„Cion bölcseinek jegyzőkönyvei” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Történelmi múltja: Formázás. |
Formázás. |
||
2. sor:
== Tartalma ==
A ''
A névtelen beszélő elmagyarázza, hogyan tervez az állítólagos világ-zsidóság a különböző államok kormányzataiba behatolni és ezzel a világ feletti uralmat átvenni, melyet ő „erőszak-uralomnak” és „átfogó [[terror]]nak” ábrázol.<ref>Jeffrey L. Sammons (kiadó), ''Cion bölcseinek jegyzőkönyvei. A modern antiszemitizmus alapjai. Hamisítvány''. Szöveg és kommentár, Wallstein, Göttingen, 2. kiadás 2001., 27–115. o.; Idézetek 56 o.</ref> Többek között előadja:
{{Idézet|A mi jelszavunk:
A [[francia forradalom]] jelszavát: „[[Liberté, Égalité, Fraternité]]” is állítólag a zsidók terjesztették el azzal a céllal, hogy a tömegek nyomására az állam igazi szabadságát és jólétét szétrombolják. A jelenben a zsidók önmagukat mint az elszegényített munkásság felszabadítóit tüntetik fel. [[Szocializmus|Szocialisták]], [[Anarchizmus|anarchisták]] és [[Kommunizmus|kommunisták]] állítólag az általuk szervezett „[[Szabadkőművesség|szabadkőműves páholyok]] hadserege“, mellyel ők „a munkásság számára az általános emberiség szolgálatát mímelnék“. A valóságban azonban a zsidók továbbra is gondoskodnának arról, hogy a munkásság állandóan éhezzék, így az legyengüljék és a tőkének még több hatalma lehessen felette, mint amit bármikor királyi hatalom a nemességnek adhatott volna.
28. sor:
Az államok feletti ellenőrzésnek egy további eszköze lenne [[aranystandard]], mely magával hozná majd a fizetési eszközök hiányát, a [[Defláció (közgazdaság)|deflációt]] és a kormányzatokat arra kényszerítené, hogy [[államkölcsön]]ökkel a zsidóknál eladósodjanak:
{{Idézet| A kölcsönök Damoklész-kardjaként lógnak az uralkodók feje felett, akik ahelyett, hogy ideiglenes adót vetnének ki alattvalóikra, kinyújtott kézzel koldulni mennek a mi bankárainkhoz. (20. jegyzőkönyv)<ref>Sammons (Kiadó), ''A modern antiszemitizmus alapjai…
Arra az esetre, ha a gójok (a nem zsidók zsidó megjelölése) kormányai ezt a gigantikus összeesküvést felfedeznék és ellenszegülnének a zsidók hatalmának,
{{Idézet| Önök azt mondhatnák, hogy a gójok fegyverrel a kezükben fognak nekünk jönni, ha idő előtt rájönnek arra, hogy valójában mi folyik körülöttük; ez ellen azonban Nyugaton oly szörnyű terroreszközünk van, melytől még a legbátrabbak is remegnek,
== A Jegyzőkönyvek előtörténete ==
45. sor:
[[1881]]-ben a ''Le Contemporain'' jobboldali katolikus újság Franciaországban leközölte a történetet valamelyest megváltoztatott formában, a 12 beszédet egyetlen egésszé átszerkesztve. A ''Le Contemporain'' közölte még, a híradás „Sir John Readcliff” angol diplomata hamarosan megjelenő könyvéből való; ez a név azonban Goedsche írói álneve volt.
A ''Jegyzőkönyvek'' szerzője és hamisítója pontosan máig sem ismert. Több szakértő gyanítja, hogy ő az [[Ohrana]]
A kutatások mindenesetre inkább több szerzőt valószínűsítenek. [[Cesare
== Történelmi múltja ==
1869-ben [[Oroszország]]ban megjelent Osman-Bej írói álnév alatt a ''Knyiga kagala'' brosúra (magyarul : A kahal könyve, vagy A gyülekezet könyve). A szerző igazi neve [[Jakov Alekszandrovics Brafman|Jakov Brafman]] (kb. 1825–1879), akinek – mint hitéről áttértnek – a héber nyelv feltehetően anyanyelve volt.
