„Közszabadság” változatai közötti eltérés

'''Közszabadság'''nak (''libertas'') hívták az Árpád-korban az eredetileg független szabad (''liber'') magyarok jogállását. A liber tartalmának változása miatt azonban [[Kálmán magyar király|Kálmán]] idejében már jelzővel látták el (''perpetua, plena, absoluta libertas''), azaz „örök teljes szabadság”-ról beszéltek, a [[13. század]]ról pedig „aranyszabadság”-ról (''aurea libertas''). Mind a [[magyar nemesség|nemesség]], mind a [[jobbágy]]ság ebből vezették le a szolgaállapothoz (''servus'') képesti jogaikat, a [[14. század]]tól azonban a jobbágyság számára az eredeti közszabadságnak már csak csökevénye maradt meg.<ref name="Korai magyar">{{cite book|title=Korai magyar történeti lexikon (9-14. század) |pages=662 |editor=Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc |publisher=Akadémiai Kiadó, Budapest |year=1994 |idisbn=ISBN 963-05-6722-9}}</ref>

A szabad emberek legfontosabb, minimális ismérve az volt, hogy ott telepedhettek le, ahol akartak, szabadon rendelkezhettek önmagukkal, nem álltak uruk tulajdonosi hatalma alatt. Önálló egzisztenciával rendelkeztek, földjüket legtöbbször rokoni közösségben, [[Nemzetség (társadalmi csoport)|nemzetségével]] közösen használták. Részt vehettek a [[vármegye]] közéletében, a [[Váradi Regestrum]] szerint tanúskodhattak és felszólalhattak különféle ügyekben. [[I. Béla magyar király|I. Béla]] küldötteiket gyűlésre hívta Fehérvárra. Ügyeiket a maguk által választott bírák előtt intézhették. Törvényes házasságot köthettek, nászajándékot, hozományt adhattak. Öröklési joggal rendelkeztek.<ref name="Korai magyar">{{cite book|title=Korai magyar történeti lexikon (9-14. század) |pages=662 |editor=Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc |publisher=Akadémiai Kiadó, Budapest |year=1994 |idisbn=ISBN 963-05-6722-9}}</ref>