„Roberto Rossellini” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a ISBN/PMID link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján |
|||
54. sor:
Roberto Rossellini [[1949]]-ben szakad el az irányzattól, amikor elkészítette első olyan filmjét, a ''Stromboli''t, amelyben leendő felesége játszotta a főszerepet. Az Ingrid Bergman svéd színésznővel forgatott négy filmjében (''Stromboli'', ''Itáliai utazás'', ''Európa '51'', ''Nem hiszek már a szerelemben'') már nem a külső valóságot, hanem az annál jóval nehezebb megragadható belső valóságot, a lélek rezdüléseit vetíti a vászonra. Rossellini és Bergman házassága rosszul sikerült, a svéd színésznő nem tudott beilleszkedni Olaszországban, a férje pedig sok tekintetben nem fogadta el őt. Az előbb említett négy film mintha ennek a helyzetnek a kivetülése volna: a főhős az idegen környezetben magányosan, zárkózottan, érzelmeit magába fojtva élő nő és rideg férje.<ref>Bikácsy Gergely, {{cite web | url = http://www.filmvilag.hu/cikk.php?cikk_id=136 | title = Vulkán, jégcsap, könnyek| accessdate = 2010-11-29}}</ref> Kiemelkedő alkotása még ennek a korszakának a ''Ferenc, Isten lantosa'', amely egy idealisztikus világ látomása.
Ebben a filmjében egyszerre van jelen a dokumentarizmus és a misztikus ideológia. A ''Ferenc, Isten lantosa'' című filmjéből Rossellini a mindennapi valóságot kizárta. A film ''"stílusa ezért egységes. A példabeszédek síkjára helyezett valóságnak (...), riportszerűségnek és ideológiának, messianizmusnak és dokumentarizmusnak ez a keveréke kétségkívül kevésbé kétértelmű és provokatív, és a film tisztasága olyan elbűvölő, hogy ezek a sajátságai az olasz filmművészet legegyénibb alkotásává avatják"'' - fogalmazott [[Carlo Lizzani]] filmtörténész.<ref>Carlo Lizzani, Az olasz film története 1895-1979 161. oldal {{ISBN|963-2810-61-9}}</ref>
Az [[1950-es évek]]ben forgatott filmjeit Olaszországban elutasították, ám [[Franciaország]]ban a fiatal filmes nemzedék, az [[Új hullám (film)|új hullám]] példaképe lett. Hazai sikerét az [[1959]]-es ''Rovere tábornok'' hozta meg, amely az ellenállás témáját dolgozta fel sajátos szemszögből. Ez a film az 1959-es [[Velencei Nemzetközi Filmfesztivál]]on megosztott fődíjat kapott.
| |||