Wikipédia

„Cion bölcseinek jegyzőkönyvei” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Formázás.
2. sor:
 
== Tartalma ==
A ''Jegyzőkönyveket Jegyzőkönyvek''-et világméretű zsidó [[összeesküvés]] titkos dokumentumaiként adták ki. Ténylegesen ez több fiktív szöveg összeszerkesztése. A mintegy nyolcvan oldal hosszú szöveg 24 fejezetre oszlik, mindegyik egy állítólagos gyűlést reprezentál és egy fiktív beszéd formáját ölti, melyet egy zsidó vezető a „[[CionizmusSion (Biblia)|Cion]] bölcsei” egybegyűltjeinek mond el.
 
A névtelen beszélő elmagyarázza, hogyan tervez az állítólagos világ-zsidóság a különböző államok kormányzataiba behatolni és ezzel a világ feletti uralmat átvenni, melyet ő „erőszak-uralomnak” és „átfogó [[terror]]nak” ábrázol.<ref>Jeffrey L. Sammons (kiadó), ''Cion bölcseinek jegyzőkönyvei. A modern antiszemitizmus alapjai. Hamisítvány''. Szöveg és kommentár, Wallstein, Göttingen, 2. kiadás 2001., 27–115. o.; Idézetek 56 o.</ref> Többek között előadja:
 
{{Idézet|A mi jelszavunk: -– erőszak és megtévesztés. Politikai ügyekben csak az erőszak győzedelmeskedik, különösen ha az államférfiak számára fontos képességben van elrejtve. Az erőszak legyen az alapelv, a megtévesztés és ravaszság pedig a követendő irányvonal ama kormányok számára, melyek nem akarják koronáikat valamely új hatalom lábai elé helyezni. (1. jegyzőkönyv)<ref>Sammons (Kiadó), ''A modern antiszemitizmus alapjai…'', 34. o.</ref>}}
 
A [[francia forradalom]] jelszavát: „[[Liberté, Égalité, Fraternité]]” is állítólag a zsidók terjesztették el azzal a céllal, hogy a tömegek nyomására az állam igazi szabadságát és jólétét szétrombolják. A jelenben a zsidók önmagukat mint az elszegényített munkásság felszabadítóit tüntetik fel. [[Szocializmus|Szocialisták]], [[Anarchizmus|anarchisták]] és [[Kommunizmus|kommunisták]] állítólag az általuk szervezett „[[Szabadkőművesség|szabadkőműves páholyok]] hadserege“, mellyel ők „a munkásság számára az általános emberiség szolgálatát mímelnék“. A valóságban azonban a zsidók továbbra is gondoskodnának arról, hogy a munkásság állandóan éhezzék, így az legyengüljék és a tőkének még több hatalma lehessen felette, mint amit bármikor királyi hatalom a nemességnek adhatott volna.
28. sor:
Az államok feletti ellenőrzésnek egy további eszköze lenne [[aranystandard]], mely magával hozná majd a fizetési eszközök hiányát, a [[Defláció (közgazdaság)|deflációt]] és a kormányzatokat arra kényszerítené, hogy [[államkölcsön]]ökkel a zsidóknál eladósodjanak:
 
{{Idézet| A kölcsönök Damoklész-kardjaként lógnak az uralkodók feje felett, akik ahelyett, hogy ideiglenes adót vetnének ki alattvalóikra, kinyújtott kézzel koldulni mennek a mi bankárainkhoz. (20. jegyzőkönyv)<ref>Sammons (Kiadó), ''A modern antiszemitizmus alapjai… '', 102. o.</ref>}}
 
Arra az esetre, ha a gójok (a nem zsidók zsidó megjelölése) kormányai ezt a gigantikus összeesküvést felfedeznék és ellenszegülnének a zsidók hatalmának, "szörnyű"„szörnyű” terroreszköz bevetésére kerülne sor: ezek (bármily nevetségesnek tűnjék is ez ma) a földalatti vasutak. (Ilyeneket építettek éppen a „Jegyzőkönyvek“''Jegyzőkönyvek'' összeállításakor Londonban és Párizsban):
 
