„Carmelo Arden Quin” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
21. sor:
==Élete és munkássága==
Baszk és portugál nagyszülők leszármazottjaként született Riveraban, az uruguayi-brazil határ közelében fekvő kisvárosban. Szülőhazájához nem fűzték szoros érzelmi szálak, a Latin-Amerikában általános [[Simón Bolívar|Bolivári]] hatásra műveltségét inkább francia eredetűnek tartotta. Erősen hatottak rá a görög–latin és a francia klasszikusok (pl. [[Platón]], [[Arisztotelész]], [[Publius Vergilius Maro|Vergilius]], [[Honoré de Balzac|Balzac]], [[Stendhal]], [[Victor Hugo]]), a korai francia [[szürrealizmus]] ([[Comte de Lautréamont]]), továbbá a modern izmusok ([[dadaizmus]], [[kubizmus]], [[futurizmus]]). Filozófiai tanulmányai során megismerkedett a dialektikus és történelmi [[materializmus]]sal is, s haláláig baloldalinak, békés [[Anarchizmus|anarchistának]] vallotta magát. Bár a [[spanyol polgárháború]] idején a Montevideói Nemzetközi Brigád tagjaként harcolt a fasizmus ellen, az [[Action directe|Action Directe]]-féle terrorizmust megvetette.
1935-ben Montevideóban találkozott későbbi mesterével, [[Joaquín Torres García|Joaquín Torres Garcíával]], aki korábban Európában [[Piet Mondrian]]nal dolgozott együtt. Ő ismertette meg a [[szuprematizmus]]sal és a [[Konstruktivista művészet|konstruktivizmussal]], [[Kazimir Szeverinovics Malevics|Malevics]], [[Vlagyimir Jevgrafovics Tatlin|Tatlin]], [[Alekszandr Mihajlovics Rodcsenko|Rodcsenko]], [[Moholy-Nagy László]] és [[Péri László]] munkáival. A negyvenes években Buenos Airesben tanult, és különféle művészeti csoportokkal dolgozott együtt. 1944 nyarán néhány barátjával együtt létrehozta az Arturo folyóiratot (csak egyetlen száma jelent meg), 1946-ban pedig a Madi csoportot. A csoport megalapításában rajta kívül Ignacio és [[Martin Blaszko]], Rhod Rothfuss, Estaban Eitler és [[Gyula Kosice]] vett részt. Máig tartó vita van közte és Kosice között arról, hogy a [[MADI manifesztum]]ot melyikük szerezte. Az 1990-es években a dallasi MADI Múzeumban dolgozó Volf Roitmannal is szembekerült, úgy gondolta, hogy az egyébként nemes vállalkozás túlságosan is üzletivé vált.
| |||