„Sebastiano del Piombo” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a ISBN/PMID link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
Belső hivatkozások
26. sor:
 
===Ifjúkora, 1485–1511===
Sebastiano ifjúkoráról kevés forrás áll rendelkezésre. Születési dátumát is csak hozzávetőlegesen ismerjük: [[Giorgio Vasari|Vasari]] szerint 62 évesen halt meg, eszerint 1485-ben született. Édesapját Sebastiano Lucianinak hívták. [[Giorgio Vasari|Vasari]] közlése szerint eleinte [[fuvola|fuvolázni]] tanult, ami arra utal, hogy ellentétben számos reneszánsz kori festővel, nem volt hagyomány a családban a festés. A zene iránti szeretetét élete későbbi részében is megőrizte. Csak viszonylag későn, 18–19 éves korában kezdett festeni. (A festőtanoncok akkoriban általában már gyermekkoruktól kezdve a műhelyben voltak, hogy a festés alapjait, a [[rajz]]olást, [[szín]]ek keverését megtanulják.) Első mestere az ekkor már idős [[Giovanni Bellini]] volt, majd Giorgione műhelyében tanult. Korai művészete e két mester szellemiségét, hatását mutatja. Míg Bellinitől a festés alapjait tanulhattaleshette el, Giorgione műhelyébe kerülve már önálló felfogásról tett tanúságot. 1508 körül készültek első ismert önálló művei: ''Adonisz,'' ''Lány képmása.'' 1510 körül készült képein egyfajta klasszicizálódás tendenciája figyelhető meg ''(Salomé; Bölcs Szűz).'' Ekkor már nagyobb megbízásokat is kapott (San Giovanni Crisotomo oltárképe). Az 1510-es [[pestis]]járványban Giorgione meghalt, Sebastiano elkerült a műhelyből. Giorgione megrendeléseit a műhely másik fiatal tanonca, [[Tiziano Vecellio|Tiziano]] fejezte be.
 
===Római évei 1511–1520===
1511-ben [[Agostino Chigi]] sienai-római bankár hívására Rómába ment, itt élt élete végéig néhány évet leszámítva. Főként [[Arckép|portréportrékat]]kat festett, amelyek az egykorú híradások szerint igen drágák voltak. Rómában a ma [[Villa Farnesina]] néven ismert [[Palazzo Chigi-villa]] freskómunkálatai közben Raffaellóval került kapcsolatba. Kettejük közt bizonytalan indítékú személyes összeütközésre került sor, amelyben szerepet játszott kb. 1515-től Michelangelo is. Michelangelo, aki Raffaellót nem sokra becsülte, Sebastiano rajzait kezdte korrigálni, és legszűkebb baráti körébe is befogadta. Ebben szerepe volt annak is, hogy Michelangelo Sebastianón keresztül ki akarta Raffaellót játszani a pápai udvarban. E célból még azt is megengedte Sebastianónak, hogy rajzait közvetlen felhasználhassa nagyobb, több alakos kompozícióknál, így a ''Lázár feltámasztása'' című képen. A Lázár feltámasztását Guilio Medici bíboros rendelte meg a [[narbonne]]-i székesegyházba egyidejűleg Raffaello Krisztus színeváltozása kompozíciójával. A két festmény versenyhelyzetben készült, de ellentétben a korábbi feltételezésekkel, mindkettőt oltárképnek szánták, s nem a verseny győztesének műve került volna az oltárra. Raffaello 1520-ban bekövetkezett halála miatt nem tudta megakadályozni, hogy a két képet egymás mellett helyezzék el.
 
===Róma, 1520–1527; 1530–1547===
49. sor:
== Művészete ==
[[Fájl:Sebastiano del Piombo 002.jpg|thumb|Férfiképmás (Bp., Szépművészeti Múzeum)]]
Művészetét hosszú időn keresztül nem értékelték önállónak. [[Giovanni Morelli|Morelli]] az első [[eklektikus]] művésznek tartotta, aki [[Giorgione da Castelfranco|Giorgione]], [[Raffaello Sanzio|Raffaello]] és [[Michelangelo Buonarroti|Michelangelo]] művészetét kombinálta, a 2008-ban megrendezett életmű kiállítások ([[Róma]], [[Palazzo Venezia]] és [[Berlin]], Gemäldgalerie) azonban bizonyították, hogy Sebastiano művészete, ha nagyban támaszkodik is Michelangelo hatására és Giorgione örökségére, voltaképp önálló, sőt, ő hatott Raffaellóra, nem fordítva. Művészetét már Vasari óta főképp azért méltatták, mert Tiziano mellett ő folytatta Giorgione örökségét. Római korszakáról szólva pedig azt emelik ki, hogy a firenzei rajzolást házasította össze a velencei kolorizmussal.
 
