Wikipédia

„Géza magyar fejedelem” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
a ISBN/PMID link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján
39. sor:
A [[Géza]] név, ahogy ma használják, nem felel meg a régi kiejtésnek és hibás olvasásnak köszönheti eredetét. Nevének eredeti olvasata a ''Gyevi, Gyeü, Győ, Gyű'' alakok valamelyike lehetett (ld. az [[Algyő]] vagy a ''Gyevi tanyák'' földrajzi neveket). Kicsinyítő képzős formája a ''Gyevicsa, Décse'' lehetett. Neve a [[türkök|türk]] [[Istemi]] [[jabgu]] (nyugati türk ''dzsebu'', ''dzsevu'') méltóságnevéből származik.
 
[[VII. Kónsztantinosz bizánci császár|Bíborbanszületett Kónsztantinosz]] a magyar fejedelmekkel kapcsolatban feljegyezte a ''megasz arkhón'', [[Querfurti Brúnó]] a ''magnus senior'' címet. Magyarul ez valószínűleg ''nagyúr'' lehetett, ami a törzsek élén álló – törzsfő – [[úr (törzsfő)|urak]] közül az elsőt, a mindenki felett állót jelentette. Ma ezt sokan ''nagyfejedelem''nek mondják.<ref name="Györffy:István:6.fejezet">{{cite book |author= [[Györffy György]] |title= István király és műve |chapter= 6 / A nyugati térítés kezdetei. |publisher= Gondolat Budapest 1983 |idisbn= ISBN 963-281-221-2}}</ref>
 
== Ifjúkora ==
Géza még pogány nagyfejedelmi sarjnak született, azaz vallása a török és mongol népekre jellemző [[tengrizmus]] volt.<ref name="Róna-Tas:Honfoglaló:X.">{{cite book |author= [[Róna-Tas András]] |title= A honfoglaló magyar nép |chapter= X. összefoglaló áttekintés |publisher= Balassi Kiadó Budapest 1997 |idisbn= ISBN 963-506-140-4}}</ref>
 
Taksony életében, [[Tar Zerind]] halála után elnyerte a bihari [[dukátus]]t. Szállást létesített magának a Körösök szarvasi átkelőjénél Gyécsa faluban, a mai [[Décsipuszta|Décsipusztán]]. Az Al-Duna melletti Gyécsa – ma [[Divécs]] – létesítésével pedig ellenőrizhette a keleti kereskedelmet, amely célja ekkor [[Perejaszlavec]] volt a Duna-deltában. Ez lehetőséget adott neki diplomáciai kapcsolatok kiépítésére is. Ekkor jött létre Bizánc ellen a magyar-orosz-besenyő-bolgár szövetség, amely azonban [[970]]-ben az [[arkadiopoliszi csata (970)|arkadiopoliszi csatában]] döntő vereséget szenvedett Bizánctól. [[971]]-ben [[Tzimiszkész János]] bizánci császár elfoglalta Bulgáriát, [[II. Borisz bolgár cár]]t foglyul ejtette, az önálló bolgár patriarkátust pedig megszüntette, beolvasztva azt a konstantinápolyiba. Géza számára ekkor már világos volt, hogy a bizánci orientáció, a görög rítusú kereszténység felvétele Magyarország számára nem járható út.<ref name="Györffy:István:6.fejezet"/>
48. sor:
Kicsit korábban, [[967]] után a magyarokkal barátságos [[Arnulf bajor herceg]] leánya, Judit átadta felserdült fiának, [[II. Henrik bajor herceg|Civakodó Henrik]]nek a [[bajor hercegség|bajor]] és [[karintiai hercegség|karintiai]] hercegséget, aki a magyarok ellen őrgrófságok felállításába kezdett. [[971]]-re eltűntek tehát a határokról a barátok, a két császár, I. Ottó és I. Jóannész pedig szövetséget kötött egymással. [[972]] húsvétján [[II. Ottó német-római császár|II. Ottó társcsászár]] Rómában a Szent Péter-templomban oltár elé vezette [[Theofanu német-római császárné|Theofanu]] görög hercegnőt. A szertartást [[XIII. János pápa]] celebrálta. Amikor mindez Géza tudomására jutott, már nagyfejedelemként reagálhatott.<ref name="Györffy:István:6.fejezet"/>
 
