„Magyar népi halászat” változatai közötti eltérés

A [[viza]] ugyan mára már kihalt folyóinkból, de a [[középkor]]ban még nagy számban volt található a [[Fekete-tenger]]be torkolló folyókban. Akár 3-4 méter nagyságúra is megnövő, néha 5–600 kg-os hal volt, mely évente kétszer úszott fel a [[Fekete-tenger]]ről ívásra a [[Duna]] sekélyebb vizeire. A viza a tél közeledtével szállást keresett a víz fenekének mélyedéseiben, gödreiben, és ilyenkor a víz színén lomhán úszkált. Ezt az időszakot használták ki a vizafogó tanyákon.

Tavasszal visszaúsztak a Fekete tengerbe, majd július felé ismét felúsztak a sekélyebb vizekben levő ívóhelyükre.

A dunai halászok a középkor végéig nagy számban halászták e halfajtát, melynek megfogásához különleges halászati módot alkalmaztak, kihasználva a hal szokásait, úgynevezett '''vizafogó tanyákat''' építettek. E tanyákat, ahhoz hogy a halászat eredményes lehessen időben kellett elkészíteni, ez a következőképpen történt: [[cége|cégével]] fogásnál karókat vertek le a vízbe a [[varsa]] számára, mely olyan zegzugos kelepce volt, hogy a az ebbe beúszott viza bennrekedt.

Ha a vizahalászat még jégolvadás előtt történt, [[szigony]]t vágtak a hal hasába. Ha hálóval fogták, az általában két hajóról történt, zátonyos, gázlós helyen. Ilyenkor a viza hasát csiklandozva hanyatt dőlt. Ekkor szájon és kopoltyún keresztül való kötélhúzással tették ártalmatlanná, s mint az ökröt, "furkósbottal agyonverték".