„Adab (település)” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
1903–1904-ben hat hónapig ásott a területen [[Edgar James Banks]], akkor bizonyosodott be, hogy ezek a halmok Adab ősi városának maradványai, amelyet a [[sumerek|sumer]] [[sumer királylista|királylista]], és a [[Hammurapi babiloni király|Hammurapi]]-kódex bevezetése is megemlít. A város ismert része 1,5×3 km-es területen fekszik, az [[Eufrátesz]] partján állt – bár ma távol van a folyótól, sőt közelebb van a [[Tigris (folyó)|Tigrishez]] –, de két részre osztotta egy csatorna. A csatornával leválasztott szigeten volt az Émah lépcsős toronytemplom. A korai idők igen fontos városa volt, de már a [[III. uri dinasztia]] idején elhagyták és többé nem népesült be. A felszíni leletek [[Sulgi]] és [[Ur-nammu]] uralkodása idején keletkeztek a feliratos téglák alapján. Közvetlenül ezek alatt – mint Nippurnál – [[Narám-Szín akkád király|Narám-Szín]] és [[Sarrukín akkád király|Sarrukín]] idejéből származó tárgyakat találtak i. e. 2300 körülről. Ezek alatt még hét-nyolc rétegnyi, 10,5 méter vastag településmaradvány van.
 
Adabot már a korai dinasztiák idején benépesítették, az első említett uralkodó az [[Inanna alvilágjárása]] című műben [[Dumuzi]], [[Uruk]] királya. Ekkor az istennő templomát [[Ésara]] (e<sub>2</sub>-<sup>d</sup>šara) névvel írták, ez valószínűleg nem azonos az Émahhal. [[Kis (település)|Kis]] királya, [[Meszilim]] is feltűnik, majd egy olyan adabi király, akit a [[sumer királylista]] is említ, [[Lugal-anne-mundu]]. Meszilim és Lugal-anne-mundu az i. e. 3. évezred közepére datálhatók. Lugal-anne-munduról azt is állítják, hogy [[Elám]]tól [[Libanon]]ig, sőt a [[Jordán (folyó)|Jordán]]-menti [[Amurrú (királyság)|Amurrúig]] terjedő birodalmat hozott létre. Ez már a nem sokkal későbbi [[Sarrukín akkád király]] előképe, nem kizárt, hogy Lugal-anne-mundu egyes hódításait ma Sarrukín hódításaként ismerjük. Az eblai könyvtár néhány szövege is említi Adabot mint kereskedelmi partnert, nem sokkal [[Ebla]] bukása előtt. A források szerint [[Narám-Szín akkád király|Narám-Szín]] idején újjáépítették az Ésarát, de a templom nem került elő, így ezt az információt nem sikerült ellenőrizni. A III. uri dinasztia idején helytartók irányították a várost, néhánynak a neve is fennmaradt.
 
Az épületek, falak és sírok maradványai mellett Banks számos korai típusú agyagtáblát, bronz- és kőtáblákat és bronzeszközöket tárt fel. A táblák közül 543 [[Chicagói Egyetem]] Keleti Intézetébe került. Az egyetem minden hozzá került dokumentumot publikált 1930-ban.<ref>[https://oi.uchicago.edu/sites/oi.uchicago.edu/files/uploads/shared/docs/oip14.pdf Cuneiform Series vol.2. – Inscriptions from Adab]</ref> A többi, nagyjából 1100 darab az [[Múzeumok Isztambulban#Múzeumok listája|isztambuli Archeológiai Múzeumba]]. Ezeket többnyire a helybéliektől vásárolták, nem kiásták. Az utóbbiak többségét még soha nem publikálták. A magánkézbe került táblák egy részét a Cuneiform Digital Library 2002. évi második száma publikálta.<ref>[http://cdli.ucla.edu/pubs/cdlj/2002/cdlj2002_002.pdf A Previously Unpublished Lawsuit from Ur III Adab]</ref> Az egyik legjelentősebb felfedezés egy fehér [[márvány]]ból készült teljes szobor, amely a legkorábbi ismert ilyen lelet. A rajta lévő felirat: Émah, Da-udu király, Ud-Nun. Emellett egy templomi hulladékdomb, amelyben nagy mennyiségű [[márvány]], [[alabástrom]], [[ónix]], [[porfir (kőzet)|porfir]] és [[gránit]] anyagú edényt találtak. Ezek közül néhány feliratos, mások pedig elefántcsonttal és drágakövekkel berakottak. Innen került elő a világtörténet első ismert képregénye, ami ''A három adabi ökörhajcsár'' címet kapta. Bár Banks az ásatásait a normáknak megfelelően dokumentálta, a zárópublikációt személyes viták miatt nem készítette el.