{{Idézet| Önök azt mondhatnák, hogy a gójok fegyverrel a kezükben fognak nekünk jönni, ha idő előtt rájönnek arra, hogy valójában mi folyik körülöttük; ez ellen azonban Nyugaton oly szörnyű terroreszközünk van, melytől még a legbátrabbak is remegnek, -– a földalatti helyiségek, a földalatti vasutak, azok a földalatti folyosók, amelyek még az idő elérkezése előtt készen lesznek valamennyi világváros alatt s ahonnan ezeket a fővárosokat minden szervezetükkel és irattárukkal együtt a levegőbe fogjuk röpíteni. (9. jegyzőkönyv)<ref>Wolfgang Benz: '' Cion bölcseinek jegyzőkönyvei A zsidó világ-összeesküvés legendája'' Beck, München 2007, 17. o.</ref>}}
 
== A Jegyzőkönyvek előtörténete ==
45. sor:
[[1881]]-ben a ''Le Contemporain'' jobboldali katolikus újság Franciaországban leközölte a történetet valamelyest megváltoztatott formában, a 12 beszédet egyetlen egésszé átszerkesztve. A ''Le Contemporain'' közölte még, a híradás „Sir John Readcliff” angol diplomata hamarosan megjelenő könyvéből való; ez a név azonban Goedsche írói álneve volt.
 
A ''Jegyzőkönyvek'' szerzője és hamisítója pontosan máig sem ismert. Több szakértő gyanítja, hogy ő az [[Ohrana]] , a cári titkosrendőrség köreiben keresendő. [[Pjotr Ivanovics Racskovszkij|Pjotr Racskovszkij]] (1853–1910), a külföldi kérdésekkel foglalkozó párizsi részleg vezetője és asszisztense [[Matvej Vasziljevics Golovinszkij|Matvej Golovinszkij]] (1865–1920) állnak különös gyanú alatt, mint a ''Jegyzőkönyvek'' megírói, akik ezzel kívánták [[II. Miklós orosz cár]]t meggyőzni a [[liberalizmus]] káros voltáról.
 
A kutatások mindenesetre inkább több szerzőt valószínűsítenek. [[Cesare G.Giuseppe De Michelis]] olasz irodalomtudós rekonstruálta a különféle orosz változatok alapján az eredeti szöveget. Ebből kitűnik, hogy több szerző munkája a ''Jegyzőkönyvek''.
 
== Történelmi múltja ==
1869-ben [[Oroszország]]ban megjelent Osman-Bej írói álnév alatt a ''Knyiga kagala'' brosúra (magyarul : A kahal könyve, vagy A gyülekezet könyve). A szerző igazi neve [[Jakov Alekszandrovics Brafman|Jakov Brafman]] (kb. 1825–1879), akinek – mint hitéről áttértnek – a héber nyelv feltehetően anyanyelve volt.
 
A ''Knyiga kagala'' a ''Jegyzőkönyvek'' korábbi változatának lehetett a forrása, amely változat 1903 augusztusa és szeptembere között jelent meg a szentpétervári ''Znamja'' újságban. Az a változat, melyet végül világszerte elterjesztettek, mégis [[Szergej Alekszandrovics Nyilusz|Szergej Nyilusz]] (1862–1929): ''A nagy kicsinyben, avagy az Antikrisztus és az ördög közeledő uralma a Földön'' című könyve – melyamely 1905-ben jelent meg – második kiadásából származik.
 
A ''JegyzőkönyveketJegyzőkönyvek''-et Oroszországban a szószékekről olvasták fel. A viszonylag nagy feltűnés után csak kevés ember érdeklődött a szöveg iránt, melyről egyre többen belátták, hogy csupán egy összeesküvés-elmélet. Ez azonban az [[1917-es októberi orosz forradalom]] után megváltozott. A [[OroszOroszországi polgárháború|polgárháborúpolgárháborút]]t követő években, amikor a „[[OroszOroszországi polgárháború|fehérek]]“ a ''Jegyzőkönyvek''-et kezdték el tanulmányozni, hogy így értsék meg a számukra érthetetlen történéseket.
 
