„Hunok” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Exofficina (vitalap | szerkesztései)
Exofficina (vitalap | szerkesztései)
57. sor:
Utóda, [[Bleda]] ([[Mundzsuk]] csak pár évig uralkodott) nemcsak folytatja, hanem felül is múlja elődei politikáit. ([[435]]: Margusi béke, [[440]]-[[441]]: Secunda hun fennhatóság: 441-[[442]], a chersonnesosi győzelem nyara [[443]] (Anatolius I. békéje)) Bleda alatt a hun birodalom elérte európai történetének csúcsát, legnagyobb kiterjedését és majdnem 21 ezer font aranyat préselt ki ellenfeleiből.
 
A [[445]]-től [[453]]-ig uralkodó Attilát a legnagyobb hun uralkodóként tartják számon, valójában az ő uralkodása már a hanyatlás kezdetét jelenhette. {{forrás|Ez a 8 év fémjelzi hibásan ezt a korszakot. A hiba az, hogy az igazi hun korszak Bleda és Ruga uralkodásakor zajlott.}} Ebben a korszakban a birodalom nem tudott újabb adókat kicsikarni, területileg nem gyarapodott. Mivel Konstantinápoly tovább nem fizetett, és a hatalom megtartásához pénzre volt szükség, így a Attila a Nyugatrómai Birodalom ellen fordult.
 
A 451-es galliai hadjárat során a hun lovascsapatok zöme a [[Perzsa Birodalom|Perzsia]] ellen lázadó Armenia megsegítésén ügyködött, így Attila főerői a germán ''gens''ek voltak, őket tudta magával vinni a hadjáratra. A serege emiatt igen lassan mozgott, tehát a hun stratégia-taktika szóba sem jöhetett. Hosszú menetelés, városok, falvak felprédálása (Metis, Durocortum, Tricassis) után a sereg Aurelianig (ma [[Orléans]]) jutott, és megkezdte ostromát (a [[Loire]] hídjának megszerzése volt a célja. Ám Aetius két római légiójával, a maga mellé állított vizigótokkal és a galliai germán segédcsapatokkal ellene vonult. Attila hosszan hátrált, hogy megfelelő helyet találjon az ütközethez. A csata alapvetően döntetlenül végződött, mert egyik fél sem tudta kiaknázni az elért eredményeket. Attila előbb szekérvárába vonult vissza, ahol az öngyilkosság foglalkoztatta, majd másnap visszaindult seregével a Duna-Tisza közére. Aetius nem üldözte, egyrészt megvédte amit akart, másrészt nem volt mivel, hiszen a nyugati gótok elhagyták a táborát.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Hunok