„Pinerolo” változatai közötti eltérés

1536-tól 1574-ig francia fennhatóság alatt állt, majd ezt követően [[Emánuel Filibert savoyai herceg]] visszaszerezte, és városi rangot adott neki. Az 1631-es [[cherascói szerződés]] eredményeképpen ismét francia kézre került, [[Armand Jean du Plessis de Richelieu|Richelieu bíboros]] főminiszter [[Sébastien Le Prestre de Vauban|Vauban marsallnak]], a korszak legnagyobb francia hadmérnökének adta azzal, hogy Pinerolóból erős védővárat hozzon létre, ami biztosítja Franciaországnak az Észak-Itália feletti ellenőrzést. A lakosok költségére felújították a városfalakat és újjáépítették a várat, kibővítették a [[Fellegvár|citadellát]]. Sok kézműves műhelyt lebontottak, ezek munkásait [[Lyon]]ba költöztették. Pinerolo erődjének [[Öregtorony|Öregtornyát]], a ''Donjon''t börtönként is használták, ahova [[XIV. Lajos francia király|XIV. Lajos király]] az ellenségeit – köztük a titokzatos „[[A vasálarcos ember|Vasálarcos]]t” – záratta.

 

Pinerolót 1696-ban hódította vissza [[II. Viktor Amadé szárd–piemonti király|II. Viktor Amadé savoyai herceg]], a ''[[XIV. Lajos francia király|Napkirály]]'' csapatai azonban távozás előtt felrobbantották a citadellát és a várat. [[III. Károly Emánuel szárd–piemonti király]] megszerezte a [[XIV. Benedek pápa]] engedélyét Pinerolo püspöki székhellyé emelésére. A kereskedelem fellendült, a lakosság száma hamarosan 5000-ről 7000-re emelkedett. 1801-ben [[I. Napóleon francia császár|Napoléon Bonaparte tábornok]] [[Piemont]]ot Franciaországhoz csatolta, ekkor Pinerolo egy részét utoljára foglalták el a franciák, és egészen 1814-ig fennhatóságuk alatt tartották, amikor is a napóleoni császárság bukásával Piemontban helyreállították a [[Szárd Királyság|Szárd–Piemonti Királyság]] fennhatóságát, [[I. Viktor Emánuel szárd–piemonti király|I. Viktor Emánuel király]] alatt.