephs-Bahn]] [[
===Kazán===
Az '''Ia. osztályú''' mozdonyok állókazánjának és a tűzszekrényének méretei megegyeztek a [[Kaiser Franz-Josephs-Bahn|KFJB]] mozdonyainak adataival. A 14, 16 és 20 mm-es lemezekből készült [[Állókazán#Porosz-rendszerű állókazán|''porosz-'', más néven ''Becker-rendszerű'' állókazán]]nal készültek, melyet a hátsó kapcsolt tengely fölött helyezték el. A két részből álló [[rostély]] 1/4,3-as esésű, első része mozgatható. A 14 mm-es folytvas lemezekből szegecseléssel készült [[hosszkazán]] befoglaló méretei, azaz az 1330 mm belső átmérő és a csőfalköz 4000 mm-es hossza szintén azonosak a [[Kaiser Franz-Josephs-Bahn|KFJB]]-mozdonyokéval. A hosszkazán első övén helyezték el a gőzdómot, melyre közvetett terhelésű rugómérleges biztonsági szelepet szereltek. A kazán nyomása 10,5 bar lett.<ref>A [[Kaiser Franz-Josephs-Bahn|KFJB]]-mozdonyéhoz képesti 0,5 baros emelést változatlan lemezvastagság mellett kockázat nélkül végre lehetett hajtani. Ezt jól bizonyítja az is, hogy később minden további nélkül 12 barra emelték a névleges nyomást, illetve a sorozatgyártású mozdonyokat eleve 12 barral szállították.</ref> A mintaként választott típustól eltérően a hosszkazánba nem az addigi [[Magyar Királyi Államvasutak|MÁV]]-típusoknál is általánosan alkalmazott és az [[1890-es évek]]től újra szabványosnak tekinthető 46,5/52 mm-es, hanem kisebb, 40,5/46 mm átmérőjű folytvas tűzcsöveket építettek be. A kisebb csőátmérő a csövek darabszámának növelését tette lehetővé, az '''Ia. osztály''' esetében 220 db-ra. A hosszkazánhoz rövid, 818 mm hosszúságú füstszekrény csatlakozik. A füstszekrényben ''amerikai rendszerű'' szikrafogót és ún. ''békaszájú'' kifúvófejet helyeztek el, mely ''Prüssmann''-rendszerű kéményhez csatlakozik. A füstszekrény és a kémény méretei újra megegyeztek a [[Kaiser Franz-Josephs-Bahn|KFJB]]-mozdonyokéval, akárcsak a kazánt vízzel tápláló 1–1 db 7, illetve 9 mm-es nyílású Friedmann-rendszerű, SZ. osztályú nem szívó, ún. „restarting” frissgőz-[[Gőzsugár-szivattyú|lövettyű]].
===Gépezet===
A gőzhengereket a kereten kívül helyezték el. A hengerek átmérőjét az eredeti terveken szereplőhöz képest 450 mm-re, míg a dugattyú lökethosszát 650 mm-re növelték. Ezek a méretek – a később gyártott mozdonytípusokkal összevetve – a kazán teljesítményéhez képest viszonylag nagyok voltak. Ez viszonylag alacsony, 54 km/h-ás leggazdaságosabb sebességet jelentett, viszont így akár 14‰-es pályákon is megfelelő teljesítményt nyújtottak. A lökethossz növelése a nagyobb sebességeknél mérsékelte a gépezet igénybevételét. A mozdony hengerei az első kapcsolt kerékpárt hajtották. A [[vezérmű]], mely szintén a kereten kívülre került, nyitott ''Stephenson''-rendszerű , a [[tolattyú]]k akkor még hagyományos kagylós síktolattyúk voltak. A vezérmű méretei és beállításai a [[Kaiser Franz-Josephs-Bahn|KFJB]]-mozdonyokét követték. A kormányvonórudat ''Essig–Carmine-rendszerű'', emeltyűvel kombinált kormánycsavarral szabályozták.
===Keret és futómű===
A keret és futómű méretei szintén a [[Kaiser Franz-Josephs-Bahn|KFJB]]-mozdonyokénak megfelelőek. Az idehaza először ennél a típusnál alkalmazott 1680 mm-es hajtókerékváz- és a 895 mm-es futókerékváz-átmérők<ref>A [[Magyar Királyi Államvasutak|MÁV]] szabványos kerékabroncs-méreteivel új abroncsok mellett a kerekek futókör-átmérői rendre: 1826 mm és 1014 mm.</ref> a [[Magyar Királyi Államvasutak|MÁV]] gyorsvonati mozdonyainak szabványméretei lettek. Az '''Ia. osztályú''' mozdonyok a [[Magyar Királyi Államvasutak|MÁV]] korábbi [[Bécsújhelyi Mozdonygyár|Sigl]]-tervezésű mozdonyaihoz hasonlóan külső kerettel készültek. A keret szokatlanul vastag, 35 mm-es folytvas lemezekből szegecseléssel készültek. A hajtott kerékpárok hordrugóit a tengelyek vonala helyezték el és egymással himbák kötötték össze. A hajtott tengelyek végeire e típus esetében is ''Hall-rendszerű'' forgattyúnyak-csapágyas forgattyúkat szereltek. Az elülső futókerékpárokat úgynevezett ''Kamper-rendszerű'' forgóvázba ágyazták, melynek forgástengely jóval a forgóváz mögött volt, míg a forgóvázkeretet vezetőrudak kötötték össze a mozdony mellgerendájával. A típus legnagyobb sebessége a magyar vasutakon először elérte a 90 km/h-t.
===Segédberendezések===
|