Hercegsége idején vehette feleségül [[Sarolt fejedelemasszony|Saroltot]], az erdélyi [[Zombor gyula|Zombor gyulának]] a lányát, aki ekkor talán húszéves sem volt, de azután nagy befolyást gyakorolt egész uralkodására.<ref name="Györffy:István:5.fejezet">{{cite book |author= [[Györffy György]] |title= István király és műve |chapter= 5 / István elődei. |publisher= Gondolat Budapest 1983 |idisbn= ISBN 963-281-221-2}}</ref>
 
A [[bihari dukátus]] fejedelemmé válásakor [[Tar Zerind]] fiára, [[Koppány vezér|Koppányra]] szállt.<ref name="Györffy:István:5.fejezet"/>
57. sor:
[[972]]-ben üzenetet küldött Ottó császárnak, hogy egész családjával meg kíván keresztelkedni. A Rómából hazatérő két Ottó nyáron kelt át az Alpokon [[Pavia|Paviából]] [[Sankt Gallen-i kolostor|Sankt Gallenba]] és itt kaphatták meg az üzenetet valószínűleg augusztusban. Keresztelkedése alkalmával – [[Szent István (vértanú)|Szent István vértanú]] után – az ''István'', a vele együtt megkeresztelt öccse a ''[[Mihály (Taksony fia)|Mihály]]'' nevet kapta. A keresztelő szertartást [[972]]-ben az [[I. Ottó német-római császár]] által küldött ''Prunward Sankt Gallen-i szerzetes'' ([[Sankt Gallen-i Bruno]]), mint térítőpüspök végezte. A fejedelem–herceg páros keresztnevei jelképesek, a ''Sztefanosz'' „megkoszorúzott”-at jelent, azaz királyra jellemző név – Ottó latinul ''rex''nek címezte Gézát –, a karddal ábrázolt ''Mihály'' pedig ''dux''ra, hercegre.<ref name="Györffy:István:6.fejezet"/>
 
[[973]] [[húsvét]]jára 12 magyar urat küldött [[Quedlinburg]]ba [[I. Ottó német-római császár|I. Ottó]] császárhoz a [[március 23.|március 23]]-án kezdődő birodalmi gyűlésre, ahol személyesen jelent meg [[I. Harald dán király|Kékfogú Harald]] dán király, [[II. Boleszláv cseh fejedelem]], [[I. Mieszko lengyel fejedelem]] fia [[I. Boleszláv lengyel király|Bátor Boleszló herceg]], és követekkel képviseltette magát [[VI. Benedek pápa]], [[I. Jóannész bizánci császár]], [[I. Pandulf beneventói herceg|Vasfejű Pandulf]] [[Beneventói Hercegség|beneventói herceg]] és a Macedóniában szervezkedő bolgár urak. Az a tény, hogy Géza nem személyesen jelent meg, és családtagjait sem küldte, azt fejezte ki, hogy ő független uralkodó, amely politikához az [[Árpád-ház|Árpádok]] később is ragaszkodtak.<ref name="Györffy:István:6.fejezet"/> Géza ekkor a béke fejében lemondott az [[Enns]] ([[Linz]]) és a [[Traisen]] ([[Sankt Pölten]]) közötti területekről.<ref name="Györffy:István:7.fejezet">{{cite book |author= [[Györffy György]] |title= István király és műve |chapter= 7 / Géza külpolitikája. |publisher= Gondolat Budapest 1983 |idisbn= ISBN 963-281-221-2}}</ref>
 
Géza megtiltotta a külföldi kalandozásokat. A nagyfejedelmi hatalomtól függetlenségüket megőrizni vágyó törzsi vezetők ellen kíméletlenül lépett fel, ezért az egykorú feljegyzések „véres kezű”-nek nevezik. De ezen belső harcok részleteiről – fia harcaival ellentétben – semmit sem tudunk. Halálakor már csak három törzsfő ([[Koppány vezér|Koppány]], [[Prokuj gyula]] és [[Ajtony vezér|Ajtony]]) nem hajlott meg a fejedelmi akarat előtt. Felső-tiszavidéki terjeszkedését jól mutatják a kétélű normann-kardos temetkezések, mivel ilyen fegyvert csak a német fegyveresek használtak az időben a [[Kárpát-medence|Kárpát-medencében]].
 