A ''Knyiga kagala'' a ''Jegyzőkönyvek'' korábbi változatának lehetett a forrása, amely változat 1903 augusztusa és szeptembere között jelent meg a szentpétervári ''Znamja'' újságban. Az a változat, melyet végül világszerte elterjesztettek, mégis [[Szergej Alekszandrovics Nyilusz|Szergej Nyilusz]] (1862–1929): ''A nagy kicsinyben, avagy az Antikrisztus és az ördög közeledő uralma a Földön'' című könyve –
A ''
A balti német emigráns [[Alfred Rosenberg]] hozta őket Nyugat- és Közép-Európába, mert remélték, hogy segítségével szervezkedni lehet a [[Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt|bolsevikok]] ellen. Németországban megjelent [[Theodor Fritsch]] és [[Ludwig Müller von Hausen]] (Gottfried zur Beek írói álnév alatt) fordítása, mely 22 kiadást élt meg 1938-ig. Az első kiadás 1920 januárjában jelent meg. [[Konstantin von Gebsattel]], a [[Német Népi Véd- és Dacszövetség]] titkos vezetője (akinek a ''Jegyzőkönyvek'' már 1919 márciusában rendelkezésére álltak) úgy nyilatkozott egy [[Heinrich Claß]]hoz írt levelében: „Hamisítvány-e, vagy sem, mindenesetre megfelel a valóságnak.“<ref>[[Uwe Lohalm]]ot idézve: ''Völkischer Radikalismus : Die Geschichte des Deutschvölkischen Schutz- und Trutz-Bundes. 1919 – 1923(Népi radikalizmus. A Német népi véd- és dacszövetség története)''. Leibniz-Verlag, Hamburg 1970, S. 394, Anm. 8. {{ISBN|3-87473-000-X}}.</ref> A [[Völkischer Beobachter]] nemzetiszocialista újságban megjelent Rosenberg részleges kiadása, valamint egy kommentált kiadás (előbb 1923-ban<ref>Alfred Rosenberg: ''Die Protokolle der Weisen von Zion und die jüdische Weltpolitik.(Cion bölcseinek jegyzőkönyve és a zsidó világpolitika)'' Boepple (= [[Deutscher Volksverlag]]), München 1923, 160 oldal. (Deutscher Volksverlag, 1924; Deutscher Volksverlag 1933, 143 oldal; átdolgozta: Alfred Philipp, [[Hoheneichen-Verlag]], 4. kiad. 1933; Hoheneichen-kiadó, 6. kiadás 1941)</ref>), ami publicisztikai siker volt.
60. sor:
A ''Jegyzőkönyvek'' hatásával gyilkosságokat és merényleteket is kapcsolatba hoztak a [[weimari köztársaság]]ban. 1922-ben [[Pavel Nyikolajevics Miljukov|Pavel Miljukov]] történész, az orosz emigránsok legfontosabb vezetője lett ilyen merénylet célpontja. A gyilkosok – [[Pjotr Nyikolajevics Sabelszkij-Bork|Pjotr Sabelszkij-Bork]] és [[Fjodor Viktorovics Vinberg|Fjodor Vinberg]] – azonban nem őt ölték meg, hanem Vlagyimir Nabokovot, aki Miljukovot védte. Még több figyelmet kapott ugyanebben az évben a [[Walther Rathenau]]-gyilkosság. Az ő gyilkosai a ''Jegyzőkönyvek'' közvetlen hatása alatt cselekedtek. Rathenau az antiszemita agitáció fő célpontja volt és ''„Cion bölcseinek egyikének számított a 300 között, akik vele állítólag hatalomra jutottak“''.<ref>Ernst Piper: ''Alfred Rosenberg. Hitlers Chefideologe'', Verlag Pantheon 2007, S.72.</ref>
Hitler a ''[[Mein Kampf]]''-ban kijelentette, a ''Jegyzőkönyvek''-nek feltétlen igazaknak lenniük, mivel az általa zsidó újságnak tekintett ''Frankfurter Zeitung'' autenticitásukat megkérdőjelezte. [[Julius Streicher]] a ''[[Der Stürmer]]'' nevű propagandaújságában viszont egyenesen felmagasztalta azokat. Hitler sem szégyellte a jegyzőkönyvekben szereplő idézetet „Minden, ami júda népének hasznos, erkölcsös és hasznos“ átformálva kölcsönözni: „Igaz az, ami a német népnek
A ''Jegyzőkönyvek'' angol fordítása ''The Jewish Peril'' címen 1920 elején jelent meg a brit könyvpiacon. A ''[[Morning Post]]'' újság leközölte a szöveget, de kétségbe vonta annak valódiságát. Miután a ''[[Time (magazin)|Time]]'' a könyvet előbb nagyon egyetértően fogadta, [[Philip Graves]], a lap sokéves tudósítója 1921-ben [[Isztambul]]ban hozzájutott Joly könyvének egy 1864-ből származó eredeti példányához és kiderítette a hamisítást.
67. sor:
Az USA-ban [[Henry Ford]] gyártulajdonos kiadta a ''The International Jew: The world's foremost problem'' (A nemzetközi zsidó: a világ legfontosabb problémája) című könyvét. Ezt 16 nyelvre lefordították. Ezzel a ''Jegyzőkönyvek''-et elterjesztették az egész világon; megjelent Franciaországban, Norvégiában, Dániában, Lengyelországban, Bulgáriában, Olaszországban, Görögországban és végül elérte Japánt, és Kínát is.
