„Marcus Licinius Crassus” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Commonskat - duplikáció - ki / személy infobox |
|||
4. sor:
Marcus Licinius Crassus bankárként szedte meg magát, mielőtt optimata politikus lett. Apja, [[Publius Crassus]] [[i. e. 87]]-ben, hogy [[Caius Marius (i. e. 107)|Marius]] híveinek kezébe ne jusson, saját kezével vetett véget életének. Fia úgy mentette meg életét, hogy [[Hispánia|Hispániába]] menekült. Amint értesült róla, hogy [[Lucius Cornelius Sulla|Sulla]] Róma ellen indult, egy csapat élén hozzá szegődött s vele együtt több helyen, nevezetesen Róma kapui előtt [[i. e. 83]]. november 1-jén a [[Szamniszok|samnisok]] ellen dicsőséggel harcolt. Sulla [[proscriptio|proskripciói]] nagy hasznára váltak. Kapzsiságával mintegy 7100 [[talentum]]nyi vagyonra tett szert [[i. e. 71]]-re.
Mint [[praetor]] legyőzte és megölte [[Spartacus (gladiátor)|Spartacust]], a déli Itáliában [[harmadik rabszolgaháború|fellázadt rabszolgák]] vezérét. [[I. e. 71]]-ben [[Cnaeus Pompeius Magnus|Pompeiusszal]] együtt megválasztották konzulnak. Az igaz, hogy konzultársának a néptribunátus helyreállítására vonatkozó intézkedéseit hathatósan támogatta, másrészt azonban maga is mindent elkövetett, hogy a nép kegyét magának megnyerje. Egy ízben a népet 10 000 asztalon megvendégeltette. Rómában marad, ellentétben Pompeiusszal.
Arra a népszerűségre mégsem tehetett szert, amelyet Pompeius szerencsés hadi vállalkozásaival elért. Irigységből [[Caius Iulius Caesar|Caesarhoz]] csatlakozott tehát, akinek azonban sikerült a kettőt kibékíteni s hárman [[i. e. 60]]-ban megalkották az első triumvirátust. [[I. e. 55]]-ben Pompeiusszal együtt Caesar ismételten megválasztatta Crassust konzulnak, aki még az év letelte előtt [[Szíria|Szíriába]] ment, melyet 5 évre tartományul kapott azzal a felhatalmazással, hogy a [[parthusok]] ellen a háborút vezesse.
| |||