Külpolitikájában békére törekedett, hogy belső problémáira koncentrálhasson. E külpolitika szolgálatába állította gyermekei kiházasítását is. Kifejezetten jó kapcsolatok fűzték a szász dinasztiához, az Ottókhoz, Csak a szintén e dinasztiából való [[II. Henrik bajor herceg|Civakodó Henrik]] bajor herceggel került kétszer fegyveres összetűzésbe. Az Ottókkal való barátságát azonban megtartotta, sőt melléjük állt, amikor ők is ellentétbe kerültek az ellenük lázadó Henrik herceggel.<ref name="Korai magyar">{{cite book|title=Korai magyar történeti lexikon (9-14- század) |pages=662 |editor=Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc |publisher=Akadémiai Kiadó, Budapest |year=1994 |idisbn=ISBN 963-05-6722-9}}</ref>
[[984]] körül Géza újra elfoglalta Melket és elnéptelenítette a környéket. Erről a területről ugyanis az I. és II. Ottóval kötött szerződésben mondott le, de [[983]]-ban már II. Ottó is meghalt. [[985]]-ben azután a német birodalmi gyűlés rendezte a bajor hercegség körüli problémákat, [[I. Lipót osztrák őrgróf|Babenberg Lipót osztrák őrgróf]] visszafoglalta Melket, Géza pedig harc nélkül feladta a nemrég elfoglalt területeket. [[991]]-ben pedig [[II. Henrik bajor herceg|Civakodó Henriknek]] sikerült benyomulnia a Bécsi-medencébe is, már talán ekkor lett a [[Lajta]] a határfolyó. Géza udvarába a zűrös bajor szomszédság miatt fogadott be a közeli bajor területek helyett sváb földről jött lovagokat, mint [[Hont és Pázmány]], [[Orci lovag]], [[Vecelin lovag]].<ref name="Györffy:István:7.fejezet"/>
 
82. sor:
[[Fájl:Szekesfehervarcivertanlegi2.jpg|240px|jobbra|bélyegkép|A székesfehérvári [[Szent István-székesegyház (Székesfehérvár)|Szt. István-bazilika]]. A főbejárat előtt látható Géza templomának alaprajza]]
A [[13. század]]i ún. ''Varsói Krónika'' Adelhaid lengyel hercegnőt tartja Géza fejedelem feleségének, [[I. István magyar király|I. István]] király anyjának. Felmerült, hogy esetleg Adelhaid a második felesége és két lányának anyja lett volna, de ezeket a nézetet a magyar kutatás nem tette magáévá.<ref name="Korai magyar"/>
Géza kíséretének tagjairól hallgatnak a források, nem ismerjük annak a 12 főembernek a nevét sem, akiket [[973]]-ban a [[quedlinburg]]i birodalmi gyűlésre küldött. Csak a krónikák egy-két utalásából ismerünk néhány nevet, mint pl. az [[Ond vezér]]től származó [[Bár–Kalán nemzetség]] Géza-kori tagjait, ''Kalán''t, ''Beled''et és ''Kaján''t. Beledet valószínűleg határőrizeti feladatokkal is megbízta Géza, erről tanúskodnak az [[Rába]]-közeli helynevek, mint [[Beled]] és [[Beled (Ausztria)]].<ref name="Györffy:István:8.fejezet">{{cite book |author= [[Györffy György]] |title= István király és műve |chapter= 8 / Géza belső rendje. |publisher= Gondolat Budapest 1983 |idisbn= ISBN 963-281-221-2}}</ref>
 
Az Anonymus által az [[Aba nemzetség]] felmenői között említett ''Pata'' ([[Gyöngyöspata]]) is Géza idősebb kortársa, kíséretének tagja lehetett, akinek neve helynévben [[Nyitra (település)|Nyitra]] vidékén is előfordul ([[Vágpatta]]), és a [[Kolozs (település)|kolozsi]] sóbánya mellett is ([[Kolozspata]]), aminek felügyeletét talán rá bízhatta Géza.<ref name="Györffy:István:8.fejezet"/>
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Géza_magyar_fejedelem”