A ''Jegyzőkönyvek'' kiadója elleni, 1933 és 1935 közötti [[Bern]]ben tartott bírósági perek nem segítettek. 1935 májusában a bírák ugyan a ''Jegyzőkönyveket'' plágiumnak és rágalmazó irodalmi műnek nyilvánították, pénzbüntetésre ítélték a kiadót, de ezt az ítéletet 1937 novemberében formai hibák alapján a fellebbviteli bíróság törölte. Az alperes kártérítési igényét azonban elutasították a következő indoklással: „Aki aljas hecciratokat forgalomba hoz, annak magának kell viselnie az abból keletkező költségeket.“<ref>Norman Cohn: ''
1938-ban a [[Muszlim Testvériség]] egy konferenciáján (''Iszlám parlamenterek konferenciája Palesztina érdekében'') a ''Jegyzőkönyvek'' arab fordítását és Hitler ''Mein Kampf'' c. könyvét osztották szét. Ezzel kezdődött el a pamflet karrierje az iszlám világban.
76. sor:
Az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]]-ban [[Walmart]], a világ legnagyobb forgalmát lebonyolító vállalkozása 2004 januárjáig forgalmazta a ''Jegyzőkönyvek''-et.<ref>http://wweek.com/editorial/3218/7316/</ref>
Bizonyos [[ezoterika|ezoterikus]] körökben az antiszemitizmus részben illegális publikációit a pult alól árulják, például [[Jan van Helsing]] ''A huszadik század titkos társaságai'' c. könyve ([[Jan Udo Holey]] írói álneve). Holey 1995-óta a háromkötetes munkában - melyet 1996-ban betiltottak, de addig és azután is még kelendő volt - terjesztette a ''
[[Stefan Erdmann]] ezoterikus író a ''Jegyzőkönyvek'' szövegét egy megvalósítandó új világrend bizonyítékaként kezeli és állítja, ezek „nem vonhatók
Elterjedt a zsidók világhódító programjában való hit az arab és muzulmán országokban is az ottani antiszemiták útján. Ugyanakkor azonban a ''Jegyzőkönyvek'' leleplező kritikája mindeddig alig ismert.<ref>[http://ondes-guinee.info/News-Ondes.444.0.html?&cHash=a3a134133b&tx_ttnews%5BbackPid%5D=70&tx_ttnews%5Btt_news%5D=4444 Michael J. Friedman in: Les ondes de guinee]</ref> 1970-ig az arab világban legkevesebb kilenc új kiadása jelent meg a ''Jegyzőkönyvek''-nek. Ma a kiadások számát legkevesebb hatvanra becsülik. Az interneten is megtalálhatók a szövegek.
[[Fejszál szaúdi király]] a ''Jegyzőkönyvek''-et ajándékba adta az állam vendégeinek, mint például [[Henry Kissinger]]nek, [[Aldo Moro|Aldo Morónak]]
2002-ben Egyiptomban sugároztak egy tv-sorozatot, mely a ''Jegyzőkönyvek''-re épült; 2004-ben követte ezt egy libanoni, a [[Hezbollah]]hoz közel álló adó. Arab országokból származó példányokat nyomtattak ki a külföld számára idegen nyelven, többek közt [[Fekete-Afrika]] számára és olyan országok számára, ahol [[izrael]]i fejlődést segítő szervek tevékenykedtek. Eközben a szövegek számos feldolgozást értek meg: egy arab publicista úgy írja le őket, mint egy „titkos cionista gyűlés” jegyzőkönyveit, ami 1954-ben Budapesten volt; egy másik publicista pedig úgy minősíti, mint az 1897-ben [[Bázel]]ban megtartott első [[Cionizmus|cionista világkongresszus]] protokolljait.<ref>[http://www.ushmm.org/wlc/article.php?lang=en&ModuleId=10007244 The United States Holocaust Museum]</ref>
92. sor:
2005-ben a [[Frankfurti Könyvvásár]]on [[Irán]] részlegében a ''Jegyzőkönyvek''-et az állami Iszlám Propaganda Szervezet kiadásában ''Zsidó konspiráció'' címmel kínálták eladásra anélkül, hogy a kiállítás vezetése vagy a rendőrség közbeavatkozott volna.
''Cion bölcseinek jegyzőkönyvei'' az 1990-es évek közepén feltűnt Közép- és Kelet-Európában is. Előtte megjelentek Afrikában és Dél-Amerikában, Pakisztánban, Malajziában és Japánban. 2001-ben Németországban indexre került, mint az ifjúságot veszélyeztető irodalom. Az USA-ban az 1970-es években szélsőjobboldali csoportosulások (
[[Richard Williamson]] a [[Szent X. Pius Papi Testvériség]]nek a holokauszt tagadásáról hírhedt püspöke, prédikációiban és körleveleiben évtizedek óta hivatkozik a ''Jegyzőkönyvek''-re, melyeket „Istentől küldötteknek” jelölt meg. A kör más képviselői is, maga az elhunyt alapító érsek [[Marcel Lefebvre|Lefebvre]] is szívesen használták a „zsidó–szabadkőműves–ateista” világ-összeesküvés koncepcióját.<ref>[http://www.sspx.ca/Documents/Bishop-Williamson/May1-2000.htm Williamson]</ref>
|