=== Korai velencei időszaka (1511-ig) ===
82. sor:
* Fiatal lány képmása, o. tábla, 52,2 × 42,8 cm, Budapest, Szépművészeti Múzeum
* Idill (Fiatal anya és páncélos férfi fás tájban), o. tábla, 46 × 44 cm, magángyűjtemény
* Szent beszélgetés, o. tábla, 66 × 101 cm, New York, Metropolitan Museum of ArtArts [http://www.metmuseum.org/toah/works-of-art/1973.155.5]
* Ceres, o. tábla, vászonra átrakva, 74,5 × 45,5 cm, Berlin, Staatliche Museesn, Gemäldgalerie
* Salamon ítélete, o. v. 208 × 315 cm, Kingston Lacy (Dorset), Bankes Collection, National Trust
* Aranyszájú Szent János szentekkel, o. v., 200 × 165 cm, Velence, Aranyszájú Szent János templom
* Hármas portré (Giorgionével és Tizianóval közösen), o. v. 84 × 69 cm, Detroit, The Detroit Institute of ArtArts
* Fuvolás ifjú, o. v. táblára ragasztva, 51,6 × 40,3 cm, Wilton House, Lord Pembroke Collection
* Szent Bertalan, Szent Sebestyén, Toulouse-i Szent Lajos, Szent Szinibáld (a velencei San Bartolomeo di Rialto templom orgonájának képei), o. v., egyenként 293 × 137 cm, Velence, San Bartolomeo di Rialto
* Szent beszélgetés (Szent Család Alexandriai Szent Katalinnal, Szent Bertalannal és donátorral), o. tábla, vászonra átvéve, 95 × 136 cm (később toldásokkal 127 × 145 cm), Párizs, Louvre
* Salomé (vagy Judit), o. tábla, 55 × 44,5 cm, London, National Gallery [http://www.nationalgallery.org.uk/paintings/sebastiano-del-piombo-the-daughter-of-herodias]
* Portré fiatal lányról Bölcs Szűzként, o. tábla, 53,4 × 64,2 cm, Washington, National Gallery of ArtArts
* Férfi képmása szőrmekabátban (korábban Giorgionénak tulajdonítva), o. tábla, 69,5 × 52,8 cm, München, Alte Pinakothek
 
103. sor:
* Női portré (ún. Fornarina), o. tábla, 68 × 55 cm, Firenze, Uffizi
* Női portré (ún. Dorothea/Dorottya), 78 × 61 cm, Berlin, Staatliche Museum, Gemäldgalerie
* Páncélos férfi portréja, o. v. 87,5 × 66,5 cm, Hartford (Connecticut), Wadsworth Atheneum Museum of ArtArts
* Keresztvivő Krisztus, o. v., 121 × 100 cm, Madrid, Prado
* Madonna és gyermek Jézus, o. tábla, 68,2 cm átmérőjű tondó, Cambridge, Fitzwilliam Museum
123. sor:
* Előkészítő tanulmány Szent Ferenc fejéhez és kezéhez a Borgherini-kápolnába, fekete kréta, papír, 172 × 122 mm. Firenze: Uffizi
* Tanulmány prófétához a Borgerini-kápolnába, fekete kréta, papír, 365 × 526 mm. Kromeritz: Schloss Museum
* Modello a Borgherini-kápolna bal oldali prófétájához, fekete kréta, 318 × 251 mm. Washington D.C.: National Gallery of ArtArts
* Modello Szent János alakjához a Borgherini-kápolnába, fekete kréta, fehér pigment, 237 × 444 mm. Derbyshire, Chatsworth: The Devonshire Collection
* Karton Szent János fejéhez, szén, fehér kréta, 320 × 318 mm. Los Angeles: The J. Paul Getty Museum
151. sor:
* Tanulmány a Fátyolos Madonnához (Madonna del Velo), fekete kréta, kék papír, 92 × 84 mm, Oxford, Christ Church
* Recto: Gyermek Jézus és donátor, fekete kréta. Verso: Gyermek Jézus, 267 × 219 mm, The Royal Library, Windsor Castle, II. Erzsébet angol királynő gyűjteménye
* Gyermek Jézus a kis Keresztelő Szent Jánossal, fekete kréta, 87 × 116 mm, New York, The [[Metropolitan Museum of ArtArts]]
* Recto: Köpönyeges, szakállas férfi. Verso: épületdíszítőelem részlete, ráírva Andrea del Sarto neve, fekete kréta, 200 × 155 mm, Houston, magángyűjtemény
* VII. Kelemen pápa és V. Károly találkozója, fekete kréta, 310 × 462 mm, London, British Museum