A balti német emigráns [[Alfred Rosenberg]] hozta őket Nyugat- és Közép-Európába, mert remélték, hogy segítségével szervezkedni lehet a [[Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt|bolsevikok]] ellen. Németországban megjelent [[Theodor Fritsch]] és [[Ludwig Müller von Hausen]] (Gottfried zur Beek írói álnév alatt) fordítása, mely 22 kiadást élt meg 1938-ig. Az első kiadás 1920 januárjában jelent meg. [[Konstantin von Gebsattel]], a [[Német Népi Véd- és Dacszövetség]] titkos vezetője (akinek a ''Jegyzőkönyvek'' már 1919 márciusában rendelkezésére álltak) úgy nyilatkozott egy [[Heinrich Claß]]hoz írt levelében: „Hamisítvány-e, vagy sem, mindenesetre megfelel a valóságnak.“<ref>[[Uwe Lohalm]]ot idézve: ''Völkischer Radikalismus : Die Geschichte des Deutschvölkischen Schutz- und Trutz-Bundes. 1919 – 1923(Népi radikalizmus. A Német népi véd- és dacszövetség története)''. Leibniz-Verlag, Hamburg 1970, S. 394, Anm. 8. {{ISBN|3-87473-000-X}}.</ref> A [[Völkischer Beobachter]] nemzetiszocialista újságban megjelent Rosenberg részleges kiadása, valamint egy kommentált kiadás (előbb 1923-ban<ref>Alfred Rosenberg: ''Die Protokolle der Weisen von Zion und die jüdische Weltpolitik.(Cion bölcseinek jegyzőkönyve és a zsidó világpolitika)'' Boepple (= [[Deutscher Volksverlag]]), München 1923, 160 oldal. (Deutscher Volksverlag, 1924; Deutscher Volksverlag 1933, 143 oldal; átdolgozta: Alfred Philipp, [[Hoheneichen-Verlag]], 4. kiad. 1933; Hoheneichen-kiadó, 6. kiadás 1941)</ref>), ami publicisztikai siker volt.
60. sor:
A ''Jegyzőkönyvek'' hatásával gyilkosságokat és merényleteket is kapcsolatba hoztak a [[weimari köztársaság]]ban. 1922-ben [[Pavel Nyikolajevics Miljukov|Pavel Miljukov]] történész, az orosz emigránsok legfontosabb vezetője lett ilyen merénylet célpontja. A gyilkosok – [[Pjotr Nyikolajevics Sabelszkij-Bork|Pjotr Sabelszkij-Bork]] és [[Fjodor Viktorovics Vinberg|Fjodor Vinberg]] – azonban nem őt ölték meg, hanem Vlagyimir Nabokovot, aki Miljukovot védte. Még több figyelmet kapott ugyanebben az évben a [[Walther Rathenau]]-gyilkosság. Az ő gyilkosai a ''Jegyzőkönyvek'' közvetlen hatása alatt cselekedtek. Rathenau az antiszemita agitáció fő célpontja volt és ''„Cion bölcseinek egyikének számított a 300 között, akik vele állítólag hatalomra jutottak“''.<ref>Ernst Piper: ''Alfred Rosenberg. Hitlers Chefideologe'', Verlag Pantheon 2007, S.72.</ref>
 
Hitler a ''[[Mein Kampf]]''-ban kijelentette, a ''Jegyzőkönyvek''-nek feltétlen igazaknak lenniük, mivel az általa zsidó újságnak tekintett ''Frankfurter Zeitung'' autenticitásukat megkérdőjelezte. [[Julius Streicher]] a ''[[Der Stürmer]]'' nevű propagandaújságában viszont egyenesen felmagasztalta azokat. Hitler sem szégyellte a jegyzőkönyvekben szereplő idézetet „Minden, ami júda népének hasznos, erkölcsös és hasznos“ átformálva kölcsönözni: „Igaz az, ami a német népnek hasznos“hasznos.” A ''Cion bölcseinek jegyzőkönyvei'' a [[nemzetiszocializmus]] alapvető szövegévé lettek. [[Norman Cohn]] brit történész találóan nevezte a ''Jegyzőkönyveket'' „a népirtás igazolásának“.
 
A ''Jegyzőkönyvek'' angol fordítása ''The Jewish Peril'' címen 1920 elején jelent meg a brit könyvpiacon. A ''[[Morning Post]]'' újság leközölte a szöveget, de kétségbe vonta annak valódiságát. Miután a ''[[Time (magazin)|Time]]'' a könyvet előbb nagyon egyetértően fogadta, [[Philip Graves]], a lap sokéves tudósítója 1921-ben [[Isztambul]]ban hozzájutott Joly könyvének egy 1864-ből származó eredeti példányához és kiderítette a hamisítást.
67. sor:
Az USA-ban [[Henry Ford]] gyártulajdonos kiadta a ''The International Jew: The world's foremost problem'' (A nemzetközi zsidó: a világ legfontosabb problémája) című könyvét. Ezt 16 nyelvre lefordították. Ezzel a ''Jegyzőkönyvek''-et elterjesztették az egész világon; megjelent Franciaországban, Norvégiában, Dániában, Lengyelországban, Bulgáriában, Olaszországban, Görögországban és végül elérte Japánt, és Kínát is.
 
A ''Jegyzőkönyvek'' kiadója elleni, 1933 és 1935 közötti [[Bern]]ben tartott bírósági perek nem segítettek. 1935 májusában a bírák ugyan a ''Jegyzőkönyveket'' plágiumnak és rágalmazó irodalmi műnek nyilvánították, pénzbüntetésre ítélték a kiadót, de ezt az ítéletet 1937 novemberében formai hibák alapján a fellebbviteli bíróság törölte. Az alperes kártérítési igényét azonban elutasították a következő indoklással: „Aki aljas hecciratokat forgalomba hoz, annak magának kell viselnie az abból keletkező költségeket.“<ref>Norman Cohn: ''"Die Protokolle der Weisen von Zion": Der Mythos der jüdischen Weltverschwörung'' (Cion bölcseinek jegyzőkönyvei a zsidó világ-összeesküvés mítosza), Elster Verlag 1998, {{ISBN|3-89151-261-9}}, 236. o.</ref>
 
1938-ban a [[Muszlim Testvériség]] egy konferenciáján (''Iszlám parlamenterek konferenciája Palesztina érdekében'') a ''Jegyzőkönyvek'' arab fordítását és Hitler ''Mein Kampf'' c. könyvét osztották szét. Ezzel kezdődött el a pamflet karrierje az iszlám világban.
76. sor:
Az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]]-ban [[Walmart]], a világ legnagyobb forgalmát lebonyolító vállalkozása 2004 januárjáig forgalmazta a ''Jegyzőkönyvek''-et.<ref>http://wweek.com/editorial/3218/7316/</ref>
 
Bizonyos [[ezoterika|ezoterikus]] körökben az antiszemitizmus részben illegális publikációit a pult alól árulják, például [[Jan van Helsing]] ''A huszadik század titkos társaságai'' c. könyve ([[Jan Udo Holey]] írói álneve). Holey 1995-óta a háromkötetes munkában - melyet 1996-ban betiltottak, de addig és azután is még kelendő volt - terjesztette a ''JegyzőkönyveketJegyzőkönyvek''-et, ezúttal azonban ezoterikus-okkult interpretációban. Emellett a szélsőjobboldali összeesküvés-elméleteknek szinte valamennyi gonosztevőjét felsorolta: [[Illuminátus rend|illuminátusok]], [[Szabadkőművesség|szabadkőművesek]], űrlények stb. Ebben a revizionista történelem-felfogásban Hitler ''„Cion bölcseinek“'' bábjaként jelenik meg. Vagyis így a zsidók maguk a felelősei a [[holokauszt]]ért.
 
[[Stefan Erdmann]] ezoterikus író a ''Jegyzőkönyvek'' szövegét egy megvalósítandó új világrend bizonyítékaként kezeli és állítja, ezek „nem vonhatók kétségbe“kétségbe” sőt ezeket „nagyrészt már meg is valósították”. [[Johannes Rothkranz]] teológus hasonlókat ír könyvében „A Cion bölcseinek jegyzőkönyvei - megvalósultak!“<ref>Johannes Rothkranz: ''Die "Protokolle der Weisen von Zion" - erfüllt!'', I. kötet (kétkötetes mű), Anton Schmid, Durach 2004 {{ISBN|3-938235-01-2}}.</ref> A Hunhír magyar honlap ugyanezt az állásfoglalást osztja, ("az első radikális portál") de összetéveszti [[Herzl Tivadar]]: "''A zsidó világgyarmat programja"'' című könyvét a "Jegyzőkönyvekkel"''Jegyzőkönyvek''-kel. A jegyzőkönyvek valódiságának egyik "legerősebb„legerősebb érve"érve” szerinte is a keletkezésük (1897) óta már valóságosan bekövetkezett események.<ref name="foundation">{{cite web|title= A ''Hunhír'' magyar honlap állítólagos legerősebb érve|url=http://www.hunhir.hu/index.php?pid=hirek&id=7504|date=2008-01-04|accessdate=2008-01-04}}</ref>
 
Elterjedt a zsidók világhódító programjában való hit az arab és muzulmán országokban is az ottani antiszemiták útján. Ugyanakkor azonban a ''Jegyzőkönyvek'' leleplező kritikája mindeddig alig ismert.<ref>[http://ondes-guinee.info/News-Ondes.444.0.html?&cHash=a3a134133b&tx_ttnews%5BbackPid%5D=70&tx_ttnews%5Btt_news%5D=4444 Michael J. Friedman in: Les ondes de guinee]</ref> 1970-ig az arab világban legkevesebb kilenc új kiadása jelent meg a ''Jegyzőkönyvek''-nek. Ma a kiadások számát legkevesebb hatvanra becsülik. Az interneten is megtalálhatók a szövegek.
 
[[Fejszál szaúdi király]] a ''Jegyzőkönyvek''-et ajándékba adta az állam vendégeinek, mint például [[Henry Kissinger]]nek, [[Aldo Moro|Aldo Morónak]]nak vagy [[Michel Jobert]] francia külügyminiszternek.<ref>[http://www.ushmm.org/wlc/media_ph.php?lang=en&ModuleId=10007058&MediaId=5794 The United States Holocaust Museum]</ref>
 
2002-ben Egyiptomban sugároztak egy tv-sorozatot, mely a ''Jegyzőkönyvek''-re épült; 2004-ben követte ezt egy libanoni, a [[Hezbollah]]hoz közel álló adó. Arab országokból származó példányokat nyomtattak ki a külföld számára idegen nyelven, többek közt [[Fekete-Afrika]] számára és olyan országok számára, ahol [[izrael]]i fejlődést segítő szervek tevékenykedtek. Eközben a szövegek számos feldolgozást értek meg: egy arab publicista úgy írja le őket, mint egy „titkos cionista gyűlés” jegyzőkönyveit, ami 1954-ben Budapesten volt; egy másik publicista pedig úgy minősíti, mint az 1897-ben [[Bázel]]ban megtartott első [[Cionizmus|cionista világkongresszus]] protokolljait.<ref>[http://www.ushmm.org/wlc/article.php?lang=en&ModuleId=10007244 The United States Holocaust Museum]</ref>
92. sor:
2005-ben a [[Frankfurti Könyvvásár]]on [[Irán]] részlegében a ''Jegyzőkönyvek''-et az állami Iszlám Propaganda Szervezet kiadásában ''Zsidó konspiráció'' címmel kínálták eladásra anélkül, hogy a kiállítás vezetése vagy a rendőrség közbeavatkozott volna.
 
''Cion bölcseinek jegyzőkönyvei'' az 1990-es évek közepén feltűnt Közép- és Kelet-Európában is. Előtte megjelentek Afrikában és Dél-Amerikában, Pakisztánban, Malajziában és Japánban. 2001-ben Németországban indexre került, mint az ifjúságot veszélyeztető irodalom. Az USA-ban az 1970-es években szélsőjobboldali csoportosulások (''National States' Rights Party'' és a ''Californiakaliforniai Noontide Press'') gondoskodtak az összeesküvés-elméletek terjedéséről. A szélsőjobboldali Militias valamint az [[Iszlám Nemzet]] ma is propagálják őket.
 
[[Richard Williamson]] a [[Szent X. Pius Papi Testvériség]]nek a holokauszt tagadásáról hírhedt püspöke, prédikációiban és körleveleiben évtizedek óta hivatkozik a ''Jegyzőkönyvek''-re, melyeket „Istentől küldötteknek” jelölt meg. A kör más képviselői is, maga az elhunyt alapító érsek [[Marcel Lefebvre|Lefebvre]] is szívesen használták a „zsidó–szabadkőműves–ateista” világ-összeesküvés koncepcióját.<ref>[http://www.sspx.ca/Documents/Bishop-Williamson/May1-2000.htm Williamson]</ref>
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Cion_bölcseinek_jegyzőkönyvei”