„Aristide Briand” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a ISBN link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján |
a ISBN/PMID link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján |
||
42. sor:
Első jelentősebb sikerét [[1905]]-ben érte el, amikor részt vett abban a bizottságban, amely előkészítette azt a törvényt, ami szétválasztotta az állam és az egyház hatáskörét. Sikerült kieszközölnie, hogy a reform minimális változtatásokkal lépjen életbe. Ennek hatására [[1906]] márciusában közoktatási és kulturális miniszterré nevezték ki. A pozíció elfogadása a polgári kormányban azonban törést okozott a Jaurès-szel és a szocialistákkal való kapcsolatában. Jaurès-szel ellentétben Briand úgy vélte, hogy a szocialistáknak együtt kell működnie a radikálisokkal a reformokat illetően. Ezt követően [[Georges Clemenceau]] első kormányában ismét közoktatási miniszter lett ([[1906]]–tól [[1909]]-ig), majd 1909 júliusától [[1910]] novemberéig a miniszterelnöki pozíciót töltötte be. Ezt a tisztséget még két alkalommal látta el, mielőtt [[1913]] márciusában az arányos képviseletet illető terve megbukott a [[Francia szenátus|szenátusban]].<ref name="Britannica" />
[[1915]] októberében, [[René Viviani]] kormányának bukása után ismét miniszterelnökké választották. Emellett a külügyminiszteri pozíciót is ő töltötte be. [[1916]] decemberében megalakította a hatodik kormányát, de képtelen volt a háborús erőfeszítések követelményeinek megfelelni. [[1917]] márciusában a sikertelen balkáni hadjárat miatt lemondásra kényszerült. A következő három évben gyakorlatilag visszavonult a közszerepléstől, azonban a [[Népszövetség]] létrehozásának és a kollektív biztonság elvének a szószólója maradt. [[1921]] januárjában újra miniszterelnök lett.<ref name="Britannica" /> 1921. június 7-én a francia parlament alsóháza - az 1920. június 4-én a magyar fél által kényszerűen aláírt - [[trianoni békeszerződés]] elfogadása (ratifikálása) mellett döntött (478 támogató szavazattal 74 ellenében). A döntő többség ellenére még a támogató szavazók közül is sokan kritikusan hangot ütöttek meg. Ezek közé tartozott Briand miniszterelnök is, aki az európai megbékélés és együttműködés elkötelezett híve volt.<ref name="Trianon alairasa">{{cite book|last=Romsics|first=Ignác|title=A trianoni békeszerződés (Elektronikus könyv kiadás)/A békeszerződés aláírása, ratifikálása és végrehajtása, a 130. jegyzet előtt|publisher=Osiris Kiadó, Budapest|year=2007|pages=|
Erről a következőket nyilatkozta:<ref name="Briand es Trianon